Miközben Kínával kapcsolatban napi szinten élénk az aggodalom azzal összefüggésben, hogy a kínai vezetés képes lesz-e levezényelni a jüan irányított leértékelődését, a világ más tájain is bajban vannak az államok – írja a Bloomberg.
A mexikói peso például nemrégiben rekord mélységbe szakadt, annak ellenére, hogy a Cantor Fitzgerald elemzői szerint az állam igyekezett erősíteni a devizát,
„többnyire hiábavalóan”.
Ezzel együtt a brazil jegybankárok a múlt héten azt közölték, hogy nem látnak egyértelmű bizonyítékot arra nézve, hogy az intervenciós programjuk érdemben tud hatást gyakorolni a volatilitásra.
Nagy kérdés, hogy különösen a kicsi és nyitott gazdaságok a rövid távú hatásokon túl milyen mértékben tudnak beavatkozni az árfolyamokba – hangsúlyozza Ken Dickson, a Standard Life Investments befektetési igazgatója. Hozzátéve,
nagyon nehéz egy jegybanknak úgy harcolni a piaccal, hogy az más irányba akar mozdulni.
Jó példa erre a svéd korona, amely noha 1 százalékkal gyengült az euróval szemben, miután a svéd központi bank, a Riksbank bejelentette, hogy kész az intervencióra, mégis kitartóan erős más fizetőeszközökhöz képest. Ráadásul Dickson arra számít, hogy a korona izmosodni fog az euróval szemben, és a Bloomberg által megkérdezett elemzők medián jóslata is eurónkénti 9,2-es szint ebben a negyedévben (hétfőn 9,26 környékén mozgott az árfolyam).
A korona 9,1-ig erősödhet az euróval szemben, ami
valószínűleg beavatkozást eredményez,
de nem jelent majd talajt az árfolyam számára – írta pénteki jelentésében Josh O’Byrne, a Citigroup elemzője.
Majdnem egy éve történt egyébként, hogy a svájci jegybank
történelmi jelentőségű tettet hajtott végre,
és eltörölte a frank árfolyamküszöbét. A svájci gazdaság ennek következtében még mindig szenved a lépés exportra és turizmusra gyakorolt negatív hatásától, ráadásul a frank manapság még mindig 10 százalékkal erősebb, mint az 1,20-as eurónkénti limit volt.
A svájci példa azért is fontos, mert elemzők arra figyelmeztetnek, hogy ez tipikus esete annak, amikor egy jegybank túl sokáig tart fenn egy mesterséges szintet, hogy kihasználja annak előnyeit. A frank körüli drámai események pedig arra világítanak rá, hogy ez általában
igencsak költséges, és nem is működik különösebben jól
– mondja Peter Rosenstreich, a svájci Swissquote Bank piaci stratégája.
Jól mutatja a helyzet összetettségét, hogy a feltörekvő piacokon számos ország most inkább arra törekszik, hogy az intervenciókon keresztül erősítse, és ne gyengítse a fizetőeszközét. A kolumbiai jegybank kormányzója például a múlt hónapban úgy nyilatkozott:
közelebb kerültek ahhoz, hogy közbe kelljen lépni,
miután a peso rekord szintre gyengült.
A brazil real pedig szeptember óta majdnem 2 százalékot esett a dollárral szemben, amikor a döntéshozók folytatták a swap ügyletek és hitelkeretek értékesítését a fizetőeszköz erősítése érdekében.
Mexikóban pedig 18 százalékot gyengült a peso, mióta az állam belekezdett a legutóbbi intervenciós programjába 2014 decemberében. Rafael Elias, a Cantor Fitzgerald feltörekvő piaci részlegének vezetője úgy nyilatkozott, hogy
a napi intervenciók többnyire hatástalanok voltak,
és a dollár eladások csupán részben fogták vissza a gyengülést.
A meglepetés és a koordináció a két legfontosabb adalék a sikeres intervencióhoz – írja egy 2015-ös tanulmányában a Harvard Egyetem professzora, Jeffrey Frankel, aki végigvette az 1985 utáni intervenciókat. Az elemzés úgy érvel, hogy
az állami stratégia kudarcra van ítélve, amennyiben a piac határozottan más irányba tart.
Még az együttműködő közbelépés sem feltétlenül garancia a sikerre. Japán például a 2011-es földrengés és szököár után többek között az USA-val karöltve igyekezett gyengíteni a jent, de csak röpke gyengülést tudtak elérni, és a japán fizetőeszköz szinte minden jelentős társával szemben erősödött a következő két hónapban.
Ha még távolabbra tekintünk vissza, az látszik, hogy a britek sem voltak képesen hatékonyan fellépni a font elleni 1992-ben indított spekulatív támadások ellen. Ezek ugyanis lényegében erősebbek, mint az egyes központi bankok akarata és lehetősége a beavatkozásra – emeli ki Ulrich Leuchtmann, a Commerzbank vezető devizastratégája. Megjegyzi, a font kiváló példa volt erre.