A vállalati részvényárak növekedésével párhuzamosan a tőzsdén jegyzett nagyvállalatok igazgatóinak fizetése ismét a válság előtti szintre emelkedett. 2015-ben
átlagosan 1,55 milliárd forintnak megfelelő fontot kerestek a nagyvállalatok vezérigazgatói, ami azt jelenti, hogy az utóbbi 17 évben a topmenedzserek fizetése 430 százalékkal nőtt.
Ezzel párhuzamosan
a nem vezető állásban dolgozók átlagfizetése az inflációt leszámítva 12 százalékkal emelkedett,
derül ki a brit Nemzeti Statisztikai Hivatal adataiból, melyeket a Financial Times közölt. Ugyanannál a vállalatnál egy átlagos dolgozó és a felsővezető jövedelme között Nagy-Britanniában 140-szeres a különbség, összehasonlításképp ez az arány 1984-ben még csak 33-szoros volt.
Az USA-ban a jövedelmi különbségek még ennél is mélyebbek:
a dolgozói átlagfizetés és a vezetői javadalmazás között ma már 335-szörös a különbség egy vállalaton belül,
két évtizeddel korábban ez a különbség még 50-szeres volt.
A briteknél 2015-ben a legmagasabb vállalatfizetői javadalmazás 70 millió fontra (25,5 milliárd forint) rúgott, amelyet Sir Martin Sorrell, a WPP marketing és kommunikációs nagyvállalat vezetője kereste.
A jövedelmi különbségek ellen Donald Trump amerikai elnök is fellépett kampánykörútja során, „szégyenteljesnek és nevetségesnek" nevezve a csillagászati jövedelmeket.
A Financial Times ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy Rex Tillerson külügyminiszter, az Exxon volt vezetője 180 millió dollár (52,2 milliárd forint) végkielégítéssel távozott volt cégétől, mielőtt a washingtoni kormányba került volna, míg a Nemzeti Gazdasági Tanácsot irányító Gary Cohn 285 millió dollár (82,6 milliárd forint) lelépti pénzt kapott a Goldman Sachstól, mielőtt kormányzati pozícióhoz jutott.
A növekvő társadalmi elégedetlenség miatt Theresa May brit kormányfő már korábban bejelentette, hogy korlátozná a vezetői alapfizetéseket kiegészítő úgynevezett „hosszú távú ösztönző programokat" (LTIP), sőt, azt is javasolta, hogy a dolgozók is képviseltethessék magukat a nagyvállalatok igazgatótanácsában, ez a kezdeményezése azonban elbukott.
Emellett a részvényeseknek is elegük van a szégyentelenül magas prémiumokból, amelyeket még akkor is kifizetnek, ha a vállalat éppen nem zárt jó évet.
A részvényesek szövetsége azt javasolja, hogy a vezetői bónuszokat akár 50 százalékkal is lehessen mérsékelni, ha nem ér el jó eredményt a vállalat, és a prémiumokat olyan részvény formájában fizessék ki, amelyeket 5-7 évig ne lehessen értékesíteni.
A brit lap kitér arra is, hogy a Volkswagen korábbi vezetője, Martin Winterkorn pont abban az évben kapott hatmillió euró prémiumot, amikor az emissziós botrány miatt rosszul állt a német autógyártó szénája.
Hollandiában a vezető bankárok prémiuma nem lehet magasabb a fizetésük 20 százalékánál, ám az USA-ban ilyen korlátozásra nem lehet számítani.
A bankok kockázatos befektetéseit korlátozó, a válság után bevezetett úgynevezett Dodd-Frank törvényt az új amerikai adminisztráció előreláthatólag felpuhítja, legalábbis Donald Trump kampányában elhangzott ígéretek között ez az ígéret is szerepelt. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy Trump megválasztása óta
a nagybankok részvényeinek ára 20-35 százalékkal emelkedett, márpedig ez a vezetői jutalmazás további növekedését vetíti előre.
A Bloomberg adatai szerint a bankárok az Egyesült Államokban, Svájcban és Nagy-Britanniában keresnek a legjobban.
A csillagászati fizetések alapproblémája, hogy
a menedzserek a fizetésük jelentős részét külföldi adóparadicsomokban hagyják, és nem adózzák le abban az országban, ahol a tevékenységet folytatják.
A paywatch.org listája szerint a legnagyobb összegeket az Apple, a Pfizer, a Microsoft, a Merck, a Cisco, az Exxon Mobil, és a Johnson & Johnson vezérigazgatói mentik ki az adózás alól.