Az álláshirdetés megírásakor pontosan derüljön ki, mit szeretnél, kit keresel, kivel szeretnél együtt dolgozni. Felesleges diplomát követelni egy titkárnőtől, mert szinte biztosan elégedetlen lesz a pozíciójával és a fizetésével is. A munkához szükséges eszközöket – telefon, számítógép, esetleg autó – ne próbáld meg extra juttatásként eladni, mert komolytalannak fogsz tűnni.
Tedd világossá, hogy önállóságot vagy szervilitást vársz el, rugalmas vagy kötött munkaidőt tudsz biztosítani.
Ha túl nagyra nyitod a kaput, előfordulhat, hogy belefulladsz a hirdetésekbe. Így is számíthatsz rá, hogy egy sor szakmán kívüli jelentkeződ lesz, ha különleges szaktudást nem igénylő pozíciót hirdetsz meg.
A pontos, sallangmentes hirdetés megfogalmazása azért is fontos, mert az első körös válogatást egyszerűbben meg tudod oldani,
könnyebb úgy szelektálni a beérkezett életrajzok között, hogy konkrét hívószavak vezetik a kezed.
Az önéletrajzok olvasgatása még nem elég, hiszen a személyes beszélgetés során dől el, valóban olyan jó-e a kiszemelted, ahogyan elsőre tűnik. A nagyobb cégeknél a szóbeli kétkörös is lehet, de egy kisebb, közepes társaságnál nincs kapacitás arra, hogy külön szakmai és vezetői szűrőn essen át a jelölt.
Az állásinterjút célszerű úgy felépíteni, hogy az egyes jelöltek teljesítménye összehasonlítható legyen. Vagyis jobban jársz, ha ugyanazokat a kérdéseket teszed fel minden jelöltnek,
még akkor is, ha jobban meg tudnád ismerni a leendő kollégát egy kötetlen beszélgetésben.
Egyéni eltérések lehetnek, így az önéletrajzban található lyukakra, ellentmondásokra rákérdezhetsz.
Miért tartott nyolc évig elvégezni a főiskolát, miért csak fél évet dolgozott az előző munkahelyén, és mit csinált két éven át, amíg nem volt munkája.
Itt nemcsak az a fontos, hogy milyen információkat oszt meg veled, hanem az is, hogy hogyan viselkedik a váratlan kérdéseknél, milyen stílusban beszél az előző munkahelyéről, főnökéről.
A net tele van tuti kérdésekkel, amelyek a mélyinterjúknál is jobban megmutatják, ki a legjobb jelölt számodra. Ezek általában látszólag oda nem illő, meglepő kérdések, amelyekkel az alany reakcióját tesztelheted. De ha egy könyvelőt keresel, tényleg az a legfontosabb kérdés, hogy mit válaszol a „milyen autó, állat, tárgy lennél" kérdésre?
Amit ne kerülj meg: milyen távra tervez, mit akar csinálni öt év múlva?
Milyen ambíciói vannak a cégen belül? Itt nem árt reálisan felmérned, hogy te mit tudsz ajánlani. Ha például titkárnőre van szükséged, vagy éjjeliőrt keresel egy fatelepre, nem a szakmai előrelépés a legfontosabb számára, hanem mondjuk a biztos munkahely. De számodra sem a karrierépítő jelölt a nyerő, fontosabb a precizitás, megbízhatóság.
Adott cégméret és pozíció esetében releváns kérdés, hogy mit tud a jelölt rólad, illetve a cégedről. Egy értékesítő, könyvelő, kapcsolattartó nem árt, ha tudja, hol is akar dolgozni, mekkora feladat vár rá.
Ha éppen nem volt ideje megnézni a céged honlapját, akkor felejtsd el, ennél komolyabb erőfeszítés is elvárható egy jelentkezőtől.
De ha a csempeboltodba keresel eladót, fontosabb, hogy meg tudjon különböztetni egy mozaikot egy márványlaptól, minthogy megnézze a cég legutóbbi beszámolóját a cégadatbázisban.
A cég működése és a te vezetői elveid szempontjából is fontos, hogy a jelölt munkamorálja és munkamódszere számodra elfogadható legyen. Kérdezz rá, korábban mennyit kellett túlóráznia – itt a reakció sokkal többet elmond majd, mint maga a válasz, nem mindegy, hogy ezt elfogadja vagy eleve neheztel minden plusz feladat miatt. Rákérdezhetsz, hogy önállóan vagy irányítottan szeret-e dolgozni? Ha önálló a jelölt, miközben te autoriter cégvezető vagy, nagyon sok lesz köztetek a konfliktus. Viszont ha elvárod az önálló döntéseket, a leendő munkavállaló viszont szoros irányításra számít, azt fogod gondolni, hogy nem is akar dolgozni.
Fontos, hogy szimpatikus legyen az, akit fel fogsz venni, de ez korántsem jelenti azt, hogy a szimpátia legyen a fő vezérelv. Ha egy légtérben leszel a leendő alkalmazottal, persze nem jó, ha kiütést kapsz tőle, de
ne feledd: nem haverokat keresel, hanem alkalmazottat.
Ha egy cég gárdája kizárólag egyedülálló ötvenes férfiakból áll, akik együtt járnak döntögetős kuglizni péntek esténként, a csapat hajlamos lesz azt gondolni, az egész világ úgy gondolkodik, mint ők, és ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint ők. Ez akár a cégnek is árthat, hiszen beszűkül a látótere. Az asszisztens, a helyettes, a kereskedelmi vezető esetében elengedhetetlen a bizalom, de hogy az informatikust kedveled-e, az valójában teljesen mindegy, amíg a feladatát ellátja.
Soha ne kérdezz rá a jelentkezők magánéletére.
Ha beleírja az életrajzába, hogy családos és van két kisgyereke, akkor ezt megtudtad, de ha nem akar erről beszélni, valójában nem kérdezhetsz rá. Ügyesen persze megkerülheted a direkt kérdést – ha például a hobbija a kirándulás, mellékesen megkérdezheted, kivel kirándul, a családdal-e. Tilos rákérdezned arra, hogy a jelölt akar-e szülni és ha igen, mikor, sőt valójában egy terhes pályázót sem utasíthatsz el pusztán azért, mert várandós.
Nem firtathatod a jelentkezők szexuális beállítottságát, politikai nézeteit. Ha rákérdezel ezekre,
ha bármilyen, a munkavégzéssel nem kapcsolatos magánéletet firtató kérdést felteszel, akár pert is kaphatsz a nyakadba, mert diszkriminatív voltál.
Értelemszerűen a jelöltek nemzetisége sem kerülhet szóba egy állásinterjún.