Afrika legfiatalabb nemzete lett Dél-Szudán, miután a 2011-es népszavazáson a régióban élők a Szudántól történő elszakadás mellett döntöttek. Dél-Szudánt ez után felvették az ENSZ tagállamai közé, és tagja lett az Afrikai Uniónak is.
Azonban az „Igazság, Szabadság, Jólét!" mottójú országban nem sokáig volt béke, 2013 óta polgárháború dúl, 1,4 millió gyereket fenyeget éhhalál, szinte a teljes közigazgatás megszűnt egyes régiókban.
Az ország gazdasága romokban hever, az infláció elszállt, a nemzeti valuta bedőlt.
Azonban, mint mindig, most is vannak, akik a lehetőséget látják meg a káoszban, megjelentek ugyanis az országban az aranyvadászok. Miután a hadsereg őrizetlenül hagyta az Equatoria-régiót az ország déli részén, megindult a szabadrablás a bányákban.
Az amerikai székhelyű Equator Gold Holdings a világ egyik legígéretesebb felfeledésre váró környékeként jellemezte a vidéket, de a kibányászást felfüggesztették,
pedig több millió unciányi aranyat rejt még a föld.
Dél-Szudán elsődleges bevétele a kőolaj, míg az aranyexport beindítását eredetileg idén szeptemberre tervezték. A helyi Bányászati Minisztérium június 1-én jelentette be, hogy egy thaiföldi és egy panamai cég éves szinten
500 millió dollárnyi aranyat vinne külföldre, és a profit 55 százaléka a kormányt illetné.
Mivel a polgárháború miatt a kőolaj-kitermelés visszaesett, ezért az aranyból származó bevétel nagyon fontos forrás lenne az ország számára. A drasztikusan lecsökkent olajkitermelés, valamint az olaj alacsony világpiaci ára miatt
a kelet-afrikai állam gazdasága 13,8 százalékkal zsugorodott 2016-ban,
míg az infláció 334 százalékos volt – írja a Bloomberg.
A dél-szudáni központi bank márciusban azt közölte, hogy Equatoriában 200 nem hivatásos aranykereskedő tevékenykedik,
akik 40-50 kilogramm arannyal üzletelnek havonta.
Amikor a bank egy ügynököt küldött a helyszínre, hogy felmérje a helyzetet, azt tapasztalta, hogy a piaci ár 50 százalékánál magasabb árat kérnek ezek a kereskedők egy gramm aranyért.
Az aranyláz miatt egyre többen tartanak a régióba, a kalandorok fizetnek a katonáknak, hogy átengedjék őket az ellenőrzési pontokon. 2013-as adat szerint 60 ezren mosnak aranyat a környező folyókban kezdetleges eszközökkel. Azonban nem csak belföldi kereskedők érkeztek Dél-Szudánba. Kapoeta kormányzója szerint
a bányák többsége már külföldi cégek kezében van, amelyek aztán az aranyat Ugandán keresztül csempészik ki az országból, és juttatják el a nemzetközi piacra.
A dél-szudáni kormány már dolgozik a megoldáson. Az egyik elképzelés szerint megengednék a helyieknek az aranymosást, de tőlük az állam felvásárolná az aranyat. Ezzel egyfelől a határokon belül tartanák a kinyert színesfémet, másfelől az arany exportjával bevételhez jutna az ország.
Ahmed al-Nur, egy szudáni aranyvadász azt mondja, hogy
havi 1000 dollárt (mintegy 271 ezer forintot) keres azzal, hogy a fővárosban, Jubában eladja a bányánál vett aranyat.
Al-Nur minden hónapban egyszer teszi meg a kéthetes, rendkívül veszélyes utat a bányához, ahol öt napot szán a tárgyalásra a kereskedőkkel. Egy ilyen út nagyjából 2000 dollárjába kerül, de az 50 százalékos profit miatt megéri.
Ugyan májusban egy kínai és egy ugandai (arannyal kereskedő) állampolgárt megöltek a régióban az etnikai háborúk során, de az éhínség miatt sokaknak nem maradt más választásuk, mint vállalni az aranycsempészéssel és illegális kereskedelemmel járó kockázatot.