Amikor a sikerről van szó, könnyű azt gondolni, hogy a legokosabb emberek azok, akik maguk mögé utasítanak mindenki mást. A Stanford Egyetem kutatása szerint azonban csak a hozzáálláson múlik, hogy ki mire viszi. Carol S. Dweck, a Stanford Egyetem pszichológusának kutatása szerint az emberek hozzáállása megbízhatóbban jelzi a siker lehetőségét, mint az intelleigencia-hányados. Dweck nemrég adott interjút az Üzletrésznek arról, hogy milyen szemléletmódra van szükség a sikerhez. Dr. Travis Bradberry amerikai író összegyűjtött néhány tanácsot arról, hogy hogyan sajátíthatjuk el ezt az úgynevezett fejlődési szemléletmódot.
Mindenkinek az életében vannak olyan helyzetek, amikor tehetetlennek érzi magát. Nincs ezzel semmi baj, a lényeg az, hogy hogyan kezeljük ezt az érzést: tanulunk belőle vagy hagyjuk, hogy visszatartson a céljaink elérésében. Több sikeres ember sorsa múlt már ezen.
Walt Disney-t például azért küldték el a Kansas City Star nevű laptól, mert hiányolták belőle a fantáziát és a jó ötleteket.
Steven Spielberg jelentkezését pedig többször visszautasították a Dél-Kalifornia Egyetem filmes szakán (USC School of Cinematic Arts). Gondoljunk csak bele, mi történt volna, ha feladják, mert valaki azt mondja nekik, hogy nem tehetségesek.
A motivált emberek megállás nélkül követik a céljukat. Mindig lesz valaki, aki tehetségesebbnek született, de a kisebb tehetséget remekül kompenzálja a szenvedély. Warren Buffett szerint az 5/25 technikával találhatjuk meg a legkönnyebben, hogy mi a valódi szenvedélyünk az életben. Ennek az a lényege, hogy készítünk egy 25 pontos listát azokról a dolgokról, amelyek a leginkább foglalkoztatnak. Ha ez kész, kihúzzuk az utolsó 20 elemet. Buffett szerint így csak a valódi szenvedélyeink maradnak a listán.
Nem arról van szó, hogy egyesek legyőzik a félelmeiket, mert bátrabbak.
Akik bevállalósabbnak tűnnek, tisztában vannak azzal, hogy a félelmeik megbénítják őket,
és hogy a legjobb módszer ennek a legyőzésére a cselekvés. Fontos észben tartani, hogy nincs tökéletes pillanat az előrelépésre, akkor pedig miért is várjunk rá? A cselekvés minden kudarccal kapcsolatos aggodalmat pozitív és koncentrált energiabombává változtat.
Az eltökélt emberek mindent beleadnak: erőt vesznek magukon és tesznek még néhány plusz lépést a célért. Így tesz Bruce Lee egyik tanítványa is a film egyik jelenetében. Bruce Lee minden nap három mérföldet fut a tanítványaival. Az egyiküknek egyszer a harmadik mérföld után azt mondja, hogy „Csináljunk még kettőt”. A tanítvány erre azt feleli, hogy belehal, ha még kettőt kell futnia. Bruce arra azt feleli, hogy „Akkor csináld!”. Ez a felszólítást pedig azzal magyarázza, hogy az embernek mindig feszegetnie kell a határokat.
Mindenkit érnek kudarcok, de ez nem tarthat vissza attól, hogy eredményeket várjunk. A saját magunkkal szemben támasztott elvárások motivációt adnak. Hiszen ha úgy gondoljuk, hogy úgysem érhetünk el egy célt, miért is próbálkoznánk?
A panaszkodás pont azt a hozzáállást tükrözi, ami nem segít a célok elérésében.
Próbáljunk meg mindenben lehetőséget látni, ahelyett, hogy keseregnénk.
Ha a fenti pontokra koncentrálunk, egyre közelebb kerülünk ahhoz a mentalitáshoz, amely sikeressé teszi az embereket.