Jóllehet a frank az egyik tipikus menedékeszköz veszélyes időkben a külföldi befektetők számára, a brexit körüli általános aggodalom mégsem tekinthető az egyetlen tényezőnek a frank ereje mögött – írja a Bloomberg. Amellett ugyanis, hogy Svájc komoly folyó fizetési mérleg többlettel rendelkezik az erős fizetőeszköz ellenére is, az alpesi ország lakosai nem igazán akarják külföldre vinni a pénzüket a magasabb hozamok reményében.
Éppen ezért a tőkebeáramlások durván fele hazai befektetőktől származik, ami azt jelenti, hogy
a lakosság erősen hozzájárul a frank erejéhez
– mondja a Credit Suisse zürichi elemzője, Maxime Botteron.
A háztartások tehát egyre nagyobb mértékben halmoznak föl frankban denominált (jegyzett) eszközöket, bár ehhez hozzá kell tenni, hogy ennek hatása a frankra idővel elhalványul, köszönhetően a kamatváltozásoknak.
Ezzel együtt
Svájc folyó fizetési mérleg többlete a nemzeti összetermék (GDP) közel 11 százaléka
volt márciusban. Ez pedig nagyobb, mint az európai exportnagyhatalomnak számító Németországé, de még látványosabb a szám, ha például Nagy-Britannia 5,7 százalékos hiányával vagy az euróövezet 3,2 százalékos átlagos többletével vetjük össze.
Mindeközben a svájci jegybank komoly nyomást helyez a frankban jegyzett befektetési eszközökre a mínusz 0,75 százalékos betéti kamatrátájával. Ráadásul a központi bank korábban belengette, hogy amennyiben szükséges,
hajlandóak még mélyebbre nyomni a kamatszintet.
A közgazdászok szerint azonban a befektetők nem fognak elkezdeni készpénzt felhalmozni, hogy megkerüljék a díjakat, amíg a ráta nem süllyed mínusz 1,25 százalék alá.
A negatív kamatok azonban még a svájci nyugdíjalapokat sem tántorítják el attól, hogy frankban tartsák megtakarításaik nagy részét – derül ki a Credit Suisse jelentéséből. Botteron hangsúlyozta, ha a svájciak maguk nagyobb arányban fektetnének külföldi eszközökbe, az enyhítené a nyomást a frankon, és a jegybanknak sem kellene keményen reagálnia. Ehhez viszont arra volna szükség, hogy
változzon a politika az euróövezetben,
illetve szélesedjenek a kamatkülönbözetek. Ez kellene ugyanis ahhoz, hogy az euróban denominált eszközök újra vonzóvá válhassanak.
Ez utóbbi lehetőség ugyanakkor kevéssé valószínű, mivel
az elemzők inkább további lazítást, mintsem szigorítást várnak az Európai Központi Banktól.
Vagyis az érdemi változásra feltehetően még várni kell egy ideig.