Az orosz energiaügyi miniszter, Alekszandr Novak kedden jelentette be, hogy találkozót kezdeményeznek az Olajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) megbízottaival, valamint más, az olajtermelésben érdekelt országok vezetőivel. Elmondta azt is, a hónap végén Oroszország és Szaúd-Arábia küldöttei találkoznak majd, ahol többek között az energiaipar kérdéseiről tárgyalnak.
A bejelentésre a piac gyorsan reagált: a Brent olajtípus a londoni árupiacon 70 centtel,
az amerikai könnyűolaj, a WTI 57 centtel drágult.
A jelek szerint sokan arra számítanak, hogy Oroszország és Szaúd-Arábia – a világ első és második legnagyobb olajexportőre – arról egyezik meg, hogy visszafogják az olajkitermelést, ez pedig az olajár emelkedését eredményezi majd.
Az Origo által megkérdezett szakértő, Szőcs Gábor, a Concorde Alapkezelő portfóliómenedzsere szerint azonban
nem valószínű, hogy az olajár felveréséről születik döntés,
hiszen az sem az oroszoknak, sem a szaúdiaknak nem érdeke. Mint mondta, a jelenlegi helyzetben – elsősorban a palaolaj terjedése miatt – már nem a tiszta profitért, hanem a piaci részesedésért érdemesebb versenyezni.
Az olaj árfolyama tavaly júliusban kezdett el zuhanni: a hordónkénti ár tavaly nyáron a 120 dollárt közelítette, év végére viszont már 50 dollár alá csökkent. Az árzuhanást közvetlenül az indította el, hogy Szaúd-Arábia váratlanul fokozni kezdte az olajtermelését,
saját, olcsón kitermelt olajával árasztva el a világpiacot.
Szaúd-Arábia, bár jelenleg „csak” a világ második legnagyobb olajexportőre, van egy nagyon fontos előnye: a szaúdi olajmezők a földfelszínhez közeli rétegekben és könnyen megközelíthető területeken találhatók, emiatt az arab monarchia a világon a legkisebb költségekkel tud olajat kitermelni. Emiatt a szaúdi olajipar valójában nyereségesebb volt, mint a számszerűen legtöbb olajat exportáló Oroszországé. Az arab ország sokáig mesterségesen tartotta magasan az olajárakat azzal, hogy a készletei jelentős részét nem kezdte kitermelni.
Ez ért véget tavaly, az ezt követő árzuhanásnak pedig Oroszország lett az egyik legnagyobb vesztese, hiszen az orosz export az energiahordozókra épült: a külkereskedelemből származó bevétel több mint felét az olaj és a földgáz exportja adta.
Míg a szaúdiak 3 dollárért, Oroszország a szárazföldi területein átlagosan 18 dollárért képes kitermelni egy hordó olajat
– kivéve a sarkvidéki területeiket, ahol hordónként 120 dollárba kerül a készletek kitermelése (ennek az olajnak egyelőre csekély az aránya az orosz olajexportban, azonban az orosz olajkészletek nagy része, csaknem 100 milliárd tonna a nehezen elérhető sarkvidéki olajmezőkön van).
Hogy miért láttak hozzá a szaúdiak eddig érintetlen készletek kiaknázásához? Szőcs Gábor, a Concorde Alapkezelő portfóliómenedzsere szerint a döntés hátterében
a hydraulic fracking, vagyis a palaolaj kitermelésére használt új módszer elterjedése állt.
Az Egyesült Államokban kifejlesztett hydraulic fracking technika lényege, hogy a föld palarétegeit magas nyomású folyadékkal megrepesztik, így hozzáférhetővé válnak a mélyrétegekben rejlő kőolaj- és földgázkészletek. Ezeket a készleteket korábban nem lehetett gazdaságosan kiaknázni, a fracking segítségével azonban több amerikai államban is megkezdődött eddig érintetlen olajkészletek kitermelése, sőt amerikai olajcégek Európában is meghonosították a technológiát.
„A palaolaj-forradalommal megdőlt az a tézis, hogy csak nagyon drágán lehet új olajkészleteket kitermelni” – mondta Szőcs Gábor. A palaolaj kitermelésének költségei nem egységesek, de 2014-ben jellemzően 60-70 dolláros hordónkénti árfolyam mellett megérte kitermelni a palaolajat. Azonban a technológia szélvészgyors fejlődése miatt az iparági elemzők ma már 40-50 dolláros szintről beszélnek. „A fracking terjedése amellett, hogy leszállította az olaj árfolyamát, csökkentette Szaúd-Arábia részesedését a globális olajpiacon. A szaúdiak erre a termelés fokozásával válaszoltak, hogy megvédjék piaci részesedésüket.
Az árfolyam esésével ugyan ők is elesnek a profit egy részétől, de a riválisaik sokkal jobban megérzik az árcsökkenést,
hiszen ők magasabb költséggel termelnek olajat.”
Szőcs Gábor szerint az olaj ára a következő három évben alacsony maradhat, hiszen sem Oroszországnak, sem a szaúdiaknak nem áll érdekükben, hogy a termelés korlátozásával állítsák vissza a 2014 közepi, 100 dollár feletti árfolyamszintet, ezzel ugyanis az amerikai palaolaj-termelők piaci részesedésének növekedését segítenék elő.
„Oroszország két rossz közül választhat: az alacsony olajárak rövid távon ártanak az orosz gazdaságnak, de még mindig jobban megéri nekik az alacsony árfolyam, mint a palaolaj-termelőknek. Hosszú távon Oroszország gazdasági érdekeivel ellentétes, hogy az amerikaiak piaci részesedése növekedjen.
A mai túltelített olajpiacon már kevésbé az árak számítanak, a verseny inkább a piaci részesedésért folyik”
– véli Szőcs Gábor.
A héten napvilágot látott Telegraph-cikk különös aspektusba helyezi az oroszok katonai aktivitását. A brit hírportál szerint elképzelhető, hogy
Putyin azért is rendelt el légi csapásokat Szíriában, hogy ezzel verje fel ismét az olajárakat.
A közel-keleti háborúk hatására korábban emelkedett az olaj árfolyama, és a Szovjetunió ugyanezt a stratégiát próbálta alkalmazni az 1985-ös olajárzuhanáskor is. Miután az OPEC döntése nyomán olcsóbb lett az olaj, a szovjetek bevonultak Afganisztánba, amitől többek között azt remélték, ez megzavarhatja a közel-keleti termelést, és ezzel ismét nyereségesebbé válik saját olajiparuk. Akkor ez a terv nem vált be, az elhúzódó háború és a gazdasági nehézségek a szovjet birodalom összeomlását készítették elő. Szőcs Gábor szerint
nem kell összeesküvés-elméleteket gyártani,
hiszen ha az orosz beavatkozás során a több éve forrongó szír helyzet stabilizálódik, az ország kőolajtermelése növekedhet, ami tovább csökkentheti az olaj világpiaci árát.