A Niantic portfoliója a Pokémon Go mellett két másik alkalmazást is tartalmaz, még ha jóval kevesebben ismerik és használják is az Ingresst és a Field Tripet, írja az Inc. A Go eredetileg azért született meg, hogy az Alphabet játékfejlesztő részlege és a Nintendo összebútorozzon egy projekt erejéig. Csak kicsit túlszaladt a ceruza.
A Niantic problémái, mint ahogy azt a júliusban bevágó őrületből nem nehéz kikövetkeztetni, a startupok szokásos kezdeti küszködésének épp az inverzében jelentkeztek.
Nekik nem túl kevés, hanem messze túl sok jutott mindenből.
Érdeklődésből, forgalomból, bevételből, felhasználóból, médiamegjelenésből, orvoslandó helyzetből.
Az enyhe kifejezés, hogy az egyik pillanatról a másikra kialakuló roham minden elképzelésüket felülmúlta. A szerverek két hét alatt megadták magukat, a fejlesztők napi 2-3 óra alvással álltak a vártán, a hibaelhárításhoz huszonnégyórás ügyeletet biztosítottak, és még így sem győzték. A felhasználók valóságos panaszbombazáport zúdítottak a cégre, a visszatérő sirám szerint a srácok nem kommunikáltak velük elég olajozottan az update-ekről és a bugokról. Hanke Twitterét meghekkelték, a pokémonokról és a Game Boy-csatákról a ’90-es évekből édes gyerekkori emlékeket dédelgető
gémerek pedig úgy trollkodtak, hogy azt megtízszereződve sem tudták volna visszaverni.
Ráadásul hamarosan hatóságok és polgármesterek is beálltak a sorba: az ajzott tömegek elárasztották a parkokat is, ha pedig valamelyik kis dög egy múzeumban bukkant fel, a megmámorosodott felhasználók magukról és esetleg a pokémonüldözés kevéssé lázas hívei nyugalmáról megfeledkezve nem néztek se jobbra, se balra. Hanke bevallja, hogy teljesen felkészületlen infrastruktúrával bonyolították az életet, így kellett mindenre elképesztően gyorsan reagálniuk.
A játék végül 90 országban debütált. A cég egy év alatt megduplázta a létszámot. A tempó lelassult, a Google Cloud szerverei stabilak. A vállalatot júliusban több mint 3 és fél billió dollárra értékelték. Ideje kitalálni, merre tovább.
Hanke az eseményekben látja a jövőt.
Szezonális ajánlatokkal szeretné összehozni a közösséget – október 26-a és november 1-je között például a Halloweent használták ki, a gyerekek „trick or treat” követelésére rímelve virtuális cukorkák váltották ki a jutalompontokat, persze csak ha valaki elkapott egyet az ijesztő pokik közül.
Az üzleti modellben nagy szerep jut a mikrotranzakcióknak,
az appon belüli vásárlásnak, illetve a csatlakozó cégeknek, amelyek edzőteremként jelennek meg, persze ezért ők fizetnek a Nianticnek. A nyáron például Japánban mintegy 3000 McDonald’s szállt fel erre a vonatra.
Nem a Pokémon Go az első videójáték, amelyik felhúzza a játékost a kanapéról, ilyen volt a Guitar Hero, a Dance Dance Revolution, és ilyenek a wii sportkonzolok is. A kritikus pont a nyár slágerében az okostelefon: a játék azzal az eszközzel csalogatja ki a játékost a szabadba, amely egyébként is nála lenne. A beborult konzolozás zombimagányától pedig a tematika menti meg.
Szemben az elődeivel, a Pokémon Go közösségi tevékenység.
David Cole, a San Diegoi digitálismédia-kutató vállalat, a DFC Intelligence szakértője szerint az a természetes haladás következő lépése, hogy a kütyüiken egyébként is nonstop lógó emberek egyszer csak elkezdenek közösen csinálni valamit. Hozzáteszi, még korai az idő megjósolni azt, meddig tart ki a lendület a Go rajongóiban. Úgy véli, a játékban megvan a potenciál a relatíve hosszú élettartamra. A felhasználóbázis valószínűleg csökkenni fog, de nincs ezzel semmi baj.
Hanke, aki már új irodát keres a tervei szerint jövőre megduplázódó stábjának, azt mondja, hálás a játéknak: „Életem egyik legérdekesebb és legstresszesebb eseménye, valaha.
De ha egyszer lecseng, hihetetlenül jó érzés lesz újra kilépni a világba és emberekkel találkozni.
Meg önfeledten játszani a termékkel.”