Az olajár zuhanása mindenképpen fájdalmas Nigériának, mert az olajon kívül nem nagyon van más exportbevétele. Azonban most az az érdekes helyzet állt elő, hogy a nigériai jegybank (túlnyomó részben a 8 hónapja hatalmon lévő elnök nyomására) nem hagyta az olajjal párhuzamosan gyengülni a devizáját, hanem inkább importkorlátozásokat vezetett be és csökkentette a külföldi devizához való hozzáférést. Ez pedig oda vezetett, hogy a legfrissebb adatok szerint a feketepiacon már 90 százalékkal kerül többe egy dollár, mint a hivatalos árfolyam szerint – derül ki Fundman blogbejegyzéséből.
Az olajkitermelő országok egyébként különbözőképpen reagáltak a csökkenő olajárra. Szaúd-Arábia például jelentős tartalékokkal rendelkezik, így a devizája leértékelése nélkül, a támogatások visszavágásával és a kormányzati kiadások csökkentésével is ki tudja bekkelni a következő 5-10 évet, ha alacsony marad az olaj ára. Ami viszont Nigériát illeti, nekik
nincsen elég tartalékuk, hogy a szaúdi példát kövessék,
de nem is a másik úton járnak, mivel nem hagyják, hogy a piac alakítsa a fizetőeszközük árfolyamát.
Nigériában az elnök az infláció kordában tartására hivatkozva
teljesen elzárkózik a leértékeléstől.
A korábbi szintű import azonban nem fenntartható, így inkább központilag döntik el, hogy kinek adnak, és milyen mértékben devizát az importhoz vagy tőkekivitelhez. Mi értelme van ennek a megközelítésnek? Az elemzés válasza az, hogy amennyiben ki tudnak tartani, amíg az ország „leszokik” az importról és részben önellátó lesz (legalábbis olyan mértékben, hogy pluszos legyen az egyenlegük), vagy az olajárak visszaerősödnek a kellő szintig, akkor esetleg még jól is elsülhet a dolog (illetve nem lesz nagy visszesés a vége).
Persze a kieső nairában számolt költségvetési bevételekkel ekkor is kezdeni kell valamit, ha nem akarnak rohamosan eladósodni. A piaci út megkerülésének azonban súlyos mellékhatása van.
A tőkekorlátozás miatt komoly dollárhiány alakult ki
és gyakorlatilag a központi bank kezében van a döntés, hogy a gazdaság mely szereplői juthatnak a hivatalos devizaárfolyamon dollárhoz. Ez pedig azért veszélyes üzem, mert az elnök egyik legfőbb törekvése a korrupció visszaszorítása lenne, azonban az említett helyzet rengeteg visszaélésre ad lehetőséget.
Az elemzői konszenzus szerint a rögzített árfolyammal többet árt az elnök az országának, mint amennyit használ, gyakorlatilag homokba dugja a fejét, ugyanis:
A leírtak alapján a rögzített árfolyam politika kevésbé tűnik előnyösnek, mintha elengednék a naira árfolyamát. De a valódi probléma nem is ez, hanem a devizalikviditás, ugyanis a nigériai lakosság számára a mindennapi élethez már így is az éppen aktuális árfolyam a mérvadó.
A devizalikviditás hiánya már veszélyezteti a kiskereskedők készleteit és lassítja gazdasági folyamatokat.
Vagyis a naira leértékelése önmagában nem elégséges megoldás, újra meg kellene nyitni a bankközi piacot és visszacsábítani a befektetéseket az országba.
Azt viszont fontos hangsúlyozni – jelzi a bejegyzés –, hogy a jelenlegi olajárral nem létezik fájdalommentes monetáris politika Nigéria számára. De ha megtörténne a naira elengedése, akkor jelentős visszapattanás jöhetne, mivel Nigéria hosszú távú kilátásai még a jelenlegi nyomott olajár környezetben is bíztatóak, az olajár emelkedése pedig plusz opcióként bármikor benne van a pakliban.