Az alapjövedelem kérdéskörének egyre szerteágazóbb szociológiai és közgazdasági irodalma van. Számos politikai csoportosulás tűzi zászlajára, és a gazdasági élet szereplői közül is időről-időre elmondják azzal kapcsolatban álláspontjukat. Például napjaink irigyelt techvállalatainak vezetői: Mark Zuckerberg, Elon Musk, Richard Branson és most az Y Combinator vezetője, Sam Altman állt ki a koncepció mellett. Ráadásul úgy tűnik, a techmogulok a feltétel nélküli változatok hívei. Azaz javaslatuk szerint,
az alapjövedelmet akkor is folyósítják, ha van rendszeres munkája annak, aki ezt kapja.
A vállalatvezérek azt mondják, tisztában vannak azzal, hogy a technológiai szárnyalás sok ember munkáját veszélybe sodorhatja.
Magyarországon 2011-től került be a köztudatba, illetve a szélesebb nyilvánosság is megismerte az alapjövedelem koncepcióját. A világ néhány országában már korábban is voltak ezzel kapcsolatos kezdeményezések, vagy legalább komolyabb társadalmi viták a bevezetésével kapcsolatban. Kanadában már 1974 és 1979 között futott egy kísérleti program Dauphin városában, majd 2016-ban a lakosság egy része, véletlenszerű kiválasztással kapcsolódhatott be a programban.
Németországban több politikai formáció is a koncepció mellett teszi le a voksát.
Az alapjövedelem támogatói között találni szociáldemokratákat, baloldali csoportosulásokat, zöldeket, de ott a Német Kalózpárt is, amely hivatalosan már 2011 óta követeli bevezetését.
A legnagyobb figyelmet az utóbbi években a finn kísérlet kapta. Ahogy az Origo is megírta, a finnek nem szívbajosak, ha saját országuk polgárain kell kipróbálni a jóléti társadalmat jellemző, új elképzeléseket. 2015 például részben azzal telt náluk, hogy a finnek társadalombiztosítási szervezete, számos kutató, egyetem és civil szervezet részvételével, átfogó szociológiai és gazdasági átalakulást célzó modelleket dolgozott ki. A skandináv országban az alapjövedelem csak egyike volt a kipróbálásra szánt koncepcióknak.
A finn kormány ugyanis átfogó és az addig megszokott megoldásokat alapjaiban felforgató és átalakító megoldások kipróbálásáról dönthetett
az egyik legnagyobb nemzeti brand, a Nokia összeomlása után belassult gazdasági időszakban.
A helsinki kormány végül 2017 januárjától, reprezentatív minta alapján, 2000 finnek juttat fejenként havi 560 eurót (nagyjából 170 000 forint), két éven át, függetlenül attól, van-e munkája a jogosultnak. Sőt, a mindenféle egyéb juttatást kiváltó folyósítástól azt várják, hogy ez inkább ösztönzőleg hat a munkakeresésre. Úgy tűnik, az első tapasztalatok kedvezőek. A jogosultak körében csökkent a stressz és erősödött a munkavállalási hajlandóság.
Hozzá kell persze tenni azt is, hogy ez az összeg nagyjából harmada annak, amennyi Finnországban a kényelmes és biztonságos, kiegyensúlyozott életvitelhez havonta szükséges.
A finn tapasztalatok azt mutatják, az alapjövedelemben részesülők sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat úgy, hogy legalább a minimális havi szükségleteiket fedezni tudják. Társadalmi léptékben tekintve, az alapjövedelem a nehézkes és bonyolult társadalombiztosítási adminisztrációs eljárásokon is sokat egyszerűsít, jelentős terhektől szabadítva meg a rendszert. A finn példa annyira megtetszett a skótoknak, hogy ők is hasonló program kidolgozásába kezdtek.
Az alapjövedelem bevezetésével kapcsolatban az egyik legfontosabb kritika általában az, hogy szétzilálja a gazdaságot, hiszen az ember alapvetően nem motivált a munkavállalásra akkor, ha tudja, mindenképpen hozzájut a legfontosabb kiadásait fedező jövedelemhez. A másik ellenérv, hogy
az igazi biztonságot adó alapjövedelemhez komoly adóemelést kellene végrehajtani az azt bevezető országokban.
Az Egyesült Államokban tervezett kísérlet mögött állók viszont úgy látják, érdemesebb a feltétel nélküli változatban gondolkodniuk.
Egyetlen tanulmány sem képes valamennyi, az alapjövedelem kapcsán felmerülő kérdésre kielégítő válasszal szolgálni. Minden programnak lehetnek pozitív és negatív vonatkozásai. Ettől függetlenül, mi ezt a programot az eddigi kutatási eredményekre alapozzuk"
– mondja Elizabeth Rhodes, aki a program igazgatója az Y Combinator-nál.
A finn programról úgy tartják, hogy széleskörű és mélyreható tudományos megalapozottsága volt. Ha hinni lehet a bejelentésnek, az amerikai kezdeményezésnél is komolyan átérzik annak felelősségét, ami a projekthez társul. A módszertan szerint, az USA két államában véletlenszerűen választanak ki
1000 embert. Ők 5 éven át, havonta 1000 dollárt (nagyjából 265 000 forint) kapnak anélkül, hogy azért cserébe bármit is vállalniuk kellene.
Így – az európai példához hasonlóan – a pénzt akkor is megkapják, ha már dolgoznak. A kontrollcsoportot 2000 ember alkotja, az ide tartozóknak havi 50 dollárt adnak, amivel lényegében csak részvételüket honorálják a kezdeményezők.
A kísérletben elsősorban arra kíváncsiak, hogy miként változtatja meg az emberek viselkedését, ha feltétel nélküli kapnak rendszeresen pénzt.
Úgy tűnik, a techcégek vezetőit elsősorban az érdekli, a robotok elterjedése miatti munkanélküliség és a szegénység kezelésére, valóban hatékony megoldás-e a feltétel nélküli alapjövedelem. Az erre adott 'igen'-választ ugyanis előszeretettel hangoztatják nyilvános szerepléseiken. Kérdés persze, a kísérlet eredményeiből milyen válasz adható az alapjövedelemmel kapcsolatos további kritikákra, a nagyarányú adóemelés vélelmére, vagy az elszabaduló hiperinfláció feltételezésére.