A világgazdaság óriási változások előtt áll, és több évtized óta először fordul elő, hogy Kínának át kell adnia a leggyorsabban növekvő gazdaság titulusát, olvasható ki a Nemzetközi Valutaalap most megjelent nemzetközi előrejelzéséből.
Kína trónfosztása az IMF szerint nem átmeneti: helyét idén és jövőre is India veszi át.
A két ázsiai nagyhatalom közötti versengésben Kína hátrányát jelenti a népesség öregedése, az állami segítséggel (is) felfuttatott építőipar fejlődésének lassulása, valamint a tőkekivonás.
Jövőre Kínának 6,2, Indiának pedig 7,2 százalékos GDP-bővülést jósol az IMF,
de ennél fontosabb, hogy a jövőben már ezzel a tendenciával lehet számolni. Mindkét ázsiai országot továbbra is jelentősen húzza a sokkal lassabb bővülést produkáló fejlett országok importigénye.
A globális előrejelzés másik fontos megállapítása, hogy
az olajexportőr államok előnye lassan eltűnik az olajimportáló országokhoz képest.
Olyannyira, hogy a két országcsoport növekedése közötti különbség több régióban is mindössze 0,2 százalékpontra süllyed.
Sőt a leggazdagabb arab olajállamok esetében az olajra épülő gazdasági bővülést megelőzi az olajszektoron kívüli gazdasági ágazatok fejlődési üteme. Az Arab-öböl olajban és gázban gazdag kisebb államai (Kuvait, Katar, Egyesült Arab Emirátusok, Omán és Bahrein), valamint Szaúd-Arábia esetében az IMF szakértői erre az évre három százalék körüli növekedést becsülnek a nem olajhoz kötődő szektorok esetében,
míg az olajipar fejlődését csak 0,9 százalékosra teszik.
Ez a trend jövőre sem fordul meg, és az olajhoz kapcsolódó iparágakat továbbra is lenyomja a szolgáltatóipar.
Az IMF szerint az olaj 2013-as kimagasló ára középtávon biztosan nem tér vissza, ami alapvető gazdasági átrendeződést hoz a globális gazdaságban. Az orosz gazdaság például idén és jövőre is egy helyben toporog, a korábban megszokott négy-öt százalékos növekedés helyett mindössze egy százalék körüli előrelépéssel kell beérniük, de legalább biztosan vége a recessziónak.
Ehhez azonban olyan lépésekre volt szükség, amelyeknek köszönhetően
Oroszország ma már sokkal kisebb arányban függ a külföldi importtól, és a nemzeti mezőgazdaság jóval nagyobb szerepet kapott a hazai piacok ellátásában.
Az uniós büntetőintézkedések hatására a külkereskedelem arányai is drasztikusan megváltoztak: Oroszország a kínai és délkelet-ázsiai kapcsolatait megerősítette.
Az olajkitermelő államok visszaesése Afrikában a leglátványosabb, különösen a Szaharától délre eső államokban,
ahol a korábbi hat-tíz százalékos fejlődési ütem eltűnt, és húsz éve nem látott szintre zuhant vissza a növekedés.
Ebből a tendenciából néhány ország (például Kenya és Szenegál) látványosan kilóg, itt továbbra is fenntartható a hat százalék körüli bővülés, a többi országban azonban mindössze 1,4 százalékos fejlődésre látnak lehetőséget az IMF közgazdászai. Ennek legfőbb oka, hogy
ezekben az országokban (például Nigéria) a korábban bőséges olajbevételek ellenére nem sikerült kiépíteni az olajtól nem függő gazdasági szektorok alapjait,
így a gazdaság továbbra is egy lábon áll, és kiszolgáltatott a nyersanyagárak alakulásának.
A közel-keleti és észak-afrikai térségről szóló tanulmányban az IMF kiemeli, hogy nemcsak a nyersanyagárak tartós csökkenése okoz visszaesést, hanem
a helyi konfliktusok és a menekültek miatti óriási különkiadások is.
Itt első helyen szerepel Libanon, Irak és Jemen, amelyek egyrészt belső konfliktusoktól szenvednek, másrészt Libanonba rengetegen menekültek a szíriai háború elől.
Észak-Afrikában is jelentős a változás: egyrészt a térség legnagyobb hatalmának számító Egyiptom gazdasága továbbra sem talált magára, másrészt
az egész régiónak a fiatalok magas munkanélküliségi arányával kell megküzdenie.
A népességrobbanás mellett a központi kormányok meggyengülése okozza a legnagyobb problémát a gazdaságfejlesztésben, derül ki a tanulmányokból.
A kaukázusi és a közép-ázsiai régióra vonatkozó jelentés szintén alapvető átrendeződésekkel számol.
Az olajtermelő és olajimportáló országok közötti különbségek itt is elmosódnak, és a GDP-fejlődés között már csak fél százalék körüli eltérést becsülnek a Valutaalap előrejelzésében.
Az olajállamok esetében a szervezet szakértői a gazdaság további diverzifikálását, a munkahelyteremtést, illetve a versenyképesség fejlesztését tartják elsődleges feladatnak.