A SMarthu a Freelancers Week keretében Art Works címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a művészeti területeken dolgozó munkavállalók anyagi biztonságáról. Itt Weyer Balázs, a Hangvető producere és a tavalyi WOMEX egyik szervezője elmondta:
a zenéléssel megélhetési alapon foglalkozó művészek esetében az egyik probléma a bizonytalanság és a foglalkoztatottság rendezetlensége.
Előbbi abból a sajátosságból fakad, hogy nyáron jóval több a fellépés, fesztivál, ezért az előadók, együttesek ilyenkor kevésbé tehetik meg, hogy szabadságra menjenek. A hidegebb hónapokban pedig kevésbé kiszámítható a bevétel.
„Bizonyos életkor, illetve ismertség fölött azért igyekeznek egy-egy hónapot elkülöníteni a pihenésre, de ilyenkor aggódnak, hogy emiatt nem hívják őket fellépni legközelebb – mondta Weyer Balázs. – De ugyanilyen probléma az is, hogy a gázsi tartalma sokszor nem egyértelmű – nem biztos, hogy benne vannak az utazás, szállás költségei, illetve gyakran előfordul az is, hogy a koncertszervező fix összeget ad a meghívott zenészeknek, amiből meg kell oldaniuk az utazást és a szállodai tartózkodást. Ez persze azt eredményezi, hogy a művészek igyekeznek minél olcsóbban odajutni.
Szintén nem egyértelmű sokszor, hogy a zenekaroknak olyan járulékos költségei vagy alapvető rezsije is van, mint a hangszerek javíttatása vagy épp bérlése – ez utóbbi is fontos, mert például nem minden légitársaságnál lehetséges a nagyobb, értékes hangszerek szállítása.
„A legtöbb zenekar nem létezik jogi személyként. Leginkább azért, mert a zenészek többsége is szabadúszó: játszik három zenekarban, négy projektben, emellett ír filmzenét, dolgozik például hangmérnökként és még 2-3 gyereket is tanít – mondta a szakember, aki szerint
általában a zenészeket leigazoló ügynökség vagy menedzsmentiroda intézi a pénzügyeket,
a fizetés pedig ezután különféle kreatív módokon jut el a művészekhez. – Azért van, aki katázik (kisadózók tételes adója szabályai szerint adózik), van, akinek betéti társasága van vagy az egyszerűsített vállalkozási adó szabályai szerint adózik, de nehezíti a dolgot, hogy a zenekari tagság nem mindig állandó: ha nem ér rá a basszusgitáros, hívnak egy másikat. Ritka az olyan zenekar, ahol minden tagnak az a fő tevékenysége, hogy az adott zenekarban játszik. Van egyesületi formában működő együttes, de ez is mindenféle problémát okoz például tagcsere esetén."
Erre a speciális helyzetre nyújthat a SMarthu megoldást, amely olyan művészeti projektek és zenekarok esetén alkalmazható, amikor a csapat tagsága nem állandó – legyen szó akár koncertről, turnéról változó fellépőkkel, vagy filmzenéről, lemezfelvételről vendégzenészekkel. A SMarthu tulajdonképpen közösségi cégként működik: a tagok sajátként használhatják a SMarthu céges hátterét, elszámolhatják a kiadásokat. A SMarthu pedig szerződik a megrendelővel, bérszámfejti és rendezi a fizetendő közterheket is.
Ezzel a megoldással nem kell céget alapítani alkalmi, változó tagságú zenekarnak, és nem okoznak bonyodalmat a tagcserék sem. Ez azért is járható út, mert a zenekarok számára sokszor gondot jelentenek a cégalapítás és fenntartás költségei. „Mindig fontos kérdés a zenekar számára, hogy milyen céges formában működjenek. Sokan ki sem tudják gazdálkodni azt a pénzt, ami például egy Kft. alapításához szükséges – mondta dr. Lázár Domokos, az Esti Kornél és a Pegazusok Nem Léteznek dalszerzője, gitárosa és énekese, aki civilben jogászként dolgozik. – Ezért egy csomó zenekarnak ez nem éri meg – a legnagyobbakat leszámítva. Ilyenkor máshogy kell megoldani a számlázást és minden tételt el kell számolni."
Részben hasonlóan látja a helyzetet Tóth Tibor, a Sziget Fesztivál szolgáltatásfejlesztési vezetője, aki egyben olyan zenekarok menedzsmentjét is vezeti – Etalon Produkció –, mint a Quimby, a Kispál és a Borz vagy a Kiscsillag. „Természetesen mindenki azt találná a leginkább kézenfekvőnek, ha a zenekarnak lenne saját cége. De ez mégsem ennyire egyszerű, pont ugyanaz jellemző, ami a gazdasági élet egyéb területein.
Nem mindenki nyitott, felkészült vagy képes arra, hogy saját vállalkozást működtessen.
Ez a fajta adminisztrációs fegyelem nem való a művészeknek, akik nem feltétlenül tudnak határidőkre, bevallások készítésére, a gyakran változó jogszabályokra figyelni. Egyszer hallottam egy mondást, amit az élet elég sokszor visszaigazolt: 'az Isten mentsen meg mindenkit attól, hogy egy művész beszabaduljon a gazdasági életbe.'
Mindezzel együtt úgy gondolom,
nem annyira borzasztó a helyzet.
Húsz évvel ezelőtt például sokkal rosszabb volt – folytatta Tóth Tibor. – Most már vannak profi menedzsmentek, akiknek az a dolguk, hogy az ilyen kérdéseket megoldják, jogi, gazdasági és egyéb tanácsadók és könnyebben kezelhető megoldások. A környezetünkben lévő
művészek többségénél bevált a kisadózók tételes adója (kata) mint vállalkozási és adózási forma.
Nem tudom, mit mutatnak a statisztikák, de szinte teljesen kifehérítette a szektorban iparszerűen működők tevékenységét. Volt olyan művészünk, aki azt mondta, hogy soha többé nem fog céget csinálni, mert egyszer elnézett valamit, iszonyú hajcihő lett belőle és még jól meg is büntették. Most katás egyéni vállalkozóként egész könnyen tudja működtetni a dolgait."
Több általunk megkérdezett szakember is megerősítette, hogy ma már jobb a helyzet, mint pár évvel ezelőtt, mivel a fiatal zenészek és előadóművészek egyre jobban ismerik a pénzügyi, jogi hátteret, ezért kevésbé hagynak figyelmen kívül olyan fontos tényezőket, mint például a szerzői jog.
„Érződik az egyre tudatosabb hozzáállás a fiatal zenekaroknál – mondta dr. Tóth Péter Benjámin, az Artisjus kommunikációs igazgatója. – Ez a tudatosság először inkább az előadói énjükre terjedt ki, vagyis egy mai induló zenekar a színpadi jelenlétével, öltözködésével még a rétegműfajokban is sokkal okosabban bánik, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. Szerencsére ezt követi az üzleti tudatosság is, ennek pedig része a szerzői jogi, zeneipari tudatosság. Természetesen mindig van mit javítani a helyzeten, ezt mi az Artisjusnál a blogunkkal próbáljuk elősegíteni."
„Az egyik probléma – ami nem biztos, hogy a zenészek hibája –, hogy
gyakran átláthatatlan a jogdíjak helyzete
– mondta dr. Lázár Domokos. – A zenészeknek elvileg minden koncert után kéne kapnia jogdíjat, amit a fellépést szervező hely köteles fizetni. Viszont sok koncert esetében nem készül el az úgynevezett műsorközlő, azaz az Artisjus felé lejelentendő lista az előadott dalokról. Sok zenész pedig nem tudja, hogy ha az Artisjushoz évente egyszer átküldi az előző évben lejátszott koncertek listáját, akkor ők utánamennek és behajtják ezeket a jogdíjakat. Mióta ezt mi tudjuk, már évek óta csináljuk, viszont ez sokak számára ismeretlen információ, így nem is foglalkoznak ezzel, pedig éves szinten elég jelentős összeg lehet."
„Hasonló hiba, amit még a rutinosabb zenészek is gyakran elkövetnek, hogy a saját jogdíjaiknak nem járnak utána, vagy nincsenek bejelentve az Előadóművészi Jogvédő Irodánál, az EJI-nél – mondta Kathy Zsolt, aki olyan zenekarokkal dolgozott már együtt, mint a Magashegyi Underground, az Ivan & The Parazol vagy a Compact Disco. – Nagyon gyakran úgy úsznak el a jogdíjak, hogy a dalok rosszul vannak lejelentve: vagy a zenekar neve vagy a szám címe van rosszul leírva, itt pedig nagyon szigorúak, ezért
a legkisebb hiba után már egy függő számlára kerül a jogdíj.
Javuló helyzetet lát Tóth Tibor is, ami a fiatal zenészek és művészek felkészültségét illeti: „A mostani generációnak már nem rémként van a fejében az adóhatóság, hanem olyan tényezőként, amelynek a működésével, szabályaival érdemes tisztában lenni. Tavaly megkeresett egy most is jól – pontosabban egyre jobban – működő fiatal zenekar, és azt kérdezték, mit és hogyan kell csinálni a jogilag teljesen szabályos működéshez. Az elmúlt huszon-pár évben inkább ennek az ellenkezőjére volt példa. A mostani fiatalok már sokkal tervezettebben építik a saját útjukat.
Szépen körvonalazódott néhány jó gyakorlat a megfelelő működésre, a zenekarok ezeket próbálják követni
és egymástól tanulni. A támogatások, pályázatok eléréséhez is szükséges valamilyen szintű átgondolás és tervezés, de soha senki nem ígérte, hogy ez könnyű lesz" – tette hozzá a szakember.
„Sok művésszel és szabadúszóval találkoztunk működésünk alatt. Mi is úgy látjuk, hogy egyre tudatosabban a fiatalok – mondta el Kígyós Fruzsina, a SMarthu képviselője. – Sokan már a projekt tervezési fázisában felkeresnek minket, így tudunk segíteni a költségek és munkadíj kalkulációjában, hogy a várhatónál a végén ne kisebb összeget kapjanak a művészek."
Arról is megkérdeztük a zeneiparban dolgozó szakembereket, milyen jellegzetes hibákat követnek el a zenekarok. A megoldást jellemzően a jogi kérdésekkel kapcsolatos területen kell keresgélni.
„A leggyakoribb hiba talán az, hogy
a zenekar hangfelvételeinek a tulajdonjogát nem kezelik okosan
– mondta dr. Tóth Péter Benjámin. – Ma már nincs feltétlenül szükség hangfelvétel-kiadóra, és azt a befektetést, amit a zenekar az első album összehozásába tett, nem biztos, hogy érdemes egy jól hangzó szerződés érdekében rögtön feladni. Végig kell gondolni minden szerződés esetében, hogy mit nyer és mit kockáztat a zenekar."
A gyakorlatlanság legjobb fokmérője az, amikor például kiderül, hogy az áfa (általános forgalmi adó) fogalmát nem érti valaki
– mondta Tóth Tibor. – Ez sok esetben nem csak a fellépőknél, de a költségvetési szerveknél is problémát okoz. Az egyik oldalon az érintett azt hiszi, hogy azt már a gázsi része, a másik oldalon pedig nem számolnak vele és bruttóban értelmezik a megállapodott összeget. Vannak kínos pillanatok, amikor a szerződés egyeztetésénél ez kiderül. Arról már nem is beszélnék, hogy a 0 százalékos vagy az 5 százalékos áfa mennyi új lehetőséget kínál a dimenziók egyeztetésére."
„Sok helyen problémát okoz az úgynevezett 5 százalékos áfa értelmezése is – tette hozzá Kathy Zsolt. – A jelenleg hatályos adótörvények szerint az 1000 fő alatti és/vagy ingyenes rendezvényeknél lehet 5 százalék az áfa. Ennek az igazolása problémás volt egy darabig, de most már van erre formanyomtatvány is. Korábban a számla kiállítójának kellett ezt igazolnia. Ez persze gondot okozott, mert ki tudja bizonyítani, hogy hetekkel korábban hányan voltak egy koncerten?"
A zeneipar különböző területén dolgozó, tapasztalt szakértőket arról is megkérdeztük, milyen tanácsot adnának azoknak a fiatal zenészeknek, akik mostanában indultak el a pályán, esetleg most fontolgatják, hogy elindulnak a világhír felé.
„Ha szellemi terméket állítanak elő, akkor ennek az összes jogdíjáról tájékozódjanak megfelelően, ne bízzák magukat arra, hogy a 'haverom majd tudja' – figyelmeztetett Kathy Zsolt. – Ha pedig valamiről számlát kell kiállítani, azt még azelőtt tisztázzák, mielőtt abba a helyzetbe kerülnének, hogy a pénz már náluk van."
„Én azt tudom tanácsolni annak, aki zenélésre adja a fejét, hogy
nagyon szeresse ezt az egész dolgot, mert Magyarországon ma könnyűzenésznek lenni nem az anyagiak miatt érdemes
– mondta dr. Lázár Domokos. – Ha valaki nagyon sok pénzt akar keresni, akkor ne erre kacsintgasson. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy ha komolyan veszi az ember, akkor annak igenis értéke van, ami pénzben is kifejezhető lehet, ehhez pedig érdemes ragaszkodni. Ha fel akarnak lépni valahol, mindenképpen ragaszkodjanak az utazási-fogyasztási költségekhez. Ez nem is pénzügyi, inkább elvi kérdés, mert a saját szellemi terméküket teszik majd az emberek elé."
„Az a legfontosabb, hogy
ne üljenek fel jól hangzó ígéreteknek: ha valaki partnerséget, szerződést kínál, mindig próbálják megérteni, hogy annak a másik félnek miért is éri meg ez az együttműködés
– mondta dr. Tóth Péter Benjámin. – Szerződéskötés előtt is mindig meg lehet (kell!) nézni a szerződést valakivel, aki már régebb óta a pályán van, ideális esetben akár jogásszal, ügyvéddel. És persze alapszabály: a szerződésben mindig az legyen leírva, amiben szóban is megállapodtunk!"
„Ahogy mindenhol, a kreatív szektorban dolgozóknak is nehéz a kezdet. Így
fontos jól átgondolni a kockázatokat, illetve ismerni saját erős oldalunk, de azt is, amiben segítségre van szükségünk
– mondta Kígyós Fruzsina. – Legkevésbé azt javasoljuk a művészeknek, hogy rendezetlen és átláthatatlan rendszerben kezdjék a szakmai pályát. Olyan megoldással, amit saját név alatt nem tudnak felvállalni, nehéz szakmai karriert építeni."
A SMart 1998-ban Belgiumban alakult, mára kilenc országban jelen lévő non-profit szervezet, amelynek célja, hogy kockázatmentes és kiszámítható környezettel támogassa a kreatív szakembereket, művészeket és szabadúszókat, és megoldást nyújtson a mindennapi problémákra, amelyekkel munkájuk során szembesülnek. Január 5-én információs estet rendeznek amatőr és profi zenészeknek.