Egyedül és együtt - TEDxDanubia a Müpában

A jól ismert TED-rendezvények évtizedek óta hódítanak már a világban. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen inspiráló, újszerű és merész gondolatokra évről-évre egyre jobban szomjaznak az emberek. Magyarországon is hét éve megy már a legnagyobb függetlenül szerveződő TEDx esemény, a TEDxDanubia. Idén egy ősi kérdést feszegetnek majd az előadók: egyedül vagy együtt? A kérdés -- és a rá adott válaszkísérletek -- ott rejlenek szinte minden mögött: a kultúrától a politikáig, az üzlettől a szerelemig, az identitástól a megújulásig. Májusban ez lesz majd az alapkérdés, amely segítségével új lehetőségeket és új veszélyeket fedezhetünk fel. És megismerhetjük a mindennapi életünk új játékszabályait is. A szervezőkkel, Mányai Csabával, Honti Pállal és Végvári Imrével beszélgettünk. 

Egyedül és együtt - ez az idei jelmondat. Ezek a mondatok és tematikák ugye évről-évre megújulnak. Hogyan születnek? Egyszerűen lebunyózzátok egymás között és az erősebb győz?

Mányai Csaba: Bunyózni mindig bunyózunk - nyilván átvitt értelemben. Szükség is van erre, hiszen inkább a bunyózásokból születik valami. Általában ez úgy szokott történni, hogy elkezdek nyugtalankodni amiatt, hogy mit csinálunk majd jövőre és elkezdek ötletekkel jönni. Ezzel pedig elkezdődnek a beszélgetések is. Jellemzően én jövök elő ilyen ötletekkel, de persze ez vegyes. Erre aztán rájönnek még további ötletek, amelyek így együtt egy darabig organikusan formálódnak, és végül egyszer csak eljutunk oda, hogy összeáll a kép. Mire ott tartunk határidőben, hogy konkretizálni kellene az elképzeléseket, addigra mindig meg is születik a végeredmény. Aztán azt elkezdjük először magunk között használni, majd egyre szélesebb körben és végül így szilárdulnak meg ezek a mondatok.

Forrás: Origo

Mit jelent ez a jelmondat?

Mányai Csaba: Szerintem ez most az egyik legidőszerűbb kérdésünk. Ott rejlik minden mögött. Azt gondolom, hogy azért is született, mert ez szinte az élet minden területén elkezdett egy meghatározó dilemmává válni. Hogyan épülnek fel a rendszereink, hogyan értelmezzük őket úgy, hogy ez egyszerre tudjon építeni arra, hogy

alapvetően individuumok vagyunk, mégis a túlélésünk egyik kulcsa az, hogy összekössük egymást.

Mindkettő egyszerre erősödik. Ezért újra kell értelmeznünk a kérdéseinket is, új irányokat kell meghatároznunk.

Végvári Imre: Számomra az idei jelmondatunkban pont a középső szócskán van a legnagyobb hangsúly, vagyis azon, hogy "és". Szerintem ebben van egy olyan aktualitás, ami egyúttal paradigmaváltás is. Azok a fajta gondolkodási módok, vagy logikák, amelyekkel korábban próbáltunk megoldani feladatokat, felírni egy egyenletet, már nem nagyon vezetnek eredményre. Már nem az az uralkodó, hogy vagy így, vagy úgy csináljuk. Vagy ez, vagy az a jó. Ez a kicsi "és" pont arra utal, hogy most már másként kell megközelítenünk a dolgokat. Korábban teljesen ellentétes dolgoknak kell együttműködniük ma már- ez vált a túlélés kulcsává. Ez egy nagyon nagy különbség a gondolkodásmódban.

Honti Pál egy korábbi TEDxDanubia-n Forrás: Origo

Honti Pál: Fontos látni, hogy a digitális világ valóban elözönlötte a mindennapjainkat, azaz a kisgyermekektől kezdve a nagymamákig mindenkit meghatároz. A csecsemők életében az egyik első dolog, amivel találkoznak az a képernyő, a mobiltelefon, a tabletek és a többi. Emlékszem, amikor ez az egész elkezdődött a kilencvenes években a betrácsázós internettel. Akkor még mindenki abban bízott, hogy a digitális térben együtt leszünk majd. Aztán rá kellett jönni arra, hogy a digitális térben lehet, hogy sokan vagyunk, de igazából mindenki magányos, vagy legalábbis másként vagyunk együtt. A tinédzsereket szokás a leginkább szidni ebből a szempontból, hogy ott vannak tömegével, de mégis hogyan és milyen formában meg miket csinálnak, semmi sem jó, régen minden jobb volt. Aztán végülis csak kezd kialakulni, hogy egyébként rettenetesen jó kapcsolatok tudnak felépülni. Persze, a társas magányba is könnyen bele tud hajszolni ez az új világ, de hát éppen totálisan átalakulóban van az életünk.

Most tanuljuk újra, hogy milyen ez az együtt és egyedül. Ez az egész elmúlt huszadik század elég erősen az individuumról szólt az én-én-énről. Ezért is időszerű feltenni ezt a kérdést.

Mányai Csaba: Én azt látom, hogy általában sokkal felszínesebb módon közelítenek ehhez a kérdéshez. Mondjuk mindössze annyi kérdés merül fel, hogy mit hoz a digitális átalakulás. Holott ennél sokkal mélyebb feltárandó kérdések vannak ezek mögött. Ezekbe a mélységekbe szinte sosem ereszkedünk viszont ez most már egyre fontosabb lenne.

A TEDxDanubián hárman három szekciót vezettek. Az első azt a címet kapta, hogy Valószínűtlen születések, amelyet Imre vezeti majd. Emelj ki kérlek legalább egy előadót!

Végvári Imre: Annyira jó az egész felvonás, hogy kegyetlen dolog akár csak egyetlen valakit kiemelni. De, ha tényleg erre kényszerülök, akkor például ott van Győri Noémi fuvolaművész. Abszolút a világ élvonalába tartozó zenész. Felépítette az egész életét, rengeteg energiát tett abba, hogy eljusson a szakma csúcsára, amikor pedig karnyújtásnyira volt tőle, akkor bekövetkezett az ő életében valami, amiről úgy tűnt, hogy ez totálisan tönkreteheti az egész addigi munkáját. Úgy tűnt, hogy a törés miatt soha nem tudja elérni azt, amit szeretett volna. Aztán ebből az állapotból újra felépítette magát egy alternatív úton és így érte el azt, hogy abba a világelső pozícióba jusson, ahol most van. Az ő története brutális. Kétszer is eljutott a csúcsra. Ez nem könnyű.

Forrás: Origo

A második szekciót Honti Pál viszi majd, ez lesz a Megválaszolatlan kérdések. Te kit hallgatnál meg mindenképpen?

Pali: Lesz egy hölgy, aki bevándorlási ügyvéd az Egyesült Államokban. Egy roppant fontos kérdésről fog beszélni. Az, amit mi mostanában megélünk, létezik az Egyesült Államokban is, mondhatni, hogy ott már hagyománya van a migrációnak, hiszen így rakták össze az országot. Azt gondolom, hogy őt mindenképpen érdemes lesz meghallgatni. De aztán ott van Darlene Damm is, aki egy társadalmi vállalkozó. Arról beszél majd, hogy ez a technokrata világ hogyan tud humanista maradni.

Az nem veszélyes, ha időnként belpolitikai érzékenységű téma is felmerül egy-egy előadáson?

Mányai Csaba: Önmagában ez nem gond. Az lenne a baj, hogyha a megszokott színárnyalatokban próbálnánk megfesteni a választ ezekre a kérdésekre. Az nagy baj lenne, hogyha nagyon erőteljesen olyanokat próbálnánk a színpadra tenni, akik egyik vagy másik oldalhoz kötődnek. Bár miért is ne lehetnének bármelyik oldalon megfontolandó, értékes gondolatok, nem igaz? Viszont azt a dinamikát, ami mostanában folyik, nem lenne tanácsos tovább erősíteni.

Végvári Imre: Arra egyébként mindig kínosan vigyázunk, hogy ne politizáljunk. Ha felmerülhet ennek a veszélye, akkor mindig hátrébb lépünk inkább egyet. Volt már rá példa, hogy izgalmasnak találtunk egy-egy kérdést, de arra jutottunk, hogy ezt csak aktuálpolitikaként lehetne értelmezni és ezért inkább elvetettük. A bevándorlás viszont egy olyan kérdés, amely nem csak minket, magyarokat, de szinte mindenkit érint a világon. Szerintem izgalmas lehet abból az aspektusból megnézni, amit ez a hölgy fog majd megmutatni.

Mányai Csaba a TEDxDanubia-n Forrás: Origo

A harmadik szekció pedig A remény racionalitása címet kapta - ezt vezeti Csaba.

Mányai Csaba: Akit kiemelnék az például mindenképpen Gingger Shankar, aki Ravi Shankar családjából érkezik. Ő arról fog mesélni, hogy nőként hogyan válhatott ő is önálló jogon világhíres zenésszé egy ilyen mega-családban. Hogyan játszott szerepet ebben a férfi-női dinamika és az abban rejlő potenciál, amit a nők tudnak képviselni a mai világban és ez miről szól. Vegyesen lesz zene és előadás. Azt remélem, hogy nagyot fog ütni ez a rész - hiszen tudom, hogy milyenek voltak a korábbi hasonló előadások. A másik, akit kiemelnék ebből a szekcióból, az egy fiatal német kutató, aki neurológiai és biomimikri háttérre építve egy alternatív alaplogikáról fog beszélni. Az ő előadása már csak azért is áll közel hozzám, mert a kutatási témájára alapozva együtt kezdtünk el dolgozni egy alapmetodika kialakításán. Nagyon fontos sztori az, amiről beszélni fog.

Mi volt a legnagyobb kihívás a TEDx szervezése közben? Rezgett valamikor a léc?

Végvári Imre: Csináljuk ezt most már hét éve, de most váltottunk egy nagyot. Az eddig megszokott Uránia helyett a Müpába megyünk. Ez egyfelől dupla akkora befogadó képességű tér, mint a korábbi helyszín. De nem csak az előadóterem, hanem a külső tér is nagyobb és több lehetőséget nyújt arra, hogy még több dolgot megmutathassunk a közönségnek. Ez teljesen más feladat elé állít minket. Nem azt mondanám, hogy rezgett a léc, hanem mi helyeztük tudatosan feljebb a lécet.

Mányai Csaba: Ebben több kihívás is rejlik. Az egész Müpa belső terének az átalakítása például. Hogyan tudunk abból a szárnyalásra tervezett térből egy otthonosabbat varázsolni, ami inkább alkalmasabb az ideák befogadására és nem annyira a zenére helyezi a hangsúlyt. Az is fontos, hogyan oldjuk meg azt, hogy feltöltsük a külső tereket élménnyel és tartalommal. Egészen más egy ilyen típusú helyszínen élményt tervezni a közönség számára. Nem a színpad az, ami változott. Az nagyjából ugyanazokat a kihívásokat jelenti, amelyek a korábbi években is megvoltak.

Miért szexi még mindig, hét év után is a TEDxDanubia?

Mányai Csaba: Azt hiszem, hogy mi azért csináljuk, mert ez mi magunknak is egy felfedező út. Tényleg azokat a kérdéseket szeretnénk feszegetni, amelyek ott elhangoznak. Nem azt, hogy hogyan lehet felzárkózni a nyugathoz, vagy ilyesmiket. Hanem sokkal inkább azt, hogy mi az, ami most megoldatlan kérdés. Mi az, amit hozzá lehet adni a nemzetközi párbeszédhez. Azt gondolom, hogy hozzáállásban, ahogyan mi viszonyulunk ehhez, az ennek a felfedező sztorinak a tisztaságából indul. Szerintem ez tükröződik ennek a kurrensségében és összeáll egy egész napos utazássá, aminek van érzelmi, intellektuális és egyéb vonatkozása. Ezeket egyben kezelve ezt a felfedező utat szeretnénk másokkal együtt bejárni.