A Videokontrollt szemestermény-szárítókban használják, az érzékelőivel a légcsatornák kilépő oldalán méri a hőmérsékletet. Az adatokat továbbítja egy monitorra, így látja a kezelő, ha esetleg valahol túlterhelés lép fel, elakadt a termény, ami miatt a tűzveszély fokozódik. Ezzel egyrészt a szárítótüzet lehet megelőzni, másrészt a termény minőségét lehet megóvni, hogy ne száradjanak túl a kukoricaszemek, mert ebben az esetben a nagyobb súlyveszteség is probléma, valamint nagyobb lesz a törtszemarány, ami szintén jelentős bevételcsökkenést jelenthet a gazdaságnak.
A szárítás magas energiaigényű technológia, nem ritka a 30-50 milliós gázszámla sem a szezon végére.
A Videokontroll rengeteg érzékelőjével fel tudják deríteni, hol tér el az optimálistól a vízelvonási folyamat, majd a műszaki beavatkozás, azaz a helyreállítás módját is meghatározzák. A korrekciót követően a korábbihoz képest 10-30 százalékkal kevesebb gáz szükséges ugyanakkora mennyiség szárításához.
A szemestermény-szárító
A szemestermény-szárítás a nedvesen betakarított termény minőségét stabilizálja, megóvja a gyors rothadástól. A szárítókat többnyire gázégőkkel fűtik. A terménnyel töltött tornyon füstgázokkal kevert felmelegített levegőt áramoltatnak át, így szárítják a gabonát. Évente gazdaságonként 5-30 ezer tonna terményt szárítanak vele. Terményszárítóból általában csak egy darab van a gazdaságokban, és ha tűz miatt kiesik a munkából, az hatalmas problémát okoz a gazdáknak.Negyven éves szakmai tapasztalattal, és mérnökinformatikus tudással fejlesztette ki a Speiser család a Videokontrollt, és a hozzá kapcsolódó elemzőrendszert. Speiser Ferenc 1976 óta műszaki ágazatvezető üzemeltetett szárítókat, majd a nyolcvanas években a Debreceni Agrártudományi Egyetem csapatával közösen kifejlesztették a Videokontrollt, és 1983-ban piacra is dobták.
Kilenc évet, és három fejlesztést élt meg, majd ötven berendezést szereltek be a szárítókba, 1994-ben azonban a gazdákat más problémák kezdték foglalkoztatni, ezért Speiser Ferenc és akkori csapata felhagyott a találmány forgalmazásával. De van olyan gazdaság, ahol még ma is működik egy 1983-as Videokontroll.
Az első Videokontrollok
Az első generációs Videokontroll központi egysége egy 1 KB-os Sinclair ZX-81-es számítógép volt monochrome kijelzéssel, a monitor pedig szovjet hordozható TV volt. Ez 64 érzékelőt tudott kezelni. Aztán a második generáció egy Commodore- 64-esre épült 150 érzékelővel, és végül az IBM PC XT került sorra, ez már 200 érzékelővel kontrollálta a teljes szárítózónát kontrollálta.A műszer negyedik generációját már a Speiser család fejlesztette. „A Balaton partján beszélgettünk a bátyámmal 2010 környékén, hogy olyan jó volt apáék ötlete, valamit kezdeni kellene ezzel, mert lenne rá érdeklődés a piacon. Otthon aztán - már hármasban – megvitattuk, és édesapánk hatalmas tapasztalatára, és a bátyám mérnök informatikus tudására alapozva belevágtunk a fejlesztésbe" – mondta Speiser Gábor, a családi vállalkozás kereskedelmi vezetője.
„Ugyanúgy hőmérsékletet mérünk, ugyanúgy mutatja az értékeket a monitor, mint a legelső Videokontrollal, de ezen kívül minden teljesen más benne, hardver és szoftver egyaránt. Alapvető különbség, hogy az adatokat rögzítjük, így elemezhető, értékelhető a vízelvonás folyamata. Sőt, interneten keresztül is kontrollálható a szárító. Az elmúlt szezonban már használhatták partnereink a mobil applikációt" – mondta Speiser Ferenc, ügyvezető igazgató. A prototípus 2012-ben készült el, az első berendezést pedig 2013. március elején adták el, és helyezték üzembe.
A Videokontroll 2014-ben hat, 2015-ben pedig hét esetben mentett meg szárítót a tűztől.
A kezelő látja a monitoron, hogy veszélyesen emelkedik a hőmérséklet, vagy már be is gyulladt a termény, ilyenkor a gyors leürítés mellett kell dönteni. Ugyan a torony leürítése fél nap kiesést jelent az üzemidőből, egy kiégett szárítót viszont három hét alatt sem hoznak helyre.
Nemrég meghívást kapott az agrárstartup a Design Terminál Think BDPST konferenciájára, ahol a visegrádi országok befektetői is jelen voltak. Noha a Videokontroll egy létező márka, a három év alatt 50 berendezést adtak el, dinamikusan fejlődik a cég, és évente közel megduplázzák forgalmukat, mégis örülnének egy befektetőnek, hogy külföldön is híre menjen a terméknek.
Amellett, hogy szeretnének nemzetközi piacokra lépni, újabb terméket fejlesztenének.
Az adaptív ürítőrendszer már szabadalmazás alatt áll. Ez az új berendezés horizontálisan is figyelné és az eltéréseket a folyamat során javítaná, így még hatékonyabb lenne a szárítás.
„Nagyon sok jó szakember és mérnök van, akik igazán jó szárítókat gyártanak, tehát alapvetően nem a tornyokkal van probléma. Egyedül az összeszerelést követő erős kontroll és precíziós beüzemelés hiányzott. Ehhez a precíz beállításhoz, az optimalizáláshoz, és folyamatos figyeléshez nélkülözhetetlen a mi fejlesztésünk a több száz érzékelőjével" – mondta Speiser Gábor. Ennek köszönhetően egyedülállóak a piacon.
Szerkesztőségünkban videót készítettünk arról, miként reagálnak hirtelen és az egyenletesen növekvő hőre a kukoricaszemek. Kukorica pattogatatóval és hőlégfúvóval jól lehet szemléltetni, hogyan reagál a kukorica a hirtelen növekvő hőmennyiségre (a takarmánykukorica a vékonyabb héja miatt csak megrepedezik, nem pattog ki, de ugyanazok a folyamatok játszódnak benne): felforr benne a nedvesség, és utat tör magának a gőz, és hősérültek lesznek a kukoricaszemek. Ellenben az egyenletes szárítással, amit a hőlégfúvóval modelleztek.