Az utóbbi évek legnagyobb sokkjából próbál magához térni a globális olajpiac. A hordónkénti átlagos árfolyam 2016 elején 30 dollár alá zuhant, azóta a visszakapaszkodás megkezdődött, a május 3-i nyitóárfolyam egy hordó WTI-olaj esetében 48,12, míg a Brent-olajnál 50,99 dollár volt.
Kevés embernek jut eszébe, hogy
a piacot az Északi-sarkkörnél rejtőző olaj stabilizálhatja,
pedig érdemes a környékre vetni egy pillantást.
A norvég hatóságok az idén rekord mennyiségű próbafúrást terveznek a Barents-tengeren. A 15 fúrást végző vállalat között megtalálható a Lundin Petroleum és az OMV is, míg az élen öt próbálkozással a Statoil jár, amely munkába állítja Songa Enabler elnevezésű,
két focipálya nagyságú mozgatható monstrumát is.
A norvégoknak ráadásul szerencséjük is van, mert míg a Kanadát és az Egyesült Államokat északról határoló Jeges-tenger jelentős része fagyott, addig a Golf-áramlatnak köszönhetően
a Barents-tenger jellemzően jégtől mentes.
Többek között a jelentős mennyiségű jég miatt hagyta ott a grönlandi és alaszkai mezőket a Royal Dutch Shell vállalat 2014-ben.
A relatív nyugodt vizek alacsonyabb költségeket jelentenek, míg a várható nyereség óriási. Többek között megkezdik a fúrásokat a Korpfjell nevű területen is, amely minden bizonnyal az 1990-es évek óta Norvégia legnagyobb projektje lehet.
A Barents Observer azt írja, hogy a szakértők
tízmilliárd hordónyi olaj kitermelését várják ettől az egyetlen mezőtől,
bár a projektnek kockázata is van, mert csak egy a hathoz az esélye annak, hogy itt találnak is valamit.
A Barents-tengerben rejlő lehetőségek még messze nincsenek kiaknázva. A Norvég Olajipari Igazgatóság szerint még további
17 milliárd hordó kőolaj és földgáz rejtőzhet a tengerfenék alatt,
amely a felfedezetlen norvég készletek 65 százaléka lehet.
Viszonyításképp érdemes megemlíteni, hogy az International Energy Angency szerint az éves teljes olajtermelés 2016-ban az egész világon 35 milliárd hordó volt.