A legnagyobb és legfontosabb versenytársával hajt végre
35 milliárd dolláros gigafúziót
az Uber Kínában. A Didi Chuxing 1 milliárd dollárt fektet a 68 milliárdra értékelt közösségi fuvarcégbe, az Uber China társaság befektetői 20 százalékos üzletrészt kapnak a közös vállalatban. Az Uber China független vegyesvállalat, többségi tulajdonosa az anyacég, az Uber global, mellette ott az internetes óriásnak számító Baidu és más befektetők.
Az Uber China régóta
kolonc a startupból lett nagyvállalat nyakán,
épp a kínai piacon nem sikerült nyereségessé válni, hiába injekciózták folyamatosan a tőkét a cégbe a magánbefektetők. Az Apple nemrég fektetett 1 milliárd dollárt a Didi Chuxingba, de azt még korai volna megállapítani, van-e ennek köze a fúzióhoz, azt akarta-e siettetni.
Valójában fegyverszünetről van szó,
írja a New York Times: több mint egy éven át könyörtelen háborút vívott a két vállalat, mindketten több tízmillió dollárt öltek abba havonta, hogy őket válasszák az utasok és a sofőrök.
Kevés ellentmondásosabb vállalat van az Ubernél,
világszerte jogi ügyekbe és szabályozási problémákba bonyolódik. Amikor áprilisban Arianna Huffington a felügyelőbizottság tagja lett, a HuffPost külön cikket szentelt az elfogulatlan tájékoztatásért aggódó olvasóknak: Arianna a jövőben minden az Uberről szóló cikktől távol tartja magát. Olyannyira, hogy még a közösségi fuvarozásról szóló cikkek végén is megjelenik a vonatkozó disclaimer, akkor is, ha egy szó sem áll bennük az Uberről.
Biztató hangvétellel ír Kalanick a fúzióról. Úgy tűnik, sikerült elérnie a nagyvállalati igazgatók ferencjózsefi elégedettségét, minden nagyon szép, minden nagyon jó. Arról beszél, bár három éve már azért is őrültnek tartották, hogy egyáltalán latolgatta a piacralépést,
nemhogy nem bánta meg, de egyenesen sikerként könyveli el, amit elért.
Az amerikai tech startupok ugyanis jellemzően nehezen kapják el a fonalat Kínában. Az Uber China azonban több mint 150 millió fuvart bonyolít havonta, van mire büszkének lenni.
Valamivel azonban neki is indokolnia kell a döntést – mindezt pedig stílustörés nélkül, már-már lírai finomsággal oldja meg. A poszt így zárul: „Ugyanakkor vállalkozóként megtanultam, hogy csak az lehet sikeres, aki épp úgy hallgat a fejére, mint a szívére.
Az Uber is, a Didi Chuxing is dollármilliókat fektet be Kínában, de a nyereségességre még várniuk kell.
Márpedig a profitabilitás a sikeres üzlet egyetlen lehetősége. Hosszú távon csak ez szolgálja a kínai utasok, sofőrök és városok érdekeit.”
Habár, véli egy Hong Kong-i befektetési elemző a Bloomberg cikkében, Kína szabályozás, konkurencia és kultúra szempontjából egyaránt annyira kemény piac, hogy az együttműködés a harc helyett talán nem is olyan rossz ötlet.