Ma már a világ legegyszerűbb dolga külföldön befektetni a pénzünket, gyakorlatilag egy gombnyomással elintézhető. Eddig az adóhatóság csak nyomozás során, kérésre juthatott számlaadatokhoz, de volt olyan állam, amelyik még ilyenkor is banktitokra hivatkozva megtagadta az információátadást. Ez közel 100 államban változik meg. Olyannyira, hogy
önként és automatikusan küldik majd a nemzetileg illetékes adóhatóságoknak az ügyfeleik adatait.
Azokban az országokban, ahol első körben vállalták a kötelezettség teljesítését (a 100 aláíró közül 56-ban, köztük a legtöbb európai államban is), már jövőre elkezdik gyűjteni külföldi illetőségű ügyfeleik adatait a bankok, biztosítótársaságok, befektetési alapok és más pénzügyi szervezetek.
Ezeket az információkat elsőként 2017-ben küldik el a nemzeti adóhatóságoknak.
Az egyezményt aláíró országokban nyitott számlákról és az ott tartott összegről is tudni fognak a nemzeti adóhatóságok.
Az automatikus adatcsere tehát két fázisból áll. Az első évben még csak adatot gyűjtenek a bankok és más pénzügyi vállalkozások, majd az azt követő évben az addig gyűjtött információkat egyben elküldik a megfelelő adóhatóságoknak.
Magánszemélyek esetén nincs kivételezés,
az egyezményt aláíró országokban tartott összes magyar számlájának adatát meg fogja kapni a a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a NAV).
Az persze más kérdés, hogy mit kezd majd ezzel a feltehetőleg nagy adathalmazzal az adóhatóság.
Akinek tehát van pénze külföldön, és nem szeretné, ha arról az adóhatóság tudna, annak nagyon gyorsan lépnie kell. Egyik lehetőség, hogy hazahozza a pénzt, és stabilitási megtakarítási számlára teszi, amely pont arra van, hogy az eddig eltitkolt jövedelmek hazakerüljenek.
Az eddigi adóamnesztiát biztosító törvényekben volt egy kitétel, hogy az erre a számlára került pénzek mindenképp megússzák majd a NAV-vizsgálatot. De a legújabb megújításkor ezt a részt kihagyták jogszabályból. Ezért sokan attól félhetnek, hogy az adóhatóság később adófizetési kötelezettséget állapíthat meg ezekben az esetekben is.
2018-tól pedig már közel száz ország pénzügyi vállalkozásai küldik majd az adatokat. Mivel klasszikus offshore paradicsomokat és más, eddig biztonságosnak hitt országokat is rávettek a megállapodás aláírására, nem nagyon van hova rejteni a pénzünket.
Elesett az adóelkerülők hátországai közül a teljesség igénye nélkül: a Brit Virgin-szigetek, Ciprus, a Kajmán-szigetek, Luxemburg.
Ázsiában még körül lehet nézni, nem írta alá a megállapodást Oroszország, Hongkong, Szingapúr, Dubai sem. Sőt elég közel is találunk egy országot, ahol a közeljövőben még elrejthetjük a pénzünket: Szerbiát.
A virtuális számlák, pénztárcák és más pénzügyi szolgáltatók sem kivételek – írja a Crystal Worldwide az elemzésében. Ha a pénzügyi szolgáltató olyan országban van bejegyezve, amelyik tagja az automatikus adatcseréről szóló egyezménynek, akkor jelentenie kell.
A Paypal európai központja Luxemburgban van, amely már az első körben csatlakozik az adatküldő országokhoz.
Virtuális számlát talán a legkönnyebb az Egyesült Államokban nyitni, ahol még nem világos, hogy küldenek-e adatokat a magyar hatóságnak. Az egyezmény aláírói között nem szerepelnek, de az egész rendszer az amerikaira épül.
Mivel Amerika már rég kap adatokat más országoktól, ezért nehéz elképzelni, hogy nem száll be hamarosan aktívan a csereprogramba. Az eddigi gyakorlat szerint vizsgálatkor biztosan kiadják majd a szükséges információkat.
Ha valaki úgy gondolja, hogy majd egy cég neve mögött nyugodtan fialtathatja a pénzét, az nagyon téved. A vállalkozásoknál a bankoknak sok esetben a valódi tulajdonos adatait is fel kell kutatniuk. Erre akkor kötelezi őket a megállapodás, ha a céges számlán 250 ezer dollárnál több pénz van (72,5 millió forint), és az oda érkező bevétel nagy része csak kamatjövedelem.