Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Amióta a terrorizmus felütötte a fejét, a nemzetek különböző eszközökkel kezdtek harcolni az erőszak ellen. A terror elleni küzdelem egyik legfőbb fegyvere a terroristákhoz köthető pénzügyek felszámolása. Legalábbis papíron.
2001 szeptemberében, néhány nappal azután, hogy repülőgépek csapódtak a New York-i World Trade Center két tornyába, az Egyesült Államok elnöke aláírta a 13224. számú elnöki különrendeletet, amely lehetővé tette a gyanús pénzmozgások leállítását.
A pénz a terrorizmus ütőere. Arra kérjük a világot, zárják el a pénzcsapot”
– mondta George W. Bush.
A rendelet aláírása óta eltelt több mint 15 év, és nyugodtan ki lehet jelenteni:
a terrorizmus pénzelésének megakadályozása elbukott.
Napjainkban több terrorszervezet létezik, mint korábban bármikor, és a terrorszervezetekhez ömlő pénz mennyisége soha nem látott mértéket öltött.
A londoni King's College és az Ernst & Young könyvvizsgáló cég közös felméréséből kiderül, hogy
az Iszlám Állam 2015-ös költségvetése 1,7 milliárd dollár volt,
amivel a világ leggazdagabb terrorszervezetének számít.
Megdöbbentő adat, de
ugyanabban az évben kevesebb mint 60 millió dollárnyi, terroristákhoz köthető összeget fagyasztottak be az egész világon,
és ezek az összegek csak három országban (USA, Izrael, Szaúd-Arábia) voltak magasabbak 1 millió dollárnál.
A kudarc egyértelmű, még akkor is, ha globális szinten
a kormányok dollármilliárdokat költöttek arra, hogy a terroristákat távol tartsák a pénzügyi rendszertől.
A gyanús emberek tiltólistára vétele, a bankszámlák befagyasztása és a megszámlálhatatlan biztonsági intézkedés ugyan hangzatos, de maximum arra volt elég, hogy a terroristákat a nemzetközi bankrendszer használatától elijesszék.
Azonban egyetlen bizonyíték sincs arra, hogy ezek a lépések akár
egyetlen terrortámadást is megakadályoztak volna.
A terrorcselekmények költsége nem túl magas, és a szervezetek megtanulták kikerülni a hagyományos pénzügyi rendszert. Az Európában elkövetett terrortámadások költsége
egyik esetben sem érte el a 30 ezer dollárt.
Hiába nyilvánvaló, hogy a terrorizmushoz köthető pénzek az olajcsempészetből, illegális műkincs-kereskedelemből, emberrablásból és zsarolásból származnak,
megfelelő nevek nélkül a pénzügyi harc halálra van ítélve.
Senki sem gondolhatja komolyan, hogy az al-Kaida vezetőjének, Ajmán az-Zavahirinek, vagy az Iszlám Állam vezérének, Abu Bakr al-Bagdadinak van olyan bankszámlája, amit a saját nevén használna, míg a szervezeti hierarchiában alacsonyabban álló tagok kilétét homály fedi.
Nevek nélkül lehetetlen kiszűrni a gyanús tranzakciókat, hiszen
naponta több tízmillió, 1000 dollárt meg nem haladó átutalást kellene egyesével átfésülni.
Ebből következik, hogy terrorakciókat a pénzügyek figyelésével nem lehet megakadályozni, az egész nem több, mint hangzatos politikai, retorikai fogás.
A másik ok, hogy az olyan országokban, mint Afganisztán, Irak, Szomália, Szíria és Jemen, ahol a két legnagyobb terrorszervezet működik, az emberek elenyésző részének van bankszámlája.
Az érintett régiókban a tranzakciók többsége készpénzben zajlik.
A terroristák pénzügyei megkerülik a bankokat.
Ráadásul a Közel-Keleten, Indiában és Pakisztánban működik egy nagyon nehezen lenyomozható pénzügyi rendszer is, a havala. A havala is bankrendszeren alapszik, azonban jóval lazábbak a szabályok, és bizalmi alapon működik, név nélkül használható, és nyomtalanul mozgatható rajta a pénz.
Hogyan működik a havala?
Ha valaki a havala-rendszeren keresztül szeretne 10 ezer dollárral támogatni egy családtagot (vagy terrorszervezetet), akkor egyszerű dolga van. Egy havala-brókernek kell adni 10 ezer dollárt és némi ügynöki díjat, aki ezért cserébe ad a befizetőnek egy kódot. Ezt követően a bróker átutalja a pénzt az adott országban lévő brókernek. Az említett családtag akkor fér a pénzéhez, ha bemondja a második brókernek a jelszót.A fenti példából jól látszik, hogy támogató és támogatott között semmilyen közvetlen pénzmozgás nem történik, köztük csak a jelszó/kód cserél gazdát. A határon a pénzt a két bróker közötti tranzakció viszi át. A pénz eredetét nehéz lenyomozni,
ezért vonzó lehetőség a terroristák számára is.
Adományok, támogatások – A terrorszervezetek sajátossága, hogy nem mindenki tekint rájuk terrorszervezetként. Hiába hírhedt el kegyetlenségéről az al-Kaida és az ISIS, még így is bőven vannak olyanok, akik szabadságharcosként kezelik őket,
és hajlandóak önszántukból támogatni őket.
Vannak olyan terrorszervezetek, mint a Hamász és a Hezbollah, amelyek az arab országokban többé-kevésbé független szervként ténykednek, így hozzájuk még könnyebb pénzt juttatni. Ha ezek a szervezetek részt vesznek egy polgárháborúban, vagy szerepet vállalnak egy atrocitásban, akkor a velük szimpatizáló emberek, szervezetek és szponzorok támogatni fogják őket. Az adományok áramlását nem lehet lekapcsolni befagyasztott számlák segítségével.
Illegális tevékenység – Afganisztánban már akkor virágzott a kábítószer-csempészet (1970-es évek), amikor a tálibok még fel sem tűntek a színen. Kelet-Afrikában már akkor zajlott az orvvadászat és az illegális elefántcsont-kereskedelem, amikor az al-Sabaab még nem is létezett. Az Irak és Szíria között húzódó csempészútvonalak már évtizedek óta működnek, és valószínűleg még akkor is illegális dohány- és olajcsempészek fogják használni, amikor az Iszlám Állam már csak történelem lesz.
Azonban a terrorszervezetek többsége összeköthető valamilyen illegális tevékenységgel: vagy rátelepedtek, vagy átvették a főbb csempészhálózatokat. Az antik tárgyakból, olajból, dohányból, gyémántból és elefántcsontból származó bevételek jelentősek, mondani sem kell:
ez a pénz sem jelenik meg hivatalosan sehol.
Legális pénzek – Nem ritkán egy-egy terrorszervezet mögött egy tehetősebb család vagy vállalkozás húzódik meg. Mielőtt Oszama bin Láden a terrorizmus egyik legnagyobb finanszírozója lett, legális építőipari és mezőgazdasági üzletet vezetett.
Az ír IRA terrorszervezet számtalan üzlettel rendelkezett, volt taxitársaságuk és fizették az adót, mielőtt radikalizálódtak. Az ilyen jellegű legális pénzből történő finanszírozásnak nehezebb gátat szabni, mint a pénzmosásnak vagy a szervezett bűnözésnek, hiszen legális pénzeket nem lehet elvenni azok tulajdonosától azelőtt, hogy terroristának (vagy azok pénzelőjének) állnának.
A fent említett forrásokon felül a terroristák vagyonát leginkább egy tényező dobja meg:
a területek elfoglalása.
Az Iszlám Állam 2013 előtt javarészt illegális tevékenységből szerezett pénzt Irakban, de már ekkor is akadtak külföldi támogatóik. Azonban a csoport 2013-ban és 2014-ben óriási területeket foglalt el Kelet-Szíriában és Észak-Irakban, így mire kikiáltották a kalifátust, 6-8 millió ember felett uralkodtak.
A pénzügyek 2014-re teljesen elszálltak, az 1,9 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező ISIS egy év alatt 500 millió dollárral gazdagodott,
melynek 90 százalékát a területi hódításnak köszönheti.
Az ISIS gyakorlatilag államként kezdett el működni: adókat szedett, bírságokat vetett ki, és vámolta a kereskedelmi árukat.
Emellett elfoglaltak egy csomó olajmezőt, és a szervezet
naponta 1-3 millió dollárt keresett olajcsempészetből.
Amint az Egyesült Államok vezette koalíció hatásos katonai akciókba kezdett az ISIS ellen 2015-ben, a terrorszervezet vagyona zsugorodni kezdett. A koalíciós erők elkezdték visszafoglalni az olajmezőket, a kulcsfontosságú közlekedési csomópontokat és a pénzközpontokat.
2016 januárjában egyetlen amerikai bomba elpusztított több tízmillió dollárnyi ISIS készpénzt, többet mint 15 év alatt a pénzügyi rendszer szigorítása.
Az ISIS 2016 novemberére elvesztette az elfoglalt iraki területek 62, míg a szíriai területek 30 százalékát. Ezeken a területeken volt a terrorszervezet által birtokolt olajmezők 90 százaléka. Nem meglepő, hogy becsült vagyonuk is drasztikusan zuhant, jelenleg kevesebb, mint egymilliárd dollár.
A legfájóbb pont az ISIS számára az anyagi érvágás mellett, hogy
ideológiailag is rengeteget vesztett vonzerejéből.
Bár a katonai fellépés sok terrorizmus elleni problémára megoldást jelenthet, azonban vannak helyzetek, amiket nem tud megoldani:
az európai terrorizmust.
Egy 2015-ös norvég tanulmány szerint az Európában elkövetett dzsihádista merényletek 90 százaléka önszerveződésen alapul. Apró sejtek gyűjtik össze maguknak a pénzt, spórolnak vagy kölcsönt vesznek fel. A tanulmány kimutatta azt is, hogy a terrortámadásokhoz felhasznált összegek
több mint 40 százaléka valamilyen bűncselekményhez köthető.
A támadások többsége ráadásul rendkívül primitív eszközöket igényel. Volt, aki házi bombát készített, és így robbantott Oroszországban vagy Manchesterben, volt, aki baltával esett embereknek egy német vonaton, de egy lopott kamionnal vagy autóval a tömegbe hajtani sem kerül sokba (Nizza, Berlin, Stockholm és London).
A fent említett terrortámadások költsége elenyésző,
a legdrágább 300 dollár volt,
ennyiért bérelték ki azt a francia kamiont, amivel 86 embert sikerült megölni.
Ez is azt mutatja, hogy a terrorista pénzek üldözése nem vezet eredményre, ráadásul rendkívül időigényes és drága. Nincs az a bankszámla, amelyet befagyasztva hatékonyan lehetne küzdeni a terrortámadások ellen. A pénzcsapok elzárására átcsoportosított hatalmas összegeket máshová kell fókuszálni, és új stratégiát kell kitalálni a terrorizmus megfékezésére.
A cikk a Foreign Affairs: Don't follow the Money írása alapján készült.
