Nagyon rég nem igaz, hogy a fűvel csak értékesítésen keresztül lehet pénzt keresni. Ez az iparág olyan most,
mint a tizenkilencedik századi vadnyugat, csupa fantázia, lendület és vállalkozókedv.
Az Entrepreneur cikke szerint egyrészt azért, mert jogi szempontból még mindig kevésbé kockázatos a kannabiszfogyaszáshoz kapcsolódni, mint magát a kannabiszt termelni és eladni, másrészt mert erre a terepre tényleg csak a kis cégek merészkednek. A nagyoknak büdös – szó szerint.
Az Egyesült Államokban már 25 államban legális a marihuánafogyasztás, négyben pedig még orvosi indoklás sem kell hozzá – ennek a rekreációs cél a hivatalos elnevezése –, milliárdos piac várja a kisvállalkozókat. Az Entrepreneur hat, ezen a területen mozgó startupot mutat be. Egyik kreatívabb, mint a másik.
A fűbarát szálláshelyet 2014-ben alapította egy hajdani ügyvéd, Joel Schneider, elmondása szerint neki is egy bed and breakfast típusú motel fürdőszobájában jutott az eszébe. Oda bújt el szívni, és
annyira félt a lebukástól, hogy minden slukk után lehúzta a vécét,
miközben tudta, messze nem ő az egyetlen, aki épp ezt csinálja egy szállodában. Akkor már miért ne nyíltan?
Így jött létre a Bud and Breakfast. Ehhez bérli az ingatlant, amelynek bármelyik helyiségében lehet füvezni vagy THC-tartalmú csemegéket nassolni. Schneider, aki 14 éves kora óta él a fűvel, ma már három ilyen hotelt működtet Coloradóban, ez összesen 22 kiadó szobát jelent.
Egy éjszaka ára a helyszíntől függően 150-400 dollár.
A hotelekben kiegészítőket – pipát, cigipapírt – is lehet kapni. „A marihuána közösségi élmény, a vendégeink imádnak együtt ücsörögni a lobbiban, és körbeadni a jointot. Egyikük sem a fürdőszobába húzódik be rémülten” – idézi a cikk az alapítót. Hiszen ez a füvezés lényege, teszi hozzá: a közös öröm.
Schneider pillanatnyilag évi körülbelül egymillió dollárt keres,
a tervek szerint franchise-rendszerré alakítaná a Bud and Breakfastet. Bár ő nagyon hamar elégetett 100 ezer dolllárt, és gyorsan befektető után kellett néznie, úgy véli, 30-40 ezerből már el lehet indulni. Ez nagyjából az első és utolsó hónap kaucióját, a bútorokat, egy foglalási szoftvert, webdizájnt, és ha az épület arra szorul, javításokat fedez. Schneider a missziójának tekinti, hogy senkinek ne kelljen elbújnia, ha füvezni akar.
Puff, pass and paint. Egy slukk, add körbe, és fess – ez a THC-élmény-alapú festőtanfolyam neve. Denverben alapította Heidi Keyes 2014-ben, eredetileg viccből, aztán úgy maradt. Egy barátjának jutott eszébe, hogy mivel
már léteznek a bor hatására építő hasonló kurzusok,
nyugodtan csinálhatna egyet ő is, csak éppen marihuánára cserélné a tudatmódosítót. Keyes maga is festő, megfogadta a tanácsot, Oregonban és D. C.-ben hirdette meg a tanfolyamokat, kezdetben 8, később 25 résztvevő számára. Ma körülbelül 150-en ülnek be a kurzusaira hetente, amelyek ára 49-64 dollár között mozog. Ő maga úgy véli, 2000 dollár elég az induláshoz, ha valaki belevágna ebbe az üzletbe, bár ez még nem tartalmazza a terembérletet. Minden vállalkozó szellemnek azt tanácsolja, konzultáljon ügyvéddel – sok a bürokrácia, sok a bizonytalanság a a legalizált státusz körül –, és az ő terveiben is a franchise-rendszer a következő lépés.
Egy virágkötő, Bec Kooper fejében akkor gyulladt fel a vállalkozói villanykörte, amikor a saját termesztésű kannabiszát nyesegette, és mivel egy rendezvényről maradtak rózsái, csak úgy, a maga örömére mellé szúrta őket. Ez a startup is 2014-ben indult el, szintén Kolorádóban, a neve Buds and Blossoms, és valóban esküvőkre és más rendezvényekre tervez csokrokat. A menyasszonytól a vőlegény tanúiig bárkit feldíszít fűvirággal.
Mivel a kannabisz virága nem túl mutatós, mindig vegyes csokrokról van szó –
de Kooper így is az első és eddig egyetlen, aki ilyesmivel foglalkozik. Valamennyi dekoráció elszívható. Az esküvőipar ultrakonzervatív, ebben az iparágban ez a startup nem fekete, de zöld báránynak számít.
Aki hasonló céget indítana, tőkére alig, de jogi ismeretekre annál inkább szüksége lesz. A szabályozás még maga is tapogatózik, ezért nagyon sűrűn, szinte hetente változik. A virágkötészet minimális eszköztára mellett kötelező odafigyelni arra, hogy a céges készlet soha ne lépje túl a megengedett limitet. Fontos, hogy
csak olyan esküvőkön dobja be a hippihangulatú innovációt, amelyen erre a pár is, a násznép is nyitott.
És az is, hogy bár gyönyörű, ne friss kannabiszvirágot használjon. Sokkal gyorsabban elhervad ugyanis, mint a hagyományos társai.
Tíz festőkurzus kijönne az indulótőkéből: 20 ezer dollár ajánlott a bérelhető biciklik, sisakok, zárak, szerszámok beszerzéséhez, ahogy teszi ezt egyre több vállalkozás. A Pedal Bike Tours nem füvezésre jött létre, de az alapító, Todd Rolls 2015-ben újított be a szolgáltatásai sorába egy portlandi marihuánatúrát – illetve ahogy vesszük: a Portland Pot Tour 69 dollárba kerül, ennyiért profi túravezetés, biciklibérlemény és
a végén egy fagyi jár, de joint nem.
Oregonban ugyanis nem legális publikus helyen szívni. Leginkább tudományos ismeretterjesztésről van szó. A túravezető Portland fűgazdag kultúrájáról mesél a résztvevőknek, ráadásul a hivatalos útvonal szerint több olyan üzletnél megállnak, ahol kézműves pipákat és más kiegészítőket lehet kapni.
Szűk másfél éve az Üzletrész úgy írt a Meadow nevű startupról, mint amely a fű Ubere. Úgy tűnik, nemcsak beindult és fellendült, de egészen komoly is ez a szegmens – ami a felhasználás fényében logikus is.
A szolgáltatás fókusza nem a buli, hanem a fájdalomcsillapítás.
Az előző ötletek nem szűkölködnek kreativitásban, de szende sportnak tűnnek az igény szerinti szállítás mellett, már csak az indulótőke mértékét tekintve is: az ilyen startup aligha tör be a piacra 400 ezer dollárnál kevesebből, de ajánlatos inkább 600 ezerrel számolni. Az Entrepreneur az Eaze nevű startupról pontosan azt mondja, amit a Meadow-ról tavaly az Inc., a fű Ubere. Valóban az a lényeg, hogy pár perc alatt házhoz szállít.
Az Eaze-ben 20 millió dollárnyi kockázati tőke fekszik, az alapító Keith McCarthy szerint üzletileg gyakorlatilag szűz területről van szó. Mivel minden, ami a marihuánával kapcsolatos, iparágként ma még erősen stigmatizált, igazán szép misszió részt venni az erős renométeremtésben. A startup pedig valójában technológiai vállalat, hiszen
az applikációt működteti, a betegek és a szállítás között diszpécsel, fizikai értelemben nem találkozik az adagokkal.
A sofőrök nem az Eaze alkalmazottjai, az alvállalkozóival állnak szerződésben.
McCarthy szerint aki ilyen startupot alapítana, a technológiai jártasság mellett naprakésznek kell lennie a szabályozásból. Már csak ezért is olyan drága: az IT-költségek mellett rengeteget kell költeni a kimerítő és alapos jogi konzultációra.
Szintén denveri az American Cannabis Company, amely már a marihuánára építő cégekben látja az üzletet. A dizájntól a szabályozáson át a marketingig nyújt tanácsadást bármiben, amire a füves startupoknak szükségük lehet. Az alapító, Corey Hollister négy éve jött rá a tutira, a második évben 120, a harmadikban 270 millió dollárt kasszírozott. Azt mondja, soha vissza nem térő üzleti alkalom kifehéríteni a 60 milliárdos feketepiacot – vagy inkább, már csak a bankjegyek szempontjából is, kizöldíteni.