Az IMF-vezér is ítéletet mondott Kínáról

IMF Managing Director Christine Lagarde speaks about the state of the US, Greek and global economy during a press conference at IMF Headquarters in Washington, DC, June 4, 2015. AFP PHOTO / SAUL LOEB

Miközben a Nemzetközi Valutaalap vezetője szerint a lassabb, de fenntartható kínai növekedés az egész világra jó hatással lehet, a világ második legnagyobb gazdasága rendszerszintű problémákkal küszködik. A részvénypiaci turbulenciák idején ugyanis nehezebben tűnik föl, hogy a háttérben a bankrendszer is jelentős kockázatokat rejt.

Egy lassabb, de fenntarthatóbb kínai növekedési ütem az egész világ számára előnyökkel járna – mondta Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetője kedden Párizsban. A világ második legnagyobb gazdasága egy több éves

ambiciózus átalakulást indított el,

amely hosszabb távon mindenki számára hasznos – idézi Lagarde szavait a CNBC.

Mindazonáltal az átalakulás rövid távon negatív hatásokat von maga után, például a kereskedelmen vagy a csökkenő nyersanyagkeresleten, valamint a pénzügyi csatornákon keresztül – tette hozzá. Ez utóbbit támasztja alá, hogy a kínai részvénypiac az év eleje óta többször is kemény zuhanásokat kellett, hogy elkönyveljen.

Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója Forrás: AFP/Brendan Smialowski

A kínai gazdaság növekedése egyébként 2010 óta folyamatosan lassul. Tavaly az IMF előrejelzése szerint 6,8 százalék lehetett az éves növekedés, míg a szervezet 2016-ra 6,3 százalékot jósol.

Védőháló kellene

Lagarde Kína mellett az egész feltörekvő piaci régióról is beszélt, amikor hangsúlyozta, az

aggodalmak fő okai a fejlett és a fejlődő piacok közti fejlődési eltérésekből adódnak.

Kiemelte, a globális közösség nem engedheti meg magának a megrekedt konvergencia költségeit, mivel a világ országainak 85 százalékát fejlődő vagy feltörekvő gazdaságok adják.

Ezen fejlődő gazdaságoknak úgy kell átrendezniük a gazdaságukat, hogy sokkal nagyobb mértékben fókuszáljanak a hozzáadott értékre a javak és szolgáltatások területén, szemben a túlsúlyban lévő nyersanyagexporttal. Lagarde kiemelte továbbá, hogy

egy „erős globális pénzügyi hálóra” volna szükség,

mivel a rövid távú tőkemozgásokban rejlő volatilitás a feltörekvő piacok egyik legfontosabb problémája manapság.

Vegyes eredmények

A kaotikus piaci mozgásokat mutatja, hogy szerdán a kínai külkereskedelmi adatokra igen vegyesen reagáltak a részvényindexek. Kiderült ugyanis, hogy az export decemberben (év/év alapon, dollárban számítva) 1,4 százalékkal csökkent, a novemberi 6,8 százalékos esés után. Ezzel párhuzamosan az import 7,6 százalékkal zsugorodott, szemben az egy hónappal korábbi 8,7 százalékos csökkenéssel.

A nap végére esett a kínai tőzsde Forrás: Imaginechina/Chen kang - Imaginechina/Chen Kang

Az adatok önmagukban elég negatívan értékelhetők, viszont a hektikus részvénypiaci mozgásokat az indokolta, hogy a számok

messze felülmúlták a közölt adatoknál is jóval gyengébb elemzői várakozásokat.

A The Wall Street Journal konszenzus ugyanis az export tekintetében 8,0 százalékos csökkenést várt, míg az importnál mínusz 11,5 százalék volt az elemzői prognózis. Mindez azt jelenti, hogy decemberben 60,1 milliárd dollárra bővült az ország külkereskedelmi többlete, a novemberi 54,1 milliárd után – tudósít a MarketWatch.

Az egész 2015-ös évet nézve a gyenge export, de a még ennél is gyengébb import rekord mértékű, 594,5 milliárd dolláros többletet eredményezett, szemben a 2014-es 382,5 milliárddal.

Az egész éves export 2,8 százalékkal, míg az import 14,1 százalékkal zsugorodott.

Mindennek következtében a Shanghai Composite Index a nap végére jelentős esést követően 2,42 százalékos mínuszban zárt szerdán. Ezzel együtt a japán Nikkei 2,88 százalékkal erősödött, de a hongkongi Hang Seng is 1,13 százalékkal, míg az ausztrál S&P/ASX 200 1,26 százalékkal, a dél-koreai Kospi pedig 1,34 százalékkal izmosodott.

Állami stratégia

A Kínával kapcsolatos egyik legfontosabb kérdés, amely aggasztja a befektetőket, hogy az állam milyen módon és hatékonysággal akar és képes

közbelépni a piaci mozgások korrigálása érdekében.

Ezzel összefüggésben az is felmerül, hogy az állami kézben lévő kínai bankok mekkora kockázatot jelentenek, amennyiben az állam stratégiai céljait követve vásárlóként lépnek fel – hangsúlyozza Craig Stephen, a MarketWatch elemzője.

Pénzügyi zavarok léphetnek föl az állami stratégia miatt Forrás: AFP

Hogy idén mekkora léptékű intervenció lesz, az egyelőre nem látható, de azt tudjuk, hogy a tavaly júliusi részvénypiaci káoszban 17 bank (köztük az 5 legnagyobb) mintegy 200 milliárd dollár értékben hitelezett. Ráadásul szintén tavaly nyáron további

kormányzati célokra is bevetették az állami tulajdonú bankokat,

amikor 3200 milliárd jüan értékű hitel-swap ügyleteken keresztül segítették meg a helyi hatóságokat.

A mentőakció valószínűleg még itt sem ér véget. A központi kormány ugyanis fontosnak tartja a küszködő állami tulajdonban lévő gazdasági szervezetek megtisztítását, melyek nagyjából 30 százalékát veszélyezteti csőd.

Bankok a homályban

Egy ilyen helyzetben a befektetők arra számíthatnak, hogy az állam lesz az elsődleges pénzügyi forrás, amennyiben a későbbiekben felmerül a bankok feltőkésítése. Az Autonomous Economics elemzője például úgy számol, hogy a következő három évben

akár 7700 milliárd dollárnyi friss tőkéről is szó lehet.

Egy ilyen szám pedig akár az egekbe is röpítheti a jelenleg nagyjából 22 százalékon álló GDP-arányos kormányzati adóságot.

Az ingatlanpiacra is figyelni kell Forrás: Imaginechina/Weng Lei

Ráadásul a kormányzat pénzügyi pozíciója is veszélybe kerülhet a kieső adóbevételeken keresztül, amennyiben tovább használja a bankokat a stratégiai lépéseihez. A jelentős nyereségességgel bíró állami kézben lévő bankok adják ugyanis – egyes számítások szerint – az összes jegyzett kínai vállalat nettó profitjának felét. Ez pedig azt jelenti, hogy

a kormány pénzügyi helyzetében is zavarok léphetnek fel,

ha jelentősen megnövelik ezen bankok rossz hitel állományát.

Erősödő nyomás

Egy ilyen folyamat, párosulva a gyorsuló tőkekiáramlással pedig további gyengítő nyomást helyezhetne a jüanra. A kínai vezetés pedig valószínűleg nem fogja szélsőséges mértékben szigorítani a monetáris környezetet, mivel az negatív hatással lehet az ingatlanpiacra. Ez azért kulcsfontosságú, mert a számítások szerint a banki biztosítékok mintegy 50 százaléka ingatlanhoz kötődik.

Mindent összevetve tehát a kínai államnak

komoly és nehéz manővereket kell végrehajtania,

hogy a számára megfelelő mederben tartsa a részvénypiac és a jüan mozgását. Mindazonáltal úgy tűnik, a jövőben egyre nehezebb lesz a kormánynak véghezvinnie a stratégiai céljait, hogy ne alakuljon ki súlyos rendszerszintű probléma a kínai gazdaságban.