MNB alelnök: Tarsolynak nincs igazmondási kötelezettsége

A volt Quaestor-vezér megszólalásának egy célja van: megúszni a legkisebb büntetéssel. A vádlottnak nincs igazmondási kötelezettsége, hiba, hogy egyesek tényként fogadják el Tarsoly szavait – nyilatkozta Windisch László, a jegybank felügyeleti alelnöke az Origónak. Az alelnök hangsúlyozta, hogy az MNB 2013 októberében vette át a felügyeleti jogkört, és már az első átfogó vizsgálat során feltárták a Buda-Cash ügyet, majd az ezen ügy miatt elrendelt célvizsgálatban a Hungária Értékpapír Zrt. és a Quaestor visszaéléseit is megállították.

A közel húsz éve zajló bróker-visszaéléseknek az Ön irányításával tudott véget vetni a pénzügyi felügyelet. Aligha lehet erre azt mondani, hogy nem siker, mégis az MNB-t és Önt támadja a sajtó egy része. Miért?

Örülök annak, hogy mi meg tudtuk állítani a további visszaéléseket, ez felügyeleti szakmai szempontból valóban siker. Ugyanakkor ezen ügyek kirobbanásakor azonnal tisztában voltam vele, hogy – mint a rossz hír vivőjét – ez számtalan támadásnak tesz majd ki minket, és engem személyesen is. Ez egy ilyen munkakör, sok konfliktust kell felvállalni, a visszaélések megállítása, egy rossz folyamat visszafordítása sokszor zajos, és rengeteg érdeksérelemmel jár. Ráadásul húsz év nagyon hosszú idő. Természetes, hogy

sokan kínosnak érzik az ügyet, legfőképp azok, akik ma a legnagyobb hangon kiabálnak.

Windisch László, az MNB alelnöke Fotó: Járai László

De miért éppen az MNB-t támadják? Szinte szó sem esik a korábbi felügyeleti vezetőkről?

Mindig a hivatalban lévő vezetők képviselik a szervezetet, ez természetes. És egyébként az is jogos kér-dés, hogy hogyan lehetett ilyen hosszú időn keresztül zavartalanul folytatni a visszaéléseket. Erre a leginkább azt tudom mondani, hogy az MNB, és személyesen én is,

csak 2013 októberében vettük át a felügyeleti feladatokat.

Ezt követően pedig az első átfogó vizsgálat során feltártuk a Buda-Cash ügyet, majd az ezen ügy miatt elrendelt szektorszintű célvizsgálatban a Hungária és a Quaestor visszaéléseit is megállítottuk. Nem volt olyan vizsgálat, amelyet az MNB – ma divatos szóval - „benézett" volna.

Pedig néhány cikkben egyesek hivatkoznak ilyen határozatra.

Mert nem nézik meg, mi annak a határozatnak a tárgya. Egy szemészeti vizsgálattól senki nem várja, hogy fényt derítsen az emésztési panaszokra. A 2014 nyarán a befektetés szolgáltatók külföldi letétkezelőkkel kapcsolatos folyamatainak felmérésére, ellenőrzésére lefolytatott témavizsgálatokban nem derülhetett ki a hiány, hiszen teljesen más volt a vizsgálat fókusza, tárgya.

Windisch László, az MNB alelnöke Fotó: Járai László

Csodafegyverről hallani, amivel feltárták a Quaestor-ügyet. Miért nem alkalmazták azt korábban?

Nincs csodafegyver. Módszertani újítás viszont van. A legfontosabb, hogy ezen szektorban ma már a helyszínen lementett adatbázisokból, adatelemzések útján nyerünk információkat. Korábban csak adatbekérés tartozott a módszertanhoz, így viszont még a helyszíni vizsgálatok esetében is módja volt a rossz szándékú szolgáltatóknak meghamisítani adatszolgáltatásaikat. Ami az időzítést illeti:

korábban nem az MNB jogköre volt a felügyelés.

Egyébként minden innovációra, újításra igaz lehet, hogy akár korábban is be lehetett volna vezetni. A penicillint is csak azután lehetett a baktériumok elleni orvosságként hasz-nálni, hogy azt valaki felfedezte, és egyre szélesebb körben alkalmazni kezdte, előtte nem. A jogkör 2013 októberében való átvételét követően azonnal hozzáláttunk a korábbi módszertanok megújításához. És azért ez nem egy egynapos feladat, még most is tart, és folyamatosan tartani fog, mert csak a folyamatos megújulás képes lépést tartani a nagyon gyorsan változó környezettel. Számos eredményt értünk el, nem csak a brókerpiacon tettünk rendet, de a bankok, takarékszövetkezetek, biztosítók világa is - a jogosulatlanul pénzügyi tevékenységet végzőket már nem is említve - szembesült már új módsze-reinkkel és határozott fellépésünkkel. Szinte minden nap találkozhat a közvélemény tevékenységünkről, döntéseinkről szóló sajtóközleményeinkkel.

Olvasta Tarsoly Csaba börtönben adott interjúját?

Olvastam, természetesen. Meg is tettük már a feljelentést ellene, hiszen a felügyelet jó hírét, tekinté-lyét meg kell őriznünk, és a rágalmazás, becsületsértés – pláne azért, mert egy sajtóorgánum ennek széles nyilvánosságot biztosított – nem maradhat büntetőjogi következmények nélkül. Értékelni nem szeretném azt, hiszen egy olyan vádlott interjújáról van szó, akit a vád alapján akár 25 éves börtönbüntetésre is ítélhetnek. Ebben a helyzetben nehéz lehet tényszerű interjút adni, és igazából nem is várja senki tőle,

neki egyetlen célja lehet: valahogy megúszni a lehető legkevesebb büntetéssel. Menti a bőrét.

Éppen ezért furcsa, hogy egyes sajtóorgánumok később szinte tényként kezelik az általa elmondottakat.

Tarsoly Önt is többször is említi az interjúban.

Amennyire a sajtón keresztül megismertem a vádiratot, én vagyok az egyetlen, akinek Tarsoly Csaba beismerte, hogy kb. 150 milliárd forinttal megkárosította ügyfeleit. Soha másnak nem tett később beis-merő vallomást. Nem lenne hát a védelem számára haszontalan, ha az ezzel kapcsolatos tanúvallomásom hitelességét bármilyen módon csorbíthatnák. A védő részéről tulajdonképpen ez természetes, még ha a hazugság szerintem ízléstelen, elfogadhatatlan is. A büntetőjogban a vádlottnak nincs igazmondási kötelezettsége. Úgy védi magát, ahogy tudja.

Windisch László, az MNB alelnöke Fotó: Járai László

Ezek szerint mégis „önfeljelentés" volt?

Hogy lenne önfeljelentés az, ha valaki csak akkor tesz vallomást, amikor már javában zajlik a székhelyén a helyszíni vizsgálat, amikor már a felügyelet lementette szervereinek adatállományát, amikor már több munkatársa tanúvallomást tett, vagy ami után a felügyelet nem dőlt be a hamis öncsőddel kapcsolatos bejelentésének? Sose tagadtuk, hogy az ügyek gyors megértését segítette a vádlottak vallomása, de nem értem, ez mit von le abból a tényből, hogy húsz év után végre sikerült – felügyeleti vizsgálat eszkö-zével - megálljt parancsolni a további károkozásnak.

Valóban megpróbálta lebeszélni Tarsoly Csabát nyilatkozatának jegyzőkönyvben való rögzítéséről?

Ez az egyik olyan állítás az interjúban, ami miatt kénytelenek voltunk ismét büntetőfeljelentést tenni ellene. Mennyire lenne életszerű ez? Teljesen abszurd. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Tarsoly attól tartott ugyanis, hogy a vizsgálat előrehaladása lehetetlenné tesz bármilyen általa remélt segítséget. A kormányzat működése azonban átlátható, teljesen kizártnak tartom, hogy olyan – az ügyfelek érdeké-ben történő – állami segítség szóba jöhetett volna, ami nélkülözte volna a valós tények megállapítását. Ezt végül ő is elfogadta. Ügyvédje egyébként – mert mikor Tarsoly már látta, hogy ragaszkodom a jegyzőkönyv felvételéhez, kihívta őt – ebben partner volt, segített ő is beláttatni vele ennek szükségességét.

Csodálkozom, hogy most nem beszélte le ügyfelét az ezzel kapcsolatos hamis állításokról.

Bár nem biztos, hogy látta megjelenés előtt az interjút.

Végül mégis meghiúsult a várt segítség...

Ezt azért nem mondanám. Csak nagyon helyesen nem Tarsoly Csabán és a Quaestoron segített a kormányzat, hanem a károsultakon. A Quaestor ügy károsultjait egy külön jogszabály alapján 30 millió forintig kártalanították. A kártalanításról szóló jogszabály értelmében csak az általuk befizetett tőke erejéig történt meg ez, a hozamra nem vonatkozott a kártérítés, azaz egy meghatározott időszakban az ügyfeleknek kifizetett hozamot le kellett vonni a kártalanításból. Még így is közel 125 milliárd forint került kifi-zetésre a Questor károsultaknak.

Mégis időnként még a károsultak egy csoportja szervez tiltakozásokat.

Ennek sok oka lehet. Tényleg tragédia az, ami velük történt, érthető az elkeseredettség, még akkor is, ha a legtöbben legalább a tőkéjüket, vagy annak nagy részét visszakapták.

Mivel 30 millió forintos plafon volt a kártérítés szabályiban, ezért az e fölötti összeget Quaestor-kötvénybe fektetők valóban veszítettek.

Érthető, ha további kártalanítás érdekében nyomást kívánnak gyakorolni. Másrészt ugyanakkor nyilvánvalóan politika is van a háttérben. Egyes ellenzéki, de egyébként a károkozás 20 éve alatt hosszan kormányzó pártok saját irodáikban próbálják szervezni, mozgósítani őket. Érdekes lenne egyszer megkérdezni a szervezőket, kinek mennyi követelése maradt még fenn. Nem lehet, hogy egyesek már csak a Quaestor által ígért hozam kifizetéséért tüntetnek?

Tarsoly elítéli interjújában azt, hogy egy portálhoz a teljes nyomozati anyag kikerült. Mi erről a véle-ménye?

Ebben kivételesen egyetértek vele. A nyomozati anyag számtalan védett titkot, például a károsultak befektetéseire vonatkozó adatokat tartalmaz. Ezeket a sajtó rendelkezésére bocsátani hiba, bárki is tette ezt. És az is hiba, hogy egyes portálok a megszerzett anyagból maguk próbálnak meg a hitelesség látszatával tényállást megállapítani, holott az eljárás jelen szakaszában ez a bíróság dolga. Ez a büntetőeljárás sikeres lefolytatása szempontjából szerintem nem szerencsés.

Miért csak hitelesség látszatát említi? Nem tartja hitelesnek a témában megjelent sajtócikkeket?

Van olyan cikksorozat, ami kétségtelenül jól összeszedett írás. Ugyanakkor pont az telis-tele van ténybeli és jogi tévedéssel. Csak az utolsó részéhez kapcsolódóan harmincöt pontból álló helyreigazítást küldtünk, egyelőre eredménytelenül. Számomra ez roppant meglepő: hogyan akar valaki hitelesen a brókerügyekről írni úgy, hogy nem kéri ki részletesen a felügyelet véleményét és utólag sem akarja meghallgatni azt?. Segítendő a tisztánlátást egyébként valamennyi ezen ügyben küldött helyreigazítási kérelmünket nyilvánosságra hoztuk honlapunk Quaestor fogyasztóvédelmi aloldalán.

Windisch László, az MNB alelnöke Fotó: Járai László

Mi a legnagyobb jogi félreértés az ügyben?

Nehéz rangsorolni. Például a kötvény-kibocsátással kapcsolatos, teljes mértékben EU harmonizált jog-szabályok ismerete szükséges lenne, ha valaki a magyar állam működése szempontjából olyan fontos intézményt kíván kritizálni ezzel összefüggésben, mint az MNB. Vissza-visszatérő tévedés, hogy a felügyelet a kötvények kibocsátását engedélyezi. Ez nem igaz. Valójában Európa-szerte csak egy kibocsátási tájékoztató közzétételét engedélyezhetik a felügyeletek. Ezt pedig minden esetben meg kell tenniük, ha a kibocsátó az EU-s Prospektus irányelv szerinti követelményeknek megfelelően bemutatja a kötvénykibocsátás célját, kockázatait.

Hitelminősítést nem végezhet az MNB, még a ránézésre nagyon kockázatos üzleti modellek esetén is kötelező a tájékoztató közzétételét engedélyeznie, ha e kockázatra az felhívja a figyelmet.

A tőkepiac sajátossága, hogy különböző kockázatú papírokkal lehet kereskedni, az egyedi értékpapírok kockázatait mindig a befektető állapítja meg. Sehol Európában, a nyugati világban nincs ezzel kapcsolatos többletjoga a tőkepiaci felügyeletnek. Csak a kommunizmusban volt olyan, hogy az állam mondta meg, melyik vállalkozás vehet fel hitelt, s melyik nem. A piacgazdaság nem így működik. A másik fontos tévedés is ehhez kötődik: a Quaestor bukását a vádirat szerint nem a jogszerűen kibocsátott, kb. hatvanmilliárd forintnyi kötvény okozta, hanem az értékpapír forgalmazója által elkövetett csalássorozat. E szempontból teljesen mindegy, milyen értékpapírral összefüggően követték el azt.

Vannak tanulságai az ügynek?

Számtalan tanulsága van, mindenki számára. Legfőképp a felügyelet számára, hiszen minden felderített visszaélésből tanulni kell, módszertanná kell tenni a megismert csalási mechanizmus, „mintázat" felismerését. Jogszabályi szigorítások is szükségesek voltak. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy idén már minden hónapban lekérdezhető az MNB honlapján az egyedi befektetési szolgáltatónál vezetett értékpapír- és pénzszámla egyenlege. Ez a módszer – ha minél többen élnek vele – nagyban segít megelőzni ezeket a típusú visszaéléseket. Buzdítok is minden értékpapírszámla tulajdonost az alkalmazás minél gyakoribb használatára.

Havi egy perc ráfordítással jelentősen lehet növelni a biztonságot. Megéri!

Természetesen nem szabad abba a hibába sem esni, hogy „csőlátásunk" alakul ki, és ezentúl csak az ilyen jellegű visszaélésekre koncentrálunk. Mint mondtam, a folyamatos módszertani megújítás, tanulás az, ami a most már MNB-hez tartozó felügyelet sajátja.