Bár a klub nem sok jóval kecsegteti a tagjait, az biztos, hogy az időt bőven méri. Jut belőle elmélkedésre, bánkódásra, szorongásra, de arra is, hogy az ember elkezdjen nevetni a saját bénázásán. Azon, ahogy legutóbb eltolta, azon, ahogy azóta sajnálja magát.
A nappali órák zömét ilyenkor a telefonálgatás, emailezés, szakmainak remélt kávézás, szörf az állásportálokon, meg a sminkigazítás az önéletrajzon tölti ki. Most adunk néhány tippet ahhoz, hogy ne csavarodjon bele ebbe az időszakba.
Nyugodtan mondja el mindenkinek, mi történt. Egyrészt nem szégyen. Másrészt valószínű, hogy a hallgatósága nagyon is jól érti majd, miről beszél. Harmadrészt pedig gyakran ez a morzsányi információ is igen messzire jut. Soha nem tudhatja, kit ismer, aki belép a liftbe, akivel összefut a piacon, aki mellé jegyet vett a moziba.
Az a férfi vagy nő, aki a válás után becsmérli a hajdani házastársát, kínosan félreért valamit – nagyon hasonló a helyzet a hajdani munkahelyünkkel. Hiszen valaha szerettük, örültünk neki, energiát öltünk bele, a képességeink legjavát fordítottuk rá. Nem elegáns a beefelés azért, mert a mi helyzetünkben fordulat állt be. Arról nem is beszélve, hogy az élet van akkora játékos, hogy hajlamos legyen nyomorúságba csomagolni a következő ajándékát. Sosem tudhatjuk előre, mikor melyik veszteségnek mekkora nyereséget köszönhetünk később.
A kirúgásnak köszönhetem, hogy megtaláltam az álommunkát
„Az elbocsátás mindig nehéz, de különösen akkor, ha igazságtalanul történik – meséli egy névtelenséget kérő kollégánk. – Engem egyik napról a másikra, végkielégítés nélkül tettek ki az utcára, egy órát kaptam, hogy összepakoljak. Négy napig feküdtem és sírtam. Aki nem ment még ilyenen keresztül, annak fogalma sincs róla, milyen érzés, amikor az addigi életed egyik pillanatról a másikra összeomlik. Nem tudod fizetni a számlákat, a lakáshitelt, és hiába mondják, hogy minden jobb lesz, nem hiszed el. Aztán évek teltek el, és azt kell, hogy mondjam, igazuk volt. Ha nem rúgnak ki, soha nem léptem volna ki a komfortzónámból, soha nem kezdek el harcolni magamért és soha nem találom meg a munkát, amit szeretek. Nem állítom, hogy nem volt piszok nehéz, de most először végre büszke vagyok arra, hogy valamit a magam erejéből értem el. Ha erre képes voltam, akkor bármire az vagyok."Ne nézzen az órára. Akár ne is hordjon. Ha megteheti, ne állítsa be az ébresztőt. Ne foglalkozzon azzal, hány óra van, valamiért különösen veszélyes akkor mérni az időt, amikor az ember egyébként sem túl hatékony vagy tevékeny. Beindítja az ördögi kört. Minél több időnk és kevesebb feladatunk van, annál hajlamosabbak vagyunk elúszni a hétköznapi banalitásban. Ahonnan állás nélkül csak egy ugrás a depresszió.
Ha az a feladat, hogy legyen aktív, de ehhez keresni kell a tevékenységet, a sport hibátlanul megfelel a célra. Bármi hasznos, a gyors sétától a csapatjátékokon át a futásig: a test első dolga adrenalint termelni, majd dopamint, szerotonint és endorfint. Az örömhormonokat. Azt a rengeteg jótékony hatást, amely így szinte az ölünkbe hullik, nem kell ecsetelni – kondíció, összeszedettség, tetterő, hogy csak néhányat említsünk –, az időhiányra pedig most aligha hivatkozhat. Álljon bele, és az önbecsülését is megvédi az önutálattól.
A coach tanácsai
Nagyon fontos tisztázni a saját felelősségünket a helyzet kialakulásában – mondja Kiss Péter coach, a Restartcc ügyvezetője. – Hagyjuk a kamu indokokat, ne intézzük el annyival a kirúgásunkat, hogy „szemét volt a főnök". A viselkedésmintáink újra és újra megkísértenek, de az őszinteséggel elkerülhetjük, hogy újra elkövessünk egy-egy hibát. Ne vesztegessük az időt, kezdjünk el hamar munkát keresni, és hagyjuk az önsajnálatot. Az önéletrajzunkat tegyük olyan egyedivé, hogy több ezerből is kiszúrják, legyen benne a megpályázott cégnek szóló üzenet. Legyünk nagyon őszinték, erősségeink mellett megemlíthetjük a gyenge pontjainkat is.
Sokan hajlamosak a régóta esedékes tervek remek időzítését látni a kényszerszabadságban. Már egy ideje szeretnénk megtanulni németül, tíz ujjal gépelni, beiratkozni egy táncstúdióba, elvégezni egy sminktanfolyamot, vagy csak többet járni kiállításokra. Valóban jó alkalom elméletben – de a szeretnék szó csak a halogatást erősíti. A halogatás pedig ugyancsak a depresszió egyik előszobája.