A napokban írtunk arról, hogy a várakozások szerint már a közeljövőben meghatározó szerephez jut az amerikai importgáz a lengyel és a közép-európai régió energiaellátásában is. A tengerentúlról óriáshajókban szállított cseppfolyós gáz (LNG) elsősorban az ipari termelés ellátásából veheti ki a részét. Az IEA ugyanakkor figyelmeztet is: a gázfelhasználás növekedésének a nemzetközi energiaellátás biztonságában és a szénd-dioxid-kibocsátásban is következményei lesznek.
Az IEA a földgáztermelés évi 1,6 százalékos növekedését vetíti előre a következő öt évre. Ez jelentős többletet jelent:
míg 2016-ban 3630 milliárd köbmétert használtunk el, addig 2022-ben a számítások szerint már 4000 milliárdot fogunk.
Ez a megugrás Kínának és az Egyesült Államoknak köszönhető. A termelés növekedését az amerikai bővülésnek tulajdoníthatjuk majd, míg a felhasználásban főként a kínai szükséglet lesz a meghatározó. Itt azonban már nem energiára kell a többlet:
elsősorban az ipari termelés fogja használni azt, míg az energiatermelésben a megújulók fokozatosan kiszorítják a földgázt.
A kitermelés növekedésének fele így is az Egyesült Államokban marad, ahol szintén az iparban hasznosul. A többi cseppfolyós formában világpiaci exportra kerül, és ezzel az amerikaiak Katart és az ausztrálokat is kihívják a piaci elsőségért folyó versenyben.
Az IEA jelentéséből kiderül: lesz helye a megtermelt többletnek. A cseppfolyósító terminálok száma éppúgy növekedni fog, ahogy a beszerzésekre támaszkodó országok száma is. E kereslet megugrása a hagyományos gázpiaci modelleket és a távvezetékes ellátást is kihívások elé állítja. Míg 2005-ben csak 15 ország volt vevő a cseppfolyós gázra, addig
2017-ben már 39 ország vásárol abból.
Ennek pedig már a következő évben érzékelhető piaci hatásai lesznek.