Hacsak nem rendezvényszervezéssel foglalkoznak, amatőr és határátlépő azzal terhelnie a vezetőt, mekkorát bulizott. (A rejtettdicsekvés-faktorról nem is beszélve.) Legyen bármilyen jófej a főnök, abból a szempontból hasonlít a régi tanító nénijéhez, hogy
a friss, kipihent elméket várja közös munkára
reggelente. Viszont jelentősen ronthat a helyzeten, ha még azt is elmeséli, hogy nem érzi a fejét a másnaposságtól.
Ez a fajta érdeklődés piszkálódásként megy át. Simán lehet, hogy Zoltán munkához nem köthető előnyök miatt kapta meg a magasabb pozíciót, hogy később jött a céghez, hogy kevésbé képzett, mint ön.
De sajnos ez a döntés megszületett.
Azért viszont még van idő dolgozni, hogy a következő promóció előtt másnak is feltűnjön a kiváló eredménye.
Akit a főnök megkér a feladatra, az valószínűleg a legalkalmasabb a feladatra. Talán sok jele van annak, hogy a felettese rendszeresen lepasszolja a saját ügyeit. Ha ez így van, találjon alkalmat egy hosszú és nyugodt beszélgetésre.
Oldalvágásokkal semmire nem megy.
Semmi szükség rá, hogy politikát vigyen a munkahelyére. Erről részletesen itt írtunk.
Ezt akkor sem lehet így megoldani, ha Gabi harsogva telefonál és állandóan nevetgél. Nem profi dolog a szim- vagy az antipátia ilyen megnyilvánulása. Ha pedig a munka szempontjából aggályos Gabi viselkedése, azt szintén külön és komolyan érdemes megbeszélni. De először Gabival.
Valószínűleg utánajárt, ha már mondja. De ha netán a folytonos dezinformáltság állapotában sínylődne, akkor sem segítség a honnantudodozás. Egyébként a tapasztalat azt mutatja, azok a kollégák, akik rendre ezzel nyesnek bele egy beszélgetésbe, akkora trollok, mint ide Kaba. A trollokat pedig humanista körökben nem szokás komolyan venni.
Sokszor nagy a kísértés a haverkodásra, főleg ha a vállalatnál jó a hangulat. De ne akarjon munkaidőn kívül találkozni a főnökével. Bizarr, és higgye el, hogy mindkét félnek az.
Már az is rettentően aggályos, ha valaki rendre a vezetővel ebédel. Milyen dolog evés közben másra használni a nyelvet?
A felnőtt világban nincs szükség stréberekre. Ha a nyaloncok tudnák, mennyivel nagyobb a potenciál a büszke, független emberben, mint az örökös hízelgőben, mennyivel többre becsülik őket, és végül mennyivel messzebb jutnak, három napig nem tudnák abbahagyni a zokogást.
(innen)