Lázár János védelmet ígért a taxisoknak, de eddig csak az adóhatóság szállt rá az Uber-sofőrökre. A NAV fokozottabban ellenőrzi, hogy az utasok kapnak-e számlát, és a sofőrök fizetnek-e adót. Ezt nem neveznénk túl nagy eredménynek egy jogállamban, ahol alapból elvárható lenne, hogy azonos tevékenység után mindenki egyformán adózzon.
A kormány talán azért nem lép, mert még nem tudja, milyen irányba nyisson. Ezért azt nézzük meg, hogy milyen lehetne az új szabályozás és annak milyen hatásai lehetnének a taxisokra, az uberesekre és az utasokra.
Az Uber autómegosztó alkalmazásként indult, de sok helyen, ahogy itthon is, úgy működik, mint egy taxis cég. A szabályozás első feladata lehetne, hogy eldöntse, meddig jelent valami költségmegosztást, és mikortól üzlet. Van-e különbség egyáltalán?
Az Oszkár telekocsi szolgáltatásával szemben például soha nem merült fel panasz. Az úgy működik, mint egy online stoppolás, ahol az utas belead a benzinköltségbe. A sofőröknek ilyenkor nem kell bevallaniuk a bevételüket, és nem is adóznak.
Csepreghy Nándor parlamenti államtitkár, miniszterhelyettes egy korábbi cikkünkben is hasonló gondolatot fogalmazott meg. Szerinte elsőként arra kell megfelelő szabályokat hozni, hogy meddig számít tényleg költségcsökkentő megosztásnak egy szolgáltatás, és mikor üzletszerű tevékenység.
Az államtitkár példája szerint, ha az utas szabja meg a célállomást, akkor az üzletszerű tevékenység. De ha az autós otthona és munkahelye között felvesz valakit, az megosztás.
Az Ubernek sok országban van olyan szolgáltatása is, amelyik a magyar Oszkárra hajaz. Az autósoknak az indulási pontot és a célállomást is meg kell jelölniük, és útközben vehetnek fel utasokat.
Egy másik lehetőség, hogy csak egy bizonyos munkaóraszám felett tekintik üzletszerű tevékenységnek a taxizást. Így például heti 10 órában bárki kereshetne egy kis mellékest a kocsijával. Erre jó példa több város szálláshelykiadásra vonatkozó szabályozása, ami megengedi, hogy bárki kiadja szobáját, lakását adómentesen az év néhány napján.
A másik nagy kérdés, hogy milyen szabályok vonatkozzanak a gépkocsikra. Itt értelemszerűen csak az üzleti tevékenységként utasokat szállító járművekre gondolunk.
Lehessen taxizni bármivel, vagy szigorúan csak egyféle típushoz ragaszkodjon a kormány. A két véglet között most a szigorúbbhoz van közel
a magyar szabályozás, ami kötelező csomagtartóméretet, tengelytávot, teljesítményt ír elő.
Emellett persze a taxiknak sárgának is kell lennie. Ezek költségesebbé teszik a taxizást, de az egységes szín segít a taxik felismerésében is. Ez nemcsak leintésnél, de a forgalomban is előny, hiszen jobban látszik, hogy melyik az a kocsi, amelyik használhatja a buszsávot.
Az Ubernél jelenleg csak annyi a követelmény, hogy az autó ne legyen 10 évesnél öregebb. A sárga rendszámot sem követeli meg a cég.
Aki abból él, hogy embereket szállít, az értsen a szakmájához. A taxisoknak ezért jelenleg egy alkalmassági és egy taxis vizsgát is kell tenniük. Az egyik inkább a pszichikai, míg a másik a szakmai tudást méri.
Az Ubernél ezzel szemben a technikában hisznek. A GPS szerintük bárhova elvisz, ráadásul így garantált, hogy mindig a forgalmi viszonyoknak legmegfelelőbb útvonalat választják a sofőrök. Emellett az alkalmazásba beépített értékelő rendszer is segít az utasoknak, hogy felmérjék, milyen sofőr jön értük.
Ezek most az utasokat leginkább érintő kérdések az Uber-taxis vitában. De a megoldásra váró feladatok sorának itt még nincs vége. Az Uber például nem itthon, hanem Hollandiában adózik a hazai fuvarokból szerzett jutaléka után is. Ezzel a hazai költségvetés is nagy bevételtől esik el.
Több országban van már arra példa, hogy az Uber különadót fizet, vagy az adóhatósággal is együttműködve fejleszt új adózási rendszereket, ehhez pedig pénzt és szakmai tudást is ad. Hasonló megállapodásra jutott az észt kormány is, a helyi Uber vezetője szerint ez itthon is lehetséges lenne.