Borulhat az amerikai kampányfinanszírozási rendszer

(FILES) This file photo combination shows Democratic presidential candidate Hillary Clinton(L) on April 4, 2016 and Republican challenger Donald Trump on February 16, 2016. Hillary Clinton and Donald Trump hit the campaign trail April 20, 2016 after their big primary wins in New York, with the Democratic frontrunner locking up the nomination, while the Republican billionaire's path to victory remains unclear. The routs on their home turf reset the races in their favor, with Clinton putting an end to rival Bernie Sanders' multi-state winning streak and Trump righting his ship after a series of losses to Ted Cruz that have raised the specter of a brutal battle at a contested convention in July. / AFP PHOTO / dsk

A Demokrata Pártban a papírforma látszik érvényesül, bár már az is meglepő, hogy a kis adományokból kampányoló Sanders képes volt megszorongatni Clintont. A republikánusoknál azonban évtizedes trendeket boríthat fel Trump győzelme. Az amerikai választásokon évtizedek óta nem jutottak ilyen sokáig a kis donorok által finanszírozott jelöltek.

Donald Trumpnak, ha eljut az elnökjelöltségig, olyasmi sikerülhet, ami régóta nem sikerült egy amerikai politikusnak sem. Az elmúlt évtizedekben sem a republikánus, sem a demokrata előválasztást nem nyerte meg olyan jelölt, akinek a kampányát nem finanszírozták legalább felerészt nagy adományozók, általában pár nagyvállalat – írja az Economist. A kampánytámogatások terén Bernie Sanders is rekordot döntött, az elmúlt évtizedekben senki sem gyűjtött még össze ennyi pénzt, és került ilyen közel az elnökjelöltséghez nagyrészt kis magánadományokból.

Nyilvános kampánybüdzsék

Az Egyesült Államokban a pártok nem kapnak állami kampánytámogatást, a választási hadjáratokat teljes egészében a privát szektor felajánlásaiból fedezik. Szemben a magyar pártfinanszírozási rendszerrel, ahol az önkéntes felajánló nevét nem kötelező közzétenni, az Egyesült Államokban a politikusoknak

kötelező elszámolni azzal, mennyi pénzt kapnak a magánadományokból,

a 200 dollárnál (55 116 forintnál) nagyobb felajánlások forrását meg is kell nevezniük. A választási kampányokat magánszemélyek is támogatják, de a legnagyobb vállalatok is rendre felbukkannak a donorok között.

Bár az előválasztásokon még megfordulhatnak az eredmények, egyelőre az a legvalószínűbb, hogy Donald Trump és Hillary Clinton indulhat az elnökségért Forrás: AFP/Dsk

A rendszert átláthatósága ellenére sokan kritizálják, hiszen nyílt titok, hogy a felajánlásokat a nagy cégek nem szívességből teszik, a választások után előszeretettel kérnek szívességeket egy-egy elnökké vált jelölttől, vagy meghatározzák a kampány irányát. Az idei választási kampányban kiemelt helyet kapott a téma: a három, még versenyben lévő jelölt közül kettő,

a republikánus Donald Trump és a demokrata Bernie Sanders azt hangsúlyozza, hogy nem fogad el pénzt a nagy donoroktól.

Trump már nem saját zsebből kampányol

A kis donorok megnyerésében Bernie Sanders vermonti szenátor volt eddig a legsikeresebb: a kampánybüdzséjének 88 százaléka 200 dollárnál kisebb felajánlásokból származik, ráadásul eddig az előválasztásokon

Hillary Clinton után a második legnagyobb kampánykeretet gyűjtötte így össze:

áprilisi adatok szerint 185,9 millió dollárból (51,257 milliárd forintból) kampányol, ennek a nagy részét el is költötte.

Bár a milliárdosból lett politikus Donald Trump inkább azt hangsúlyozza, hogy saját zsebből kampányol, ez csak a kampánya elejére volt igaz, ma már 51,4 millió dolláros (14,164 milliárd forint) büdzséje 72 százaléka származik kis felajánlásokból.

Hillary Clintonnal szemben ellenfelei fő kritikája éppen az, hogy minden más jelöltnél több kampánytámogatást kapott a legnagyobb cégektől, a volt first ladyt ellenfelei „a Wall Street jelöltjének” nevezték. Clinton ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy „egészséges egyensúlyt” testesít meg a kampánytámogatása, egyaránt kap pénzt kicsi és nagy donoroktól. Két riválisához képest azonban

elenyésző a kis donorok aránya Clinton kampánykeretében:

a Center for Responsive Politics korábbi adatai szerint a büdzséje 74 százaléka nagy felajánlóktól származott.

Bernie Sanders eredménye akkor is figyelemre méltó, ha nem jut el az elnökjelöltségig Forrás: AFP/2016 Getty Images/Joe Raedle

A győzelemhez kevés volt

A korábbi előválasztások pénzügyi adatait a Szövetségi Választási Bizottság (Federal Election Commission) őrzi. Ezekből kiderül, hogy nem a mai az első előválasztás, ahol nemcsak pártok és jelöltjeik, hanem a különböző finanszírozási modellek is összecsaptak. Azonban

az elmúlt 30 évben az elnökjelöltségig nem jutott olyan politikus,

akinek a kampányköltségeit nem fedezték legalább 50 százalékban a nagy donorok.

Az előválasztásokon induló jelöltek kampányát átlagosan 74 százalékban nagy felajánlók pénzelték. Úgy tűnik, a nagyvállalatok eddig nagyrészt jól lőtték be, kik az esélyesebbek az elnökjelöltségre – vagy éppen az ő támogatásuk döntötte el a versenyt –, hiszen a jelöltségig el nem jutó politikusok átlagosan csak a kampányuk 54 százalékát tudták nagy felajánlók pénzéből fedezni.

Bár a legutóbbi eredmények alapján Bernie Sandersnek csak matematikai esélye van az elnökjelöltségre, a vermonti szenátor már azzal is történelmi eredményt ért el, hogy képes volt megszorongatni Hillary Clintont.

Utoljára 1964-ben jutott el az elnökjelöltségig nagyrészt kis adományokból kampányoló politikus.

A republikánus Barry Goldwater televíziós és levélben feladott hirdetésekben szólította meg a konzervatív szavazókat, a választásokig akkor viszonylag soknak számító 5 millió dollárt gyűjtött össze több százezer felajánlótól. Ez azonban nem volt elég a demokrata Lyndon B. Johnson ellen, az 1964-es elnökválasztáson története egyik legsúlyosabb vereségét szenvedte el a Republikánus Párt.

Jó előjel

A következő évtizedekben nem volt olyan, reális esélyekkel induló jelölt, aki akárcsak nagyrészt magánadományokból kampányolt volna. A legközelebb ehhez a demokrata Walter Mondale jutott 1984-ben, aki

csak a kampánykerete 51 százalékát kapta a nagy donoroktól,

így indult az elnökválasztáson Ronald Reagannel szemben, akitől súlyos vereséget szenvedett.

Ronald Reagan az amerikai történelem egyik legnagyobb választási győzelmét aratta 1984-ben, ellenfele, Walter Mondale nagyrészt kis összegű magánadományokból kampányolt Forrás: Origo

Az Economist elemzése szerint az előválasztást több mint hét százalékkal jobb eséllyel nyeri az, aki a legtöbb pénzt gyűjti össze a nagy donoroktól. Azok, akik eljutnak az elnökségig,

az átlagnál is erősebben támaszkodnak a nagyvállalatokra:

a jelöltségig eljutó politikusok kampányait átlagosan 85 százalékban finanszírozták a nagy donorok.

Papírforma a demokratáknál

Az Economist szerint pedig látszólag sok előnye van annak, ha valakit sok kis donor támogat: a 10-20 dolláros felajánlók nem tudnak követelésekkel előállni, így a politikus nyugodtan kampányolhat úgy, ahogy ő szeretne. Elvileg a népszerűséget is növelheti, az ilyen támogatókat szerző jelöltek magukat könnyebben adhatják el úgy, mint akik a kisembereket képviselik. Ennek ellenére a tapasztalat az, hogy

az elnökjelöltségig szinte lehetetlen eljutni egy-egy nagy donor támogatása nélkül.

Ennek oka persze nagyrészt az, hogy a kis donorok általában sokkal kevesebb pénzt tudnak összedobni, mint a nagyok (Bernie Sanders kampánya ebből a szempontból is újdonságot jelent). Általában az nyer, aki a legnagyobb kampánybüdzsét gyűjti össze, az eddigi tapasztalatok alapján

20 százalékkal jobb eséllyel nyeri meg az előválasztásokat az a jelölt,

aki a legtöbb pénzből kampányol (ebből a szempontból a demokrata előválasztás a papírforma szerint zajlik, ha Bernie Sanders nem tudja megfordítani a versenyt, a republikánusoknál azonban meglepetéseredmény születhet, Ted Cruz kampánykerete csaknem háromszorosa Donald Trump büdzséjének).

A másik lehetséges ok az, hogy

a nagy donorok előszeretettel támogatnak kevésbé megosztó jelölteket,

míg a kicsik inkább a karakteres, de vitatott platformon induló jelöltekért lelkesednek – ezt napjainkban is láthatjuk Donald Trump és a szocialista programja miatt kritizált Bernie Sanders esetében. A választásokon viszont általában jobban szerepelnek a mainstream jelöltek, akik képesek megszólítani a középen álló szavazókat.