Szerafina azt mondta az Origónak, ő mentőtiszt szeretne lenni. Már tizenegyedikes a Kanizsay Dorottya Egészségügyi Szakképző Iskola és Gimnáziumban. Azért jött ki, hogy segítsen az egészségügy felé orientálódó nyolcadikosoknak. „Nagypapám orvos volt. Szeretek embereken segíteni, ezért választottam az egészségügyet.”
Az iskola egyik pedagógusa azt mondta, hogy
meg kell dolgozniuk azért, hogy legyenek tanulóik,
de eddig még minden évben tudtak négy új osztályt indítani.
„Persze az egészségügyi bérek nem a legkecsegtetőbbek ma Magyarországon, de van olyan, akinek már egészen fiatalon ez a szakma elhivatottsággá válik” – tette hozzá a pedagógus.
A rendezvényen 81 szakközépiskola és szakgimnázium mutatja be az elérhető képzéseket és szakmákat, a szervezők mintegy 7000 látogatót várnak az Hungexpóra.
A kétnapos (október 11–12.) kiállításon hét szakmacsoporttal ismerkedhetnek meg a diákok.
A műszaki, kereskedelmi, vendéglátó, számítástechnikai, művészeti, egészségügyi és építőipari iskolák mutatkoznak be.
„Nagyon kevesen tanulnak ma ácsnak, nagyon rossz a szakma utánpótlása” – mondta az Origónak Nagy József ács-tetőfedő mester. Pedig nem egy rosszul fizetett szakma, nagyon jól meg lehet élni belőle.
A képzés alatt ösztöndíjjal is támogatják azokat a diákokat, akik jól tanulnak. „Hiányszakma a mienk, ma az építkezésekre nem találnak az építtetők ácsokat. Egy részük külföldre ment, az ismerőseim között is vannak, akik kint próbálnak boldogulni” – mondta.
Egy fiúkból álló csoport ki is próbálta a tetőépítést. Nagy József egy lekicsinyített tetőszerkezet összerakását mutatta meg a nyolcadikosoknak. De ezek a fiúk a tetőépítés után kategorikusan kijelentették, hogy nem szeretnének szakmát tanulni,
ők gimnazisták szeretnének lenni.
„De azért jó volt kipróbálni a tetőépítést” – mondták. A fiúkat az osztályfőnökük hozta ki a Szakmázz!-ra, de őket inkább a külföldi élet vonzza, nyelveket akarnak tanulni.
A nyolcadikosok januárban írják meg a központi felvételit, és februárban kell elküldeniük a jelentkezési lapjukat, amelyen feltüntetik, hogy hol szeretnének továbbtanulni.
Volt mesterségek utcája is. Leginkább a kovácsnál álltak sorba diákok, mivel egy díszpatkót is kaptak ajándékba, amibe még a nevüket is beleütötte Oppenauer Péter díszkovács.
„Van még egy-két iskola, ahol kovácsmesterséget tanítanak, én Győrben tudok egyet, és az Alföldön. A szépre mindig van igény” – mondja Oppenauer Péter, aki már iparművészeti szinten űzi a mesterséget. „Egy jó szerszámra, kerítésre, egy jó baltára mindig szükség van, de nagyobb megrendeléseim is vannak.
Ehhez a szakmához főleg kézügyesség kell,
és olyan ember, aki szeret a saját szívéből, lelkéből adni.
A kalapács magától nem jár.
Napi 15-16 ezer ütés van egy-egy termékben. A kovácsmesterség a második legnehezebb szakma a bányászat után” – tette hozzá.
Voltak a kiállításon olyanok is, akik azt mondták, programozók, játéktervezők szeretnének lenni.
Csak még a tanulással gondok vannak, mondta Imi, mert hármasai vannak főleg. „De van még fél évem, majd ráhajtok” – tette hozzá.
Általában nem jellemző a tanácstalanság a nyolcadikosokra. Szinte mindenkinek van valamilyen elképzelése.
Bogi például azt mondta:
Csak azt tudom, hogy német nemzetiségi iskolába szeretnék menni,
csak még nem tudom, melyikbe, egy biztos, hogy nyelveket szeretnék tanulni.” Barátnője, Anna pedig már most a Madách Színházban táncol.
Én valószínűleg táncos leszek,
mondta, és már azt is tudja, hogy a Nemes Nagy Ágnes művészeti suliba szeretne felvételizni.
Ez az első alkalom, hogy
a MÁV is részt vesz ezen a kiállításon
– mondta Kiss Mária, a MÁV Zrt. projektvezetője. „Jellemzően itt munkáltatók nem is nagyon jelennek meg. Csábításnak, interaktív játékokat hoztunk, mozdonyszimulátort és táblagépen játszható játékokat. Kilencféle vasutasszakmát tanulhatnak a diákok a partneriskoláinkban” – mondta az Origónak.
A MÁV is munkaerőhiánnyal küzd, sokszor a pályaudvarokon, a hangosbemondókon keresztül is keresnek munkatársakat a vasutasok.