Elítélték a timbuktui dzsihádista terror irányítóját

A hágai Nemzetközi Bíróság 9 év börtönre ítélte az iszlám szélsőséges Ahmad al-Faqi al-Mahdit, aki 2012-ben a középkori mali város, Timbuktu páratlan műemlékeinek elpusztítását irányította.

A tuareg lázadástól a mecsetrombolásig

A közép-afrikai Mali nem éppen a béke szigete. Puccsok, lázadások és polgárháború jellemezte az utóbbi években. 2012 januárjában kezdődött a tuaregek lázadása.

Mali térképe Forrás: Origo

A Mali és Niger északi részén, illetve Algéria déli részén élő, jellegzetes kék turbánjáról bárhol felismerhető, mintegy másfél milliónyi sivatagi harcos azért lázadt, hogy létrehozza az Azawad autonóm területet. Előzőleg

az arab tavasz pecsételte meg a tuaregek sorsát Líbiában, ott ugyanis Kadhafi leghűségesebb támogatói voltak. Miután a forradalom elsöpörte a vezért, a tuaregeknek is menniük kellett,

ezért a nehézfegyverzettel felszerelt, jól képzett harcosok visszatértek Mali északi részébe.

Az Anszár Dín fegyveresei Timbuktu közelében Forrás: AFP/Romaric Ollo Hien

A mali hadsereg eleinte nem tudta megállítani őket, mert meglepődtek, hogy géppisztolynál nagyobb fegyver is van a lázadóknál, így könnyűszerrel, egymás után foglalták el a kulcsfontosságú településeket. Ebben segítséget kaptak néhány iszlám radikális szervezettől, de később – eltérő céljaik miatt – szakítottak velük, sőt ellenük fordultak.

Fordult a kocka

2012 júniusára a dzsihádista csoportok, köztük a legerősebb a szalafista Anszár Dín (A hit védelmezői), teljesen kiszorították a tuaregeket, és elfoglaltak számos települést Mali északi részén. Ennek a csoportnak volt harcosa a Hágában elítélt Ahmad al-Faqi al-Mahdi. A helyzet egyre tarthatatlanabb volt, a mali hadsereg képtelen volt legyűrni a dzsihádista csoportokat, majd 2013 januárjában francia katonai támogatással pacifikálták a térséget, ahová 2013 augusztusába ENSZ békefenntartók vonultak be.

A Sankore mecset Timbuktuban Forrás: AFP

Amíg ez meg nem történt, addig az elfoglalt Timbuktuban az al-Kaidával kapcsolatban álló

Anszár Dín a város 16 mauzóleuma közül 14-et lerombolt, valamennyi a középkori afrikai város nagy gondolkodóinak síremléke volt.

A most elítélt férfit ezek közül tíz történelmi épület, köztük kilenc középkori mauzóleum és egy mecset elleni támadás irányításával vádolták. Tavaly szeptemberben vették őrizetbe és szállították Hágába. Al-Mahdi

az első olyan gyanúsított, akit vallási vagy történelmi műemlékek megsemmisítésének bűntettével vádoltak.

A férfi bűnéül rótta fel a hágai bíróság, hogy

kezdeményező és elszánt” tagja volt a mauzóleumokat leromboló csoportnak,

és az irányítás mellett fejszével és feszítővassal személyesen is részt vett a rombolásban.

A timbuktui vandál, Ahmed al-Faqi al- Mahdi (balról) a hágai Nemzetközi Bíróságon Forrás: AFP/Robin Van Lonkhuijsen

De miért volt ilyen fontos város Timbuktu?

A Rejtő Jenő-i történeteket idéző város az egyik legfontosabb szellemi központ volt a középkorban Közép-Afrikában. Timbuktu az iszlám tanítás és hittudomány kulturális gyűjtőhelyeként működött. Fénykorát a XII–XVI. század között élte. A városban erős hatása volt a misztériumokat kedvelő szúfizmusnak, amelynek része volt a szentek és ereklyék tisztelete. És milyen érdekes, az iszlám tudósok egykori fellegvárát iszlamista szélsőségesek pusztították el. Anszár Dín ugyanis szalafista dzsihádista ideológia mentén képzeli el a világot, és ebbe nem férnek bele a városban álló régi mauzóleumok és szent síremlékek, mert a Korán tiltja a bálványimádást. Tehát a legegyszerűbb, ha leromboljuk őket.

Lerombolt ősi sírhely Timbuktuban Forrás: AFP/Str

Timbuktuban több egyetem is működött, a leghíresebb a Sankore. Jellemző, hogy voltak időszakok a középkorban, amikor a 100 ezer lakosú városban 25 ezer diák tanult. De nem csak az alapokat tanították, mint iszlám tanulmányok, jog és irodalom. Speciális tantárgyakra is nagy hangsúlyt fektettek, mint orvoslás, csillagászat, matematika, fizika, kémia, földrajz vagy történelem. Sőt, praktikus oktatást is vittek, így volt cipész-, ács-, gazdálkodó- vagy éppen szabóképzés.

Mali, Timbuktu Forrás: Kisgyörgy Éva

A 2012-es vandál pusztításban olyan csodaszép, a timbuktui építészetre jellemző épületek és sírhelyek tűntek el, mint a muszlimok által szentként tisztelt Szidi Mahmúd síremlékének falai, vagy a 15. században épült Szidi Jahía mecset főbejáratának szent ajtaja.

A Szidi Jahía mecset helyreállított „szent ajtaja” 2016 szeptemberében Timbuktuban Forrás: AFP/Sebastien Rieussec

A helyiek szerint ezt sohasem lett volna szabad kinyitni vagy felnyitni, mert a legenda szerint a főbejárat akkor fog csak kinyílni, amikor eljön a világ vége. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a megrongált műemlékek nagy részét az elmúlt években az UNESCO és helyi mesterek segítségével sikerült helyreállítani.

A múltat eltörölni

A szélsőséges szalafista iszlamisták legbarbárabb műemlékpusztítása az Iszlám Állam számlájára írható. 2014-ben és 2015-ben az általuk ellenőrzött iraki és szíriai területen semmisítettek meg óriási szobrokat, épületrészeket, oszlopcsarnokokat.

A lerombolt Palmüra Forrás: AFP/Joseph Eid

Jószerével olyan műemlékeket, amelyek „nem mozdíthatók”.

A kifosztott múzeumokból a kisebb, de értékes darabok a nemzetközi műkincspiac fekete oldalán landoltak.

De a palmürai oszlopcsarnok, vagy éppen a ninivei műemlékek nem szállíthatók, viszont látványosan felrobbanthatók. Az ideológiai megközelítés pedig ugyanaz volt, mint a timbuktui szent helyek elpusztításakor.

A tálibok és az óriás Buddhák

A szoborrongálás 21. századi iszlamista gyakorlatának példája volt az is, amikor az Afganisztánban hatalomra került tálibok 2001-ben felrobbantották a Bámiján-völgy két sziklába faragott Buddháját. A völgyben a 2. századtól egészen a 9. századi iszlám előretörésig egy buddhista kolostor működött.

Papjai készítették az 55 és 37 méteres szobrokat.

A már megrongált egyik álló Buddha-szobor Afganisztánban Forrás: AFP/Jean Claude-Chapon

Ezek voltak a legnagyobb álló Buddha-szobrok a Földön, amelyek átvészeltek majdnem másfél ezer évet, de a tálib szobordöntési rendeletet már nem élték túl.