Állítólag dr. Meyer Friedman és dr. Ray Rosenman, két kardiológus egy triviális várótermi jelenségből alakította ki az elméletet a két személyiségtípusról. Azok a páciensek, akiket később az A-khoz soroltak, szó szerint
a szék szélére húzódva, ugrásra készen várták,
hogy behívják őket a rendelőbe. Ez a tettrekészség, ez a türelmetlenség, ez a lendület nagyjából meg is válaszolja a kérést, miért olyan gyakori, hogy az A típus alapít céget.
Az A típusú személyiség
ambíciózus, szigorúan szervezett, türelmetlen, proaktív,
szorongó, róla találták ki a munkaholista kifejezést. Ha valamit ellentmondásosnak talál, azzal nem tud mit kezdeni. Kompetitív, emiatt gyakori az összeütközés az életében, mintha lebegne benne egy adag le nem kötött ellenségesség, és ezt bármilyen apró incidens képes volna belobbantani.
A B típusú személyiség sokkal alacsonyabb stressz-szinten él, a munkában nyugodt és kiegyensúlyozott, ha nem éri el a célját, nem pánikol.
Sem a győzelem, sem a vereség nem foglalkoztatja annyira, mint az A típust.
A játékban a játékot, a mérkőzésben a mérkőzést élvezi, ezek kimenetelével szinte nem is törődik, másodlagos. Az a meggyőződése, hogy a felfedezés öröme fontosabb, mint a felfedezés eredménye.
Míg az
A típusú személyiséget vállalkozás és versenyzés-versengés,
a B típusút kontemplatív, kreatív pálya vonzza, például írás, színészet, pszichológia.
Így hát, mondja az Entrepreneur, lássuk most, mi teszi az oly sokszor félreértett A típust kifejezetten alkalmassá arra, hogy csapatot irányítson és a maga ura legyen.
Maximalista. Nem jó, a legjobb akar lenni abban, amivel foglalkozik. Ha valaki megelőzi, annak szerinte egyetlen oka lehet, hogy nem próbálta eléggé. Neki minden jelentéktelen apróság versenyfeladat.
Mindig mindennel el akar jutni valahová, „csak úgy” csinálni semmit nem szokott. Még a Pokémon Góra is azért csúszik rá, mert többet akar elkapni az ebédszünetben, mint a kollégái – hiszen mindenben nyerni akar. És mert mindenben a kompetíciót látja, ha nem ér célba, összeomlik.
Nem is lehet más, ha egyszer ébredéstől elalvásig csak a céljaira koncentrál. Damoklész kardja két példányban lebeg a feje felett minden pillanatban: retteg a kihagyott lehetőségektől és az eltékozolt időtől.
Így hát szó szerint minden pillanatba bele akar passzírozni valamit. Innen erednek a röviden idegtépőnek címkézhető szokásai, ezért beszél annyi emberrel türelmetlenül, ezért dobol az ujjával az asztalon, ezért vág mindenki szavába az értekezleten.
Az sem teszi nagyon népszerűvé, hogy előbb-utóbb unszolni kezdi azt, aki beszél, térjen már a lényegre. A hozzáállás alapgondolata, hogy majd kérdez ő, ha nem ért valamit, fölösleges időt pocsékolni a bő lére és az extra magyarázatokra. A kulcsszó a hatékonyság. Jussunk el a lényegig, cselekedjünk végre!
Nagy kísértés fennhéjázónak olvasni az A típusú személyiség türelmetlenségét: ki ő, hogy derogáljon neki a piros lámpa, a sor a pénztárnál? Valójában, mint arról már korábban volt szó, minden olyan percben, amelyet szerinte hasznosabban lehetne eltölteni, a mumust látja.
Valamit vagy a lehető legjobban csinál az ember, vagy rosszul csinálja – ez az A típusú személyiség mély meggyőződése. Nem tesz engedményt a „jó lesz így is” minőség felé.
Neki aztán magyarázhatják a cikkek és blogposztok, hogy a multitasking káros az idegrendszerre, hogy valójában félreértés. Ő abban méri a napját, amit elvégez. Ha egyszerre több pályán futhat, az tiszta haszon.
A pihenés ugyanis nehezen mérhető, és különben is, hol lehet kimutatni benne a végigjárható pályát? Relaxáció alatt semmi nincs elvégezve. A teljesítménycentrikus A-nak a látszólagos semmittevés maga a rémálom.
Az A típusú személyiségnek csak a jelen pillanat létezik. Nagy előnye ennek az alkatnak, hogy nem halogat, az már kevésbé, ahogy másokat is folyamatosan nyomaszt, mert belőle teljesen hiányzik a késleltetőkészség.
Az A típusú személyiséget elönti a gyönyörűség, ha az időbeosztás eszközeire pillant, az órarendet, a naptárat, a listát neki találták ki. Olyan válasz nincs, hogy majd egyszer, hogy később. Amikor kipipál egy teendőt, egy pillanatra az új szerelem boldogsága járja át.
Ha egy motor örökké jár, amikor mégis parkolni kénytelen, előjön néhány kényszeres szokása. Az olajozott haladásban visszatartott A-típusnak jár a térde, rágja a körmét, izeg-mozog. Aggodalomra semmi ok, ez ilyenkor normális.
„Csodálatos szerv az agy, abban a pillanatban működni kezd, hogy reggel felébredünk, és egészen addig le sem áll, amíg be nem értünk az irodába” – mondta Robert Frost. De nem az A típusú személyiségről! Megérdemlik a megértésünket. Igaz, nem könnyű a környezetüben lenni. De ha nekünk nehéz, mit szóljanak ők maguk, akik sosem csukhatják rá az ajtót a fejükben követelőző maximalistára?