Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kína körülbelül 2026-2030 között ugyan nagy valószínűséggel beéri az Egyesült Államokat a GDP alapján, ám ennek közel fele a jüan felértékelődéséből adódik, többek között ez derül ki több gazdasági kutatóintézet előrejelzéséből, melyet a Pallas Athéné Geopolitikai Intézet legfrissebb összeállítása elemzett.
A kínai fizetőeszköz felértékelődése azért hat ilyen nagy arányban a GDP-re, mert Kína erősödésével és globális gazdasági térnyerésével a jüan iránti kereslet is emelkedni fog.
2030-at követően pedig egy közepesen fejlett államból a technológia és a tudomány erősítésével a világ fejlett gazdasági centrumainak szintjéhez is felzárkózhat a kiemelt területeken, legalábbis a Kínai Kommunista Párt tervei szerint.
Nemzetközi kutatóintézetek hosszú távú előrejelzései szerint
a világgazdaság vezető hatalmainak új sorrendje körülbelül 2030-ra alakulhat ki úgy, hogy Kínáé lesz az elsőség, az USA a második helyre szorul, míg India kerül a most harmadik helyen álló Japán helyére.
Az átrendeződés elsősorban a világgazdaság egyes területeinek eltérő fejlődési gyorsaságából fakad. A jelenlegi előrejelzések szerint, míg Észak-Amerikában 2-2,5 százalékos éves bővülés várható, addig Ázsiában átlagosan 5,2 -5,5 százalékos lesz a növekedés, ennél előreláthatólag magasabbat produkál Kína, igaz, lassuló tendenciát mutatva.
Az Economist Intelligence Unit előrejelzése szerint
2050-re Ázsia szerepe eléri az 50 százalékot a világgazdaságon belül, és az első három szereplő gazdasági súlya meghaladja az utána következő öt másik állam (Indonézia, Japán, Németország, Brazília, Mexikó) GDP-jét együttvéve.
A PricewaterhouseCoopers tanulmánya szerint a világgazdaság súlypontjának változása lényegében
annak a korábbi egyensúlynak a visszaállása, amikor Kína még nagyhatalmi pozíciót töltött be egészen az ópiumháborúkig (1839 és 1856).
Kína felzárkózásához azonban lépésenként át kell alakítani a gazdaságot az olcsó munkaerőre támaszkodó, exportvezérelt jellegtől a magas hozzáadott értéket jelentő termelésre, és a belső fogyasztás megerősítésére.
A hivatalos célkitűzéseket követve
az ipari termelést úgy módosítják, hogy a 2020-as évek második felére beérje az Egyesült Államokat több kulcsfontosságú területen.
Ilyen kiemelt területnek számít a fejlett infotechnika, az automatizáció, az űr- és légiipar, az új generációs hajózás, a vasúthálózat fejlesztése, az új energiameghajtással működő járművek és eszközök, és a bio- és fejlett gyógyászati termékek.
Ezek az iparágak később húznák magukkal az ipar többi részét, így
Kína elkerülhetné a közepesen fejlett országok gazdasági csapdáját, ami a növekedés megtorpanásával járna.
A 2025-2030-as dátum tehát nem azt jelenti, hogy a kínai ipar teljes egészének színvonala eléri a fejlett országokét, sokkal inkább azt, hogy a fent említett iparágakban valódi versenytársként léphetek fel az ipari nagyhatalmak vállalatai számára.
A gazdasági váltás erősen támaszkodna
az új selyemút kiépítésére, mellyel Kína a különböző gazdasági centrumokat kapcsolná össze,
így a globalizáció felgyorsulásának egyik motorja lehetne, és az új kapcsolatihálóban már a vezető nagyhatalom lenne.
A harmadik kiugrási pont a kutatás és fejlesztés erősítése: Kína jelenleg a GDP két százalékát költi erre a célra, ezt később emelné 2,5 százalékra.
Összehasonlításképp a K+F-re költött kínai pénzek 2000-ben az Európai Unió ugyanerre a célra fordított forrásainak még csak az egyötödét érték el, 2014-ben azonban már lehagyták az EU-t”
- fogalmazott az Origónak Eszterhai Viktor, a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet szenior elemzője.
Azt is mondta, hogy egyes kiemelt kínai egyetemek erősítésével jelenleg is csillagászati összegeket költ el az állam, ezekben a központokban szeretnék a leghatékonyabban elkölteni a K+F forrásokat.
Kína egyébként már ma is a legnagyobb küldő országnak számít a külföldön tanuló egyetemisták létszámát tekintve”
- mondta a kutató. Kiemelte, hogy
a K+F-re költött állami kiadások 2019-re már az USA-t is megelőzik a költött érték tekintetében.
Eszterhai szerint a kínai központi hatalom egyik fő törekvése, hogy a külföldön tanuló diákokat hazatérésre ösztönözze, mert jelenleg minden harmadik végzős nem tér vissza Kínába.
A cél pedig összességében az, hogy innovációs nagyhatalmak közé léphessen Kína és létrejöhessenek a tudásalapú társadalom alapjai, 2050-re pedig a tudomány és a technológia domináns nagyhatalma legyen az ország.
Eszterhai úgy fogalmazott, hogy
az életszínvonal tekintetében más mércével mérnek Kínában, amikor 2021-re, a Kínai Kommunista Párt alapításának 100. évfordulójára „mérsékelten jómódú társadalom” jönne létre, illetve a Népköztársaság kikiáltásának 100. évfordulójára, vagyis 2049-re „fejlett” országgá alakítanák az országot.”
Mint az elemző elmondta, ebben az értelemben a „magas életszínvonal” az állami szolgáltatások kiépítése, és az ahhoz való hozzáférést jelenti elsősorban mindenki számára. Ez elsősorban a társadalombiztosításhoz és nyugdíjhoz, és az egészséges környezethez való jogot érinti – mondta a szenior elemző.
A fent említett célok kapcsolódnak Hszi Csin-ping kínai elnök úgynevezett „kínai álom” programjához, melynek célja a kínai társadalom modernizációjának folytatása, és
Kína nagyságának újjászületése, vagyis 2050-re csatlakozni a világgazdaság centrum-országaihoz.
A hivatalos célok elérése érdekében Kínának azonban számtalan kihívásra kell megoldást találnia, melyek közül
a gazdaság átalakításának folytatása és a demográfiai problémák jelentik a legnagyobb kihívást.
