A kínai nyugdíjasok a nyugat-európai és az amerikai ingatlanpiacon ma már komoly tényezőnek számítanak, és a kínai befektetések újabb hulláma ettől a korosztálytól várható, hívja fel a figyelmet a BBC elemzése.
A folyamat mögött egyrészt a mesterségesen gyengén tartott jüan folyamatos leértékelődése áll:
az idős éveikre biztos megélhetést remélő tehetősebbek az infláció miatt inkább külföldön vesznek ingatlanokat.
A másik alapvető ok a kínai ingatlanpiaci árak elszállása, amely évek óta tartó folyamat, és főként a legfejlettebb városokat érinti.
A lakásárak kétszámjegyű áremelkedése mellett a felkapottabb városrészekben nem ritka a 30-40 százalékos drágulás.
A megtakarításaikat ezért egyre többen külföldi ingatlanokban szeretnék tudni, akár bérbe adás, akár későbbi kiköltözés céljára. Az idősebbek meneküléséhez hozzájárul a társadalombiztosítási rendszer fejletlensége is,
Kínában ugyanis továbbra sincs egységes és kötelező nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszer.
A helyzet – akárcsak a gazdaság többi területén – itt is kettős képet mutat.
A vidéken élők esetében még mindig a család jelenti a fő hátteret az idősek ellátására, az ifjabb generáció elvándorlása és az egy gyermekes családpolitika miatt ugyanakkor ez a hagyomány egyre kevésbé fenntartható.
A városokban sokkal jobb a helyzet, de a kötelező egészségbiztosításról itt sem beszélhetünk.
Az ENSZ előrejelzései szerint 2030-ban már több mint 360 millió 60 év feletti kínai él az országban, ám az egészségügyi és szociális ellátásukra a mai napig nem készült állami stratégia.
A külföldre költözést természetesen csak a jómódúak engedhetik meg maguknak, őket viszont az is vonzza, hogy a nyugat-európai és amerikai nagyvárosokban lévő kínai negyedekben élhetnének.
A mostani középkorú generáció főként a szüleinek vásárol ingatlanokat, hogy azzal később saját megélhetésüket biztosítsák. Egy idei felmérés szerint
az emigrációt választók 60 százaléka tervezte, hogy megtakarított pénzét ingatlanba fekteti Nyugat-Európában, az USA-ban, Kanadában, vagy Ausztráliában.