Bourdain azt állítja, nem izgatja magát a reflektorfény miatt, és ugyanezt javasolja a vállalkozóknak általában. „Nem akarok teljesen elszakadni a szakmai környezetemtől, szerintem az kontraproduktív.” Inkább kétszer annyi energiát fektet azokba a részfolyamatokba, amelyek különösen érdeklik. A hitelesség lesz az, ami kiemeli a sokaságból, különösen azok közül, akik megúszásra mennek, akik a kanyarokat akarják levágni. „A karrierem során nagyon sokszor éppen abban lettem sikeres, amit kizárólag a magam kreatív örömére műveltem, és akkor, amikor nem foglalkoztam a piaccal” – mondja.
Bourdain óva inti a vállalkozókat a lájkvadászattól: nem szabad összekeverni a remek teljesítményt a népszerű eredményekkel. Inkább legyen kíváncsi kevesebb ember a munkánkra, mint hogy silánykodjunk benne. Ezért szerinte nagy gonddal kell kiválasztani, a piac pontosan melyik szeglete való nekünk. „Aki éppen ahhoz nem hűséges, amitől különleges lehet, még ha erre nincs is éppen óriási kereslet, valószínűleg a szakmai öngyilkosság felé halad.” És az önutálat és az őrület felé.
Mindenki legyen felkészülve arra, hogy távoznia kell. Természetesen nem ez a cél – a cél a hitelesség és a mindenkori kiállás, ennek pedig olykor az az ára, hogy az ember csapot-papot odahagy. Bourdain elég gyakran találta magát olyan helyzetben, amikor szabályt kellett szegnie, ennek nyilvánvaló kockázataival. Azt állítja, ez az üzleti modellje egyik alappillére: „Vagy képesek vagyunk együtt dolgozni, vagy hagyjuk. De akkor mondd ki most.” Aki épp arra készül, hogy átlépjen egy határt, hogy kihasználjon minket, annak egyszerűen mondjuk meg, hogy inkább valaki mást kérjen erre.
Az nem tud izgalmas terméket piacra dobni, aki nem jön izgalomba a munkától. Praktikus kis csupor minden sablon, de erősen rongálja a hitelességet. „Ne kérjen már tőlem olyat senki, hogy álljak be egy konyhába, és lelkesedjek egy kib...szott klasszikus denver omlettért!” Lehet, hogy az állandóság a siker kulcsa, de a kreativitásé biztosan nem!
(Via)