Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Hszi Csin-ping kínai elnök már ma Hongkongba érkezett, az évforduló alkalmából tartott ünnepségekre. Kilenc év után először jár Hongkongban, a reptéren azt mondta: a terület "anyaországhoz való visszatérésének" évfordulója igazi ünnepi alkalom.
Persze nem mindenki gondolja így, szombatra tüntetésekkel is készülnek. Néhányan már tegnap tüntettek: 26 embert el is vittek a rendőrök.
Hongkongba ma már több millió kínai munkás jár át dolgozni a szomszédos Guangdong tartományból.
A korábbbi brit terület megtartotta önálló valutáját, a dollárt, valamint saját vámszabályait, és a honkongi tőzsde is elkülönül a kínai tőzsdéktől.
A viszonylagos függetlenség miatt ma sok kínai milliárdos Hongkongot pénzmosásra és vagyonkimentésre is használja, a kínai hatóságok azonban egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy fellépjenek a tőkekimentés ellen.
Hongkong és Kína között az egy főre eső jövedelmi és GDP különbségek húsz év után is öt az egyhez arányt mutatnak, de a gazdasági fejlődés Kínában két-három százalékponttal gyorsabb.
Hongkong, kínai nevén Hsziangkang ("Illatos kikötő") négy régióból, magából Hongkong szigetéből, a Kaulun-félszigetből, számos környező kis szigetből és az úgynevezett Új Területekből áll. A Föld egyik legsűrűbben lakott területének nagysága 1104 négyzetkilométer, azaz
kétszer akkora, mint Budapest, de hétmilliónál több ember él itt,
túlnyomó többségük kínai nemzetiségű.
A kiváló stratégiai fekvésű szigetet az 1839-ben kezdődött első ópiumháború során foglalták el a britek.
A háborút lezáró, 1842-es nankingi szerződésben Kínának mindörökre le kellett mondania Hongkong szigetéről, amely a következő évben brit koronagyarmat lett,
és nyomban letették a főváros, Victoria alapkövét. 1860-ban, a második ópiumháború idején hozzácsatolták a Hongkonggal szemközt fekvő Kaulun-félszigetet, végül
1898-ban a britek 99 évre bérbe vették a félszigettől északra fekvő szárazföldi területeket és számos kisebb-nagyobb szigetet, amelyek az Új Területek elnevezést kapták.
A nyitott határral rendelkező szabadkikötő a Kínával folytatott kereskedelem legfontosabb átrakodó helye lett, és ugrásszerű fejlődésnek indult. A második világháború alatt, 1941-ben
Hongkong négy évre japán megszállás alá került.
A britek az 1945-ös japán kapituláció után engedékenyebb politikát folytattak, hogy megnyerjék a lakosság kínai többségét, mert attól tartottak, hogy a polgárháborúban győztes kommunista pekingi vezetés megpróbálja visszaszerezni Hongkongot. 1946-ban polgári kormányzat lépett a katonai igazgatás helyébe,
a rohamos ütemben fejlődő Hongkong az ázsiai "kis tigrisek" egyike lett, amiben nem kis szerepet játszott, hogy a maoista Kína nyugati kereskedelme szinte kizárólagosan Hongkongon át zajlott.
Az Új Területek 99 éves bérletének lejáratához közeledve Nagy-Britannia és Kína tárgyalásokat kezdett Hongkong jövőjéről. Huszonkét forduló után, 1984. december 19-én aláírták a megállapodást, amelynek értelmében Hongkong 1997. július 1-jétől visszatért az anyaországhoz,
Kína pedig ötven évre szavatolta a terület autonómiáját, különleges jogállását, kapitalista gazdasági rendszerét, kialakult életformáját és társadalmi viszonyait.
Az 1990-ben a Kínai Országos Népi Gyűlés (a parlament) által elfogadott, 1997. július 1-jén hatályba lépett alaptörvény garantálja Hongkong Különleges Közigazgatási Terület státusát, magas fokú autonómiáját (kivéve a külügyet és a hadügyet), törvényhozói és független bírói hatalommal.
Kínának létfontosságú volt, hogy Hongkong gazdasága továbbra is virágozzék, és politikai érdeke is fűződött a megállapodáshoz, mert
a majdani Tajvannal való egyesülést is az "egy ország, két rendszer" elv alapján képzelik el.
Az átmeneti időszak nem volt mentes a feszültségektől. Az 1989. évi Tienanmen téri események, a kínai keményvonalas fordulat kérdésessé tették, hogy a gyakorlatban miképpen fog megvalósulni az egyezség. Hongkong utolsó brit főkormányzója, a hivatalát 1992-ben elfoglaló Chris Patten széles körű demokratizálási programot jelentett be. 1995-ben megválasztották a hongkongi törvényhozás tagjait, de a reformok nem nyerték el a kínai vezetés tetszését.
1996-ban a kommunista vezetők, de a hongkongi üzletemberek bizalmát is élvező Tung Csi-hua hajómágnást nevezték ki Hongkong első kínai vezetőjének, egyben azt is bejelentették, hogy a választott törvényhozás szerepét az átmenet pillanatában egy szűk körből delegált ideiglenes testület veszi át.
1997. június 30-án - a pekingi Tienanmen téren óriási kivetítőkön közvetített - ünnepség során utoljára vonták le a kormányzói palota előtt a brit zászlót,
a ceremónián részt vett a trónörökös Károly herceg és Tony Blair miniszterelnök, Kínát Csiang Cö-min elnök és Li Peng kormányfő képviselte. A brit vendégek éjfélkor a királyi család jachtjával távoztak, Hongkong határát kínai katonák lépték át, és beiktatták hivatalába Tung csi-huát.
Az utolsó jelentős brit gyarmat feladása egyben a valaha a Föld egyötödére kiterjedő Brit Birodalom végét is jelképezte.
Az elmúlt két évtizedben folyamatos a feszültség a pekingi vezetés és a hongkongi ellenzéki mozgalmak között. 2014-ben "esernyős forradalomnak" nevezett tiltakozási hullám kezdődött, mert
a kínai parlament a 2017-es kormányzóválasztás előtt szűkítette a választójogot, és korlátozta a jelöltállítás szabadságát, jóllehet a tervezetet a hongkongi törvényhozás elutasította.
Az akkori tiltakozási hullám egyik vezetője, Joshua Wong ott volt a tegnapi tüntetők között. Őt is elvitté a rendőrök.
Az idén márciusban tartott kormányzóválasztást a Kína által támogatott Carrie Lam nyerte meg, aki július 1-jén veszi át tisztségét, mint a város első női kormányzója.
Hongkong egyike a világ vezető pénzügyi központjainak, fontos kereskedelmi csomópont, amelyet alacsony adóterhek és szabad kereskedelem jellemez,
az egy főre jutó jövedelem tekintetében a világ élvonalába tartozik.
A gazdaság szinte teljes egészében a szolgáltatásokon alapul, az értéktőzsde az egyik legjelentősebb a világon. Hongkong híres többek között filmművészetéről, a harcművészetekről, a kantopop zenéről, a kínai és nyugati elemeket változatosan ötvöző konyhájáról és felhőkarcolóiról.
