Az amerikai elnökválasztás utáni tőzsdei szárnyalás profitját learató óriásbankok most tiltakoznak a kettéválasztásukat célzó kormányzati tervek ellen, márpedig a pénzügyi válság után ez elkerülhetetlennek látszott, és most Donald Trump elnök gazdasági főtanácsadója is ugyanezt szorgalmazza.
Gary Cohn, aki korábban a Goldman Sachs vezetői székét hagyta ott a Fehér Ház gazdasági főtanácsadói posztjáért,
egyre több kongresszusi képviselőt próbál megnyerni a „túl nagy, hogy csődbe menjen" nagyságú bankok kettéválasztásáért.
A Financial Times cikke szerint az elképzelés ellen tiltakoznak a Wall Street legnagyobb bankjainak vezetői, akik a feldarabolás ellen a legkülönbözőbb indokokat vetik be.
Gary Cohn több mint egy héttel ezelőtt informális beszélgetésre hívott több befolyásos törvényhozót mindkét pártból, és elmondta nekik, hogy
megpróbálja a nagybankokat tevékenységük alapján két kisebb részre bontani
azért, hogy kiiktassák a rendszerszintű kockázatot jelentő pénzintézeteket.
Gary Cohn javaslata egyébként pont a Goldman Sachs érdekeit sérti a legkevésbé, mivel itt a betétgyűjtésnek sokkal kisebb a szerepe, mint a többi nagybank esetében.
A most felelevenített javaslat nem új keletű: már az 1929–33-as válság után meghozott, úgynevezett Glass–Steagall-törvény is
megtiltotta a betétgyűjtéssel párhuzamosan folytatott befektetési banki tevékenységet,
ezt a törvényt azonban még 1999-ban hatályon kívül helyezték, szabad utat nyitva a nagybankok további növekedése előtt. A Wall Street legbefolyásosabb pénzintézetei (Bank of America, Wells Fargo, JP Morgan Chase, Citi, Morgan Stanley) most azzal érvelnek, hogy a 2008–2010-es válság után életbe léptetett, úgynevezett Dodd–Frank fogyasztóvédelmi törvény épp elegendő védelmet nyújt a betéteseknek, a helyzet azonban ennél bonyolultabb.
A pénzügyi fogyasztóvédelem szempontjából a Dodd–Frank-törvényhez illesztett, a központi bank szerepét ellátó Fed korábbi elnökéről, Paul Volckerről elnevezett törvénymódosítás lenne a legfontosabb, ennek gyakorlatba ültetése azonban a mai napig nem történt meg mindenhol.
A Volcker-szabály
szigorúan korlátozza a fedezeti és kockázati alapokkal tartható banki kapcsolatokat és a bankok kezében lévő részvények összértékét is.
Elvileg 2015-ben vezették be, ám végrehajtására tavaly ötéves haladékot kértek a legnagyobb pénzintézetek. A probléma egyik forrása, hogy az alacsony kamatkörnyezetben a klasszikus kereskedelmi banki tevékenységgel és a betétgyűjtéssel nem sok pénzt tudtak termelni a bankok, ezért mindenhol ismét megerősödött a sokkal kockázatosabb befektetési, részvény- és kötvénykereskedelmi ágazat.
Gary Cohnnem véletlenül vette napirendre újra a nagybankok tevékenység szerinti kettéválasztásáról szóló javaslatot. A Glass–Steagall-törvény 21. századi felújított változata ellen azonban mindent bedobnak az óriásbankok, amelyek most az elnöki kampányban elhangzott ígéretek felemlegetésével próbálnak időhöz jutni.
Trump megválasztása után a szabályok lazításától, az úgynevezett deregulációtól sokat vár a Wall Street, többek között ennek is köszönhető az elnökválasztás utáni hosszú felfelé menet a tőzsdéken.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a túl kockázatosnak tartott óriásbankok tevékenységét Trump ne szeretné más módon kordában tartani.
A legnagyobb bankok pénzügyi vezetői most azzal érvelnek, hogy tevékenységük korlátozásával a gazdasági növekedést kötnék gúzsba,
arra utalva, hogy Trump négy százalék körüli GDP-növekedést célzott meg az elnöksége kezdetén. Elemzők szerint a pénzügyi szektort érintő nagyszabású törvényi változtatásokat kizárólag alapos előkészítés után vezetne be a Trump-kormány, tanulva az egészségügyi törvény kényszerű elnapolásából.