Az adósbesorolás egy pénzügyi fogalom, lényegében egy mérce. Azt méri, hogy az adós (esetünkben egy ország) mennyire hatékonyan képes törleszteni. Ez nyilván alapvetően fontos információ egy befektetőnek, hiszen ez alapján tudja eldönteni, hogy mekkora kockázattal jár egy adott gazdaságba befektetni.
A hitelminősítők három legnagyobbika a Fitch Ratings, a Moody's és a Standard & Poor's. Mindhárom cég amerikai, és mindháromnak New Yorkban van a központja.
A legrégebbi a Standard & Poor's. Az S&P 1941-ben jött létre két cég összeolvadásából. A H.V. and H.W Poor Co.-t még
az 1860-as években alapította két Henry Poor (apa és fia).
A cég a vasúttársaságok (a kor gazdaságának egyik legfontosabb üzletága) pénzügyi helyzetéről adott ki évente egy összefoglalót.
A Standard Statisztikai Irodát egy bizonyos Luther Lee Blake alapította 1906-ban. Ők gyakorlatilag a Poorok szolgáltatását egészítették ki a piacon. A Standard a vasúttársaságokon kívüli céges világról készített pénzügyi összefoglalókat.
A két társaságból '41-ben összeolvadt Standard & Poor's-t 1966-ban felvásárolta a McGraw–Hill.
A hármas legkisebb tagját, a Fitchet 1913-ban alapította John Knowles Fitch, az adósbesorolás betűs rendszerének (AAA-D) kifejlesztője. Tehetős család sarja volt. A diploma megszerzése után nem sokkal megvett egy jól menő virágüzletet. A kereskedelem mellett folyamatosan képezte magát mindenféle kurzusokon (pl. reklámszakma). Később dolgozott a család nyomdájánál,
amelynek 30 évesen, az apja halála után az elnöke lett 1910-ben.
JKF 1913-ban alapította meg a Fitch Kiadóvállalatot, amely olyan anyagokat kezdett publikálni, mint a Fitch Kötvénykönyv vagy a Fitch Kötvény- és Részvényútmutatója.
2014 óta a cég 80 százaléka a Hearst kiadóvállalat birtokában van.
John Moody 1900-ban adta ki első piaci értékelését, a Moody's Ipari és Egyéb Értékpapírok című kiadványt, és ugyanebben az évben alapította meg a John Moody & Company-t. A kiadvány az amerikai pénzügyi intézmények, a kormányzati hivatalok, gyártók, bányatársaságok és élelmiszeripari vállalatok pénzügyi helyzetét elemezte. Moodynak el kellett adnia 1907-ben a céget, mert pénzszűkébe került.
Moody 1909-ben tért vissza a pályára, a vasúti társaságok kötvényeire koncentráló Vasúti Befektetések Analízisével és egy új saját céggel, a Moody's Kiadóvállalattal. 1913-ban bővítette kiadványa spektrumát, és innentől már az ipari cégekre fókuszált. Az új Moody's Kézikönyv már a nyilvános értékpapírokat is osztályozta, méghozzá a máig használt betűs rendszerrel. A cég 1919 óta értékeli az amerikai államkötvényeket. 1924-ben a Moody's már gyakorlatilag a teljes amerikai kötvénypiacot osztályozta.
A céget 1962-ben felvásárolta a Dun & Bradstreet, de a tulajdonosok nem nagyon szóltak bele a Moody's működésébe. A cég a hatvanas években kezdte el a kereskedelmi papírok és a bankbetétek minősítését.
A cég 1985-ben nyitott irodát Japánban, egy évre rá az Egyesült Királyságban, 1988-ban Franciaországban, 1991-ben Németországban, 1994-ben Hongkongban, 1998-ban Indiában és 2001-ben Kínában.
A hitelminősítők elemzők százait foglalkoztatják.
Az elemzők az adósok fizetési képességét, gazdasági teljesítményét, valamint az adósokra ható piaci folyamatokat vizsgálják.
A hitelminősítők nem puszta osztályzatokat adnak, hanem piaci várakozásokat tükröző kilátásokat is biggyesztenek az értékelés mellé (pozitív, semleges, negatív). Ez utóbbi mutatja, hogy a jövőben az adós mire számíthat: felminősítésre, leminősítésre vagy stagnálásra.
Vannak kis eltérések a 3 cég adósbesorolási fokozatai között, de nagyjából ugyanarra a rendszerre készülnek. Az egyes szinteket betűk jelentik, az A-tól D-ig.
A D a legrosszabb, ami adható.
Gyakorlatilag az államcsődöt jelenti.
A második legrosszabb a C. Ez rendkívüli törlesztési kockázatot jelent a befektetők számára. A következő besorolás a B. Ez még mindig nem befektetésre ajánlott kategória a hitelminősítők szerint. Nem úgy, mint a legjobb kategória, az A. Aki ilyen besorolást kap, az elmondhatja magáról, hogy a minősítő meleg szívvel ajánlja őt a befektetőknek.
A hitelminősítők főleg a következő dolgokat nézik: gazdasági növekedés, külföldi beruházások, belföldi beruházások, a szabályozási környezet kiszámíthatósága, az állami szervek átláthatósága.