Halvány fogalma sincs, milyen ajándékot vegyen a másod-unokatestvére barátnőjének? Úgy érzi, aránytalanul sok pénzt, időt és agymunkát ölt bele távolabbi hozzátartozói ajándékaiba? Kiábrándítja, hogy cserébe csak csúnya zoknikat, sapkákat és tusfürdőcsomagokat fog kapni, amiket ki sem bont majd? Ne aggódjon, Ön nincs egyedül, ráadásul tökéletesen igaza van.
Legalábbis ha hiszünk Joel Waldfogelnek, a minnesotai egyetem közgazdászának, aki lányaival publikált közös cikket a Vox magazinban, korábban pedig cikket, sőt könyvet írt arról, miért nem lenne szabad ajándékokat venni karácsonyra.
Waldfogel érvének lényege a következő:
csak annak a néhány embernek tudunk jó ajándékot választani, akiket jól ismerünk.
Ami az összes többi embert illeti, ők is és mi is jobban járunk, ha készpénzt vagy ajándékutalványt adunk nekik.
Közgazdaságtanilag az ajándékozás során javakat (a saját pénzünket, illetve az abból vásárolt tárgyakat) osztunk újra. Viszont Waldfogel szerint az ajándékozás során nem használjuk azokat a racionális döntési mechanizmusokat, amiket minden más gazdasági tranzakcióban igen.
Magunknak általában csak olyan dolgokat vásárolunk, amik legalább annyit érnek számunkra (vagy amikről épp akkor azt gondoljuk, hogy legalább annyit érnek), mint az áruk.
A pénz kiadása ezért minden esetben elégedettséget okoz.
Sőt, az elégedettség mértéke általában meghaladja a pénz kiadása miatt érzett csalódottságot.
Amikor másvalakinek veszünk ajándékot, legtöbbször nem alkalmazzuk ezt az elvet. Ennek az az egyszerű oka, hogy
nem tudjuk, az illetőnek mire van szüksége, mire vágyik.
Más szóval nem tudjuk felmérni az ajándék ár-érték arányát. Így könnyen előfordulhat, hogy kiadunk tízezer forintot (ezzel komoly csalódottságot okozunk magunknak), cserébe a megajándékozott esetleg olyasmit kap, amire a világon semmi szüksége és amire egyáltalán nem vágyik, vagyis zéró értéket képvisel számára és semmiféle elégedettséggel nem tölti el. Legrosszabb esetben, ha a megajándékozott valami jobbra számított, akkor csalódott lesz.
A szülők épp ezért tudnak általában jó ajándékot venni a gyerekeiknek: jól ismerik őket, tudják, mire vágynak. Különösen egyszerű a helyzet, amíg a gyerek fiatal,
a kisgyerekeknek nincsenek jól meghatározott preferenciáik.
Kis túlzással élve a kisgyerekek mindennek örülnek.
Mikor nagyobbak lesznek, akkor már nehezebb nekik ajándékot választani, nem elégszenek meg bármivel. A szülők dolgát nyilván az is nehezíti, amikor a gyerekek elkezdik kialakítani az önálló személyiségüket, ami együtt jár azzal, hogy titkokat tartanak a szüleik előtt.
Waldfogel egyik lánya, Sarah 11 évesen PowerPoint prezentációt készített a karácsonyi listájához, amiben részletesen elmagyarázta, a listán szereplő tételek közül melyiket miért akarja megkapni.
Pár évvel később kimondottan megkérte a szüleit, hogy semmiképpen ne vegyenek Nintendo Wii játékkonzolt, mert drága és nincs rá szüksége. Természetesen Nintendo Wii játékkonzolt kapott ajándékba. Az apja azzal indokolja a szülői döntést, hogy azt gondolták, csak azért nem kéri, hogy megkímélje a szüleit a kiadástól (nem mellesleg Waldfogel szeretett volna magának egy Wii-t).
A közgazdász mindenkinek azt ajánlja,
csak olyan embereknek vegyenek ajándékot, akikkel közeli kapcsolatban vannak, akikről tudják, minek örülnek,
és akiknek valóban örömet tudnak szerezni az ajándékkal.
Az unokahúgoknak és –öccsöknek, nagynéniknek és nagybácsiknak, anyósoknak és apósoknak, menyeknek és vejeknek, egyéb távoli rokonoknak pedig érdemesebb utalványt adni, amiből azt vehetnek, amit csak akarnak.