Mi az a legfontosabb fejlesztés, amelyet jövő szeptembertől terveznek az új szakképzési rendszeren belül?
Nagyságrendekkel szeretnénk javítani a szakképző iskolákban tanuló diákok nyelvi tudásán: ennek a beavatkozásnak két része lenne. Az egyik, hogy
jövő szeptemberi indulással lehetőségük lesz a jelenlegi nyolcadikosoknak nulladik (azaz nyelvi elkészítő) évfolyamra a szakképzésben is: ez az év tehát szinte kizárólag a nyelvoktatásról szól majd a számukra.
Eddig jellemzően inkább gimnáziumokban volt erre lehetőség. Jövő szeptembertől azonban már minden nagyobb városban választhatóvá tettük azt a lehetőséget, hogy a szakképző iskolába jelentkező diákok számára beiktatható legyen egy első – vagy nevezzük így: a nulladik évben egy teljes évnyi nyelvtanulás. Ehhez persze olyan pedagógusok kellenek, akik ténylegesen meg is tanítják a nyelvet – s ez a másik része a fejlesztésnek.
Most zajlik egy felmérés, ahol azt nézzük meg, milyen nyelvtanáraink vannak a szakképző iskolákban, kikkel lehet elindítani a szakképzésben a nulladik évfolyamot. Azt kell mondanom, hogy nem állunk rosszul e tekintetben.
Mivel az oktatás során nemcsak a tananyag leadása a cél, hanem a diákok egyenkénti, személyre szabott fejlesztése és a minél hatékonyabb kommunikációra való felkészítés – melyhez elengedhetetlen a beszédközpontú, diákcentrikus megközelítés, a tanórán belüli differenciálás, valamint a diákok motiválása, érdeklődésük fenntartása –, az előzetes felmérés alapján néhány területen szükség van a szakképző iskolákban dolgozó nyelvtanárok továbbképzésére is, melynek során a pedagógusok megismerkedhetnek a legújabb módszertani fogásokkal és a nyelvoktatásba beépíthető legkorszerűbb technikákkal.
Jövő szeptemberben egy hatékony tanári karral kell elindulnunk. A nyelvi előkészítő évfolyamokon a diákok heti 18 órában tanulnak idegen nyelvet: ezzel az óraszámmal képesek lehetnek az év végére arra, hogy készségszinten kommunikáljanak az adott idegen nyelven. Erre azért hívjuk fel most a figyelmet, mert nemsokára jelentkezniük kell a középiskolákba a gyerekeknek, és fontos, hogy tudjanak erről a lehetőségről is.
Természetesen ennek a fejlesztési folyamatnak haszonélvezői lesznek a már szakképzésben tanuló gyerekek és az ott tanuló felnőttek is, hiszen ugyanazok a módszertanilag jól felkészült nyelvtanárok tanítanak a nyelvi előkészítőn és a rendes köznevelési vagy szakképzési évfolyamokon is: reméljük, hogy ezzel a fejlesztéssel emeljük a diákok nyelvtanulási hajlandóságát, és később is örömmel vállalkoznak majd arra, hogy fejlesszék ezt a tudásukat.
Egy korábbi interjúban említette, hogy új szakmákkal bővítették az Országos képzési jegyzéket. Folytatódik ez a bővítés? Megjelenhetnek a jegyzékben további új szakmák?
Természetesen, folyamatosan figyeljük, milyen szakmákat kellene tanítani ahhoz, hogy tényleg el tudjon helyezkedni a diák, ha végzett az iskolában. A gazdaság folyamatos fejlődésével és változásával jelentek és jelennek meg az új szakmák – amelyekre a munkaerőpiacon igény van. Ilyen volt idén például a kereskedelmi képviselő vagy az üzleti szolgáltatási munkatárs. Ezeket a szakmákat már idén szeptembertől tanulhatják a diákok. A hiányszakmákat figyelnie kell a kormánynak – és különböző ösztönző lépéseket is kell tennie annak érdekében, hogy a diákok szívesen válasszák ezeket a szakmákat. Ezért vezettük például be az ösztöndíjrendszert.
Az a diák, aki hiányszakmát szeretne tanulni, ösztöndíjat kap.
Éppen most, egy kormányrendelet-módosítás következtében a korábbi ösztöndíjak összegét megemeltük, és több szakmára is kiterjesztettük az ösztöndíjakat. Régebben csak a szakiskolában, a régi szakmunkásképzésben adtak ösztöndíjat, most viszont ezeken kívül a technikus szintű szakmákban is lehetőség van erre. Mondok egy példát: aki ápolónak tanul, ösztöndíjat kap. Tudjuk, hogy nagy szükség van ápolókra az országban, nagy a hiány ebben a szakmában. De ugyanígy például a faipari technikus vagy a mechatronikai technikus szakmát tanulók is ösztöndíjat kaphatnak.
Itt említenék meg egy újabb lehetőséget is: szinte mindennap hallhatunk arról, hogy milyen nagy a hiány informatikusokból. Természetesen ezeket az általános, átfogó képzést adó szakmákat általában több évig tanulják a diákok, de úgy látszik, van igény a rövidebb átfutási idejű, csupán egy-egy speciális területhez értő informatikusok képzésre is. Erre a hiányra is próbálunk megoldást találni – nem feltétlenül az iskolarendszeren belül, hanem inkább a felnőttképzésben lesz erre válaszunk: fontos feladatunk, hogy a gazdaságot segítsük a hiányzó szakemberek kiképzésével.
Az új szakképzési oktatási rendszert az idén ősszel vezették be. Vannak már visszajelzések vagy tapasztalatok?
Természetesen a rendszernek hosszabb az átfutási ideje – hiszen négyéves időszakról beszélünk, és alig telt el néhány hónap az új rendszer bevezetése óta. Visszajelzéseink vannak, melyek szerint a modell működőképes, és jó az irány. Az iskolák nagy részének ez a tapasztalata.
A szakképzési centrumok viszont már 2015 óta működnek. Milyen visszajelzéseket kaptak a centrumok működésével kapcsolatban?
Egyértelműen visszaigazolódott, hogy ott is jó a struktúra. Tavaly mintegy 360 iskolát vettünk át a Kliktől, amelyek 44 szakképzési centrumba szerveződtek. Megyénként egy-három, Budapesten öt centrum van.
Azért volt szükség erre az igazgatási formára, hogy közelebb hozzuk az iskolákat a gazdasághoz, a munkaerőpiachoz.
Korábban előfordulhatott, hogy ha érkezett egy igény az iskolákhoz a munkaerőpiacról vagy a vállalatoktól, akkor az iskola vezetője felterjesztette ezt a kérést a döntéshozókhoz, majd meghozták a döntést a központban, de eltelt közben két hónap, és a vállalkozás elment egy másik képzőhöz. Most helyben döntenek az ilyen kérdésekről, és ez meggyorsítja a folyamatot. Helyben kezelik a problémát, a vállalat marad a térségben, és megoldódik a munkaerőhiány is – ráadásul gyorsan.
Korábban említette, hogy ezek a szakképzési centrumok szolgáltatócentrumok is. Mit jelent ez pontosan?
Szeretnénk szakítani azzal, hogy a szakképző iskolák csak a fiatalokat tanítják, csak nekik adnak képzést. Ez így nincs jól. Azt szeretnénk általánossá tenni, ami Nyugat-Európában is működik, hogy az iskolák részt vegyenek a felnőttek oktatásban is, akik szakmát szeretnének tanulni, vagy nyelvet, esetleg informatikai tudásra vagy személyiségfejlesztő tréningekre van szükségük. A szolgáltató szakképzési centrumok lényege az, hogy,
ha bemegy hozzájuk egy felnőtt, akkor ültessék le, kínálják meg egy kávéval vagy teával, és beszélgessenek el vele arról, hogy eddig mit dolgozott, milyen tervei vannak
a jövőre vonatkozóan. Ezután elmondják neki, hogy a céljaihoz milyen segítséget tud nyújtani a centrum, milyen ingyenes lehetőségei vannak a tanulásra. Ez azért fontos, mert az a tapasztalatunk, hogy ha egy munkanélküli felnőtt ismét elkezd tanulni, és azt nem hagyja abba, előbb-utóbb lesz állása, és meg tudja valósítani a céljait.
Ez a városokban működhet is, de mi a helyzet a legkisebb falvakkal, ahol sok a munkanélküli, és ahová talán el sem jut ez az információ?
Pontosan az a célunk, hogy a kis falvakba eljussunk.
Azt tervezzük, hogy azokban a falvakban, amelyek egy-egy szakképző iskola körzetében vannak, kihelyezett központokat hozzunk létre.
Ezekbe a központokba meghatározott időpontokban bemehetnek majd az ott élők, és a munkatársaink tájékoztatják őket a lehetőségeikről, s ha összejön egy-egy csoport, akár kihelyezett képzéseket is szervezhetünk nekik. A helyi központokon keresztül a falvakban élőket is be lehetne kapcsolni az országos oktatási vérkeringésbe, meg lehetne adni nekik is a „life long learning” lehetőségét.
Van-e korhatár, vagy bármilyen idős is az ember, kaphat lehetőséget a szakképzési centrumokban?
Az iskolai rendszerű képzéseknél nincs korhatár, egyes uniós programoknál eddig 65 év volt, azonban most ennek a felülvizsgálatát tervezzük, mert
a tapasztalatok szerint sok nyugdíjas szeretné képezni magát – akár a mindennapi életben való könnyebb boldogulás, akár nyugdíj melletti munkavégzés céljából –, és a munkaerőpiacnak is szüksége van a munkaképes, nyugdíjas korú szakemberekre is.
Térjünk vissza a gyerekekre, a most nyolcadikos vagy még fiatalabb diákokra. Hogyan népszerűsítik azt, hogy inkább szakmát válasszanak, szakiskolákba, szakgimnáziumokba jelentkezzenek, ne csak gimnáziumban gondolkodjanak?
A mai diákok egészen mások, mint akár a 20-30 évvel ezelőttiek. Másként kell őket megszólítani. Speciális kampányokat kell megtervezni. Olyan csatornákat kell választani, amelyeket ők is használnak. Azt kell megnézni, hogy hogyan kommunikálnak a mai fiatalok, és azokon a felületeken kell hirdetni, hogy szakmát tanulni egyáltalán nem ósdi, hanem inkább trendi dolog, és aki szakmát is tanul, óriási karrierlehetőség előtt áll a mai munkaerőpiacon. Interneten, videómegosztó portálokon, közösségi oldalakon szeretnénk jelen lenni és kampányokat indítani. A szüleiket pedig természetesen inkább a hagyományos kommunikációs fórumokon szólítjuk meg. Neki kell látnunk, mert mindenkinek ez az érdeke.