Ezért imádják a turisták Marlon Brando óceániai magánszigetét

Tetiarora szigete az egyik legkülönlegesebb öko-turisztikai helyszín

Környezetbarátság, aprócska ökológiai és kulturális behatás a helyi viszonyokba, a kisközösségek fejlődésének támogatása, mindez hivalkodóan igényes színvonalú szálláshelyeken, különleges szolgáltatásokkal kiegészítve. Ez a luxus ökoturizmus, amely annak ellenére válik gazdaságilag is mind nagyobb értéket képviselő ágazattá, hogy valójában még behatárolni sem lehet pontosan, mi fán is terem. Sőt, ebből szinte csak a fa jelenléte biztos: a fenntarthatóság jelszavát a zászlójukra író ökoturizmus szereplői szakítanak a hagyományos turisztikai megoldásokkal, az infrastruktúra lehetőség szerint természetes alapanyagokból épül, és a helyi közösségek a legnagyobb haszonélvezői. Legalábbis papíron. Ökoturizmusból sokféle van, de igazán elegáns formájában csak a tehetősek és a nagy sztárok számára érhető el.

A picike, pálmafákkal belepett atoll, Tetiarora volt a tahiti uralkodó egyik kedvenc pihenőhelye, mikor az amerikai sztárszínész, Marlon Brando, 1961-ben valósággal beleszeretett a szigetbe a Lázadás a Bountyn című filmjének forgatásán. A Francia-Polinéziához tartozó szigetet Brando azután vásárolta meg, hogy házasságot kötött harmadik feleségével, a forgatáson megismert, polinéz-kínai származású Tarita Teriipaia színésznővel, aki a filmben a tahiti király lányát alakította. Leszármazottaik ma is a szigeten élnek, miközben ott a világ egyik legelitebb luxus ökoüdülője nyílt meg.

Tetiarora szigete az egyik legkülönlegesebb öko-turisztikai helyszín Forrás: Thebrando.com

Luxus és fenntarthatóság az óceánban

A Brandóról elnevezett, 2014-re teljesen környezetbaráttá alakított üdülőhely mai üzemeltetői úgy gondolják, a színész már akkor komolyan gondolta a környezetvédelem és a mai szóval leginkább fenntarthatóságnak nevezhető törekvések ügyét. A The Brandóban működő komornyikszolgáltatás és Michelin csillagos konyha mögött

a világ egyik leginkább környezettudatos, 2000 napelemmel működő, kókuszolaj-hasznosításra épülő szállodája áll.

A-listás sztárok, úgymint Leonardo DiCaprio és Johnny Depp is ellátogat időnként oda, Pippa Middleton a mézesheteit töltötte ott, Barack Obama pedig inspirációt merített a szigeten emlékiratai megírásához. De megfordulnak

ott tudósok is, akik nyugodt körülmények között végezhetnek vizsgálatokat az óceán vízével vagy a korallokkal kapcsolatban.

Ez viszont azért történhet így, mert a gazdagok fizette díjakból fedezi a szálloda annak költségeit, hogy a kevésbé tehetősek az idilli szigeten valamiféle előremutató, a fenntarthatóságot előre mozdító szándékkal, kutatómunkát folytathassanak.

A The Brando ugyanis valamennyi vendége számára megpróbálja a számára leginkább szükséges szolgáltatást biztosítani. Eközben a vendégek közvetett módon támogatnak fenntarthatósággal és környezetvédelemmel kapcsolatos kutatásokat, úgy, hogy éjjeleiket elegáns nádfedeles bungalókban tölthetik a türkizkék lagúnáknál.

Mindezt éjszakánként 10 000 amerikai dollárért.

A fenntarthatóságnak ugyanis ára van, a fenntartható luxusnak pedig még nagyobb. A luxus ökoturizmust a leggyorsabban növő turisztikai ágazatok egyikének tartják, melybe nagy brandek is komoly pénzeket fektetnek, így hitelesítve magukat „zöldszolgáltatóként". Eközben pedig egyes üdülőhelyek, mint a Song Saa nevű, korábban magántulajdonban lévő kambodzsai üdülősziget, vagy a Soneva-hotelek Thaiföldön és a Maldív-szigeteken, visszakerültek a helyi közösségek tulajdonába, amelyeknek elemi érdekük a fenntartható működtetés.

Ám a Tetiarora szigetén a The Brandóval megvalósított modell mást jelent.

Itt a nem is titkoltan óriási hasznot forgatják vissza az előkelő színvonal öko-barát biztosításába és helyben megvalósított, előre mutató projektek finanszírozására.

A kardoskúti Fehér-tó az egyik kevéssé ismert ökoturisztikai látnivalónk Forrás: Tóth Judit

Ez is, az is, de a lényeg mindig ugyanaz

A XX. század második felében egyértelmű vált, hogy a turizmus mind tömegesebbé válásával, a természeti és kulturális értékvesztés olyan mértéket ölthet, amely magát a turisztikai terméket veszélyezteti. Az, amely gyakran a helyi kultúra és ökológiai viszony valamiféle reprezentációját jelenti, az sérülhet, tönkre mehet, vagy épp valódi jelentését vesztheti el a tömegesség miatt.

Eközben a turizmus, gazdaságélénkítő hatása mellett, jelentős lokális terheléssel is jár.

Az ökoturizmus formái már az 1980-as években megjelentek a tömegturizmuson belül, ám igazi felfutásuk az elmúlt két évtizedre tehető.

Mi az ökoturizmus?

Nehéz egységes definíciót adni ennek a sokarcú szektornak. Különösen azért, mert ökoturizmus alatt gyakran országonként eltérő gyakorlat valósul meg, legyen szó akár gyermekeknek és családoknak épülő, edukációs célú, a vidéki életmódot bemutató öko-falvakról, vagy az esőerdőkbe telepített, a környezetbe szinte beleolvasó turistaszállásokról. Bármilyen konkrét formát is ölt a gyakorlatban, a bevett megközelítések azonos dolgokat hangsúlyoznak az ökoturizmus szemléletével kapcsolatban. Ez igaz a Természetvédelmi Világszövetség definíciójára is:
„Az ökológiai turizmus, vagy ökoturizmus, a környezetért felelősséget vállaló utazás és látogatás a viszonylag zavartalan természeti területeken, azok természeti, valamint jelen és múltbeli kulturális értékeinek élvezete és értékelése céljából,úgy, hogy kíméli azokat a látogatás hatásainak mérséklésével, valamint a helyi népesség társadalmi, gazdasági előnyökhöz való juttatásával".

Egyesek szerint a luxus ökoturizmus valójában egy oximoron, azaz két olyan fogalom összeházasítása, amelyek valójában kizárják egymást. Ugyanakkor sok ökoturisztikai szereplő nem így gondolja. A Costa Ricában és Nicaraguában fenntartható, luxus öko-szálláshelyeket és hoteleket 1999 óta üzemeltető Cayuga-hálózat szerint a két fogalom éppenséggel jól kiegészíti egymást. Szakmai blogjukon arról írnak, hogy

a luxus nem aranyozott csaptelepek és fűtött medencék, jetskik vagy hasonló formában kell hogy jelentkezzen az érintetlen területeken.

A Cayugánál úgy vélik, a folyóvíz, a magas színvonalon, de környezetbarát alapanyagokból megépített szálláshelyek megbecsülendők a világ elzárt vidékein, ahol a felfedező alkatú látogatóknak lehetőségük van közelről megfigyelni különleges állatokat, vagy épp kis közösségek kultúrájába csöppeni.

Az ökoturizmus mögött a fenntarthatóság a cél. Vagyis

olyan üdülési-turiszikai élményeket biztosítani a látogatóknak, amelyek személyiségük fejlődéséhez építő módon járulnak hozzá, szemléletmódjukba beemelik a környezettudatos gondolkodásmódot.

A jelentkező gazdasági haszon pedig a lokális értékek védelmébe, a környezet megóvásába forgatható vissza.

Fára épült öko-bungaló Franciaországban Forrás: AFP/ hemis.fr/Berthier Emmanuel

Növekvő üzlet, növekvő fenntarthatóság

Az ENSZ turizmussal foglalkozó ügynöksége, a World Tourism Organization (UNWTO) jelentése szerint, 2016 minden idők egyik legerősebb éve volt turisztikai szempontból. 1,2 milliárdnál is több, nemzetközi színtéren mozgó utazó volt, ezek száma 2030-ra várhatóan 1,8 milliárdra nő. Legjobban Ázsia, Afrika és a Csendes-óceán térségeinek forgalma növekszik.

Tavaly a gazdaságilag fejlett régiók turisztikai célpontjainak látogatottsága 5 százalékkal, a fejlődő régióké 2 százalékkal nőtt az előző évhez képest.

2016-ban Kínában, költöttek a legtöbbet a turisták, mintegy 261 milliárd amerikai dollárt. A jelentés adatai szerint, a fenntarthatóságban Európának kell a leginkább előre lépnie: a turizmus energiafelhasználásának 40 százalékát, a károsanyag-kibocsátás 36 százalékát a kontinens létesítményei adták.

Az ökoturizmus nagyságrendjéről jóval nehezebb átfogó gazdasági mérőszámok alapján képet alkotni, annak számos formája miatt. Például Zimbabwében már korán, az 1970-es évek végén, olyan programmal próbálkoztak, amelyek a helyi közösségeket a vadállomány gondozásába vonta be, és ezt kapcsolták össze bizonyos turisztikai szolgáltatások kialakításával.

A kezdeti sikertelenség után, a programot átdolgozták, és kiegészült azzal, hogy a helyiek kézműves termékeiket és túravezetői szolgáltatásaikat is kínálták a turistáknak.

Ennek ellenére, a lokális gazdaságba befolyó bevételek 90 százalékát a vadászati engedélyek értékesítése teszi ki továbbra is (ezek alkalmanként több ezer dollárba is kerülhetnek), a többi szolgáltatás csak kiegészítésként képez bevételt. Igaz, legalább a vadászat egy részét legális keretek között tartja, ami így az állatpopuláció szabályozásának eszköze lehet.

Az biztosnak látszik, hogy a turisztikai iparágon belül az ökoturizmus az egyik leggyorsabban növekvő ágazat.

1989-ben már 10 milliárd dollárra becsülték forgalmát, ami 2000-re 50 milliárdra ugrott, azóta a növekedés pedig a Kereskedelmi Világszervezet szerint, évi 2-4 százalék körül mozog (ennél pontosabb adatok az említett különbözőségek miatt, bajosan lennének megadhatók). Az ökoturisztikai forgalom azonban még mindig csekély hányadát adja a tavalyi, 2300 milliárd dolláros globális turisztikai teljesítménynek, amely egyben 109 millió munkahelyet is jelentett.

Különleges ökoturisztikai célpont: a Mae Rim-i, thaiföldi parkban a turisták is közreműködhetnek az elefántok trágyájának felhasználásával készülő papír előállításában Forrás: Getty Images/Taylor Weidman

Úgy tűnik, az ökoturizmus azokban az országokban fejlődik igazán gyorsan, ahol a hagyományos turizmus amúgy is fontos szerepet játszik a gazdaságban. Például Nicaraguában 2014-ben a GDP 9 százaléka a turizmushoz volt köthetően, 2024-ben már várhatóan az ország éves bruttó össztermékének 12 százalékát fogja adni. Ezen belül várhatóan közel 4 százalék lesz az ökoturizmushoz köthető teljesítmény.

A luxus jelenti az igazi zöldet

Az ökoturizmussal kapcsolatos gyakori kritikák egyike, hogy sehol nincs egységes érvénnyel leírva az, mit jelent az, ha egy turisztikai vállalat ügyel a fenntarthatóságra, és hogy mit is jelent „zöldnek" lenni az adott országban.

Így a vállalatok lényegében önmagukat minősíthetik annak, miközben nincs ajánlott gyakorlata, hogyan is kellene menedzselni az iparág szereplőit, illetve a közösségi fenntartásban működő turisztikai szálláshelyeket, az ökoturizmus vonzó elvein túl.

Mindeközben az ökoturizmus egyre népszerűbb utazási formává válik, és a turisták is mind tudatosabban keresik az ilyen szolgáltatásokat kikapcsolódásukhoz.

Úgy tűnik, a luxus és fenntarthatóság közötti látszólagos ellentmondást jelenleg csak az igazán drága, megújulók használatára épülő, a helyi közösség hagyományait integráló kezdeményezések tudják ténylegesen is feloldani.

Ilyen Kína Szecsuán tartományában a 2015-ben átadott, Six Senses nevű, ötcsillagos üdülőhely. A világon jelenleg csak kilenc olyan öko-üdülőhely van, amely ötcsillagos minősítéssel rendelkezik. A kínai projektnél komolyan gondolták a fenntarthatóságot. Minden épület környezetbarát nyersanyagokból épült, kimagasló minőségű, helyi öko-gazdaságokban termelt élelmiszerrel szolgálja ki a kifejezetten tehetős kínaiakból álló vendégeit, az energiaellátás főként biomassza felhasználására épül, a közelben pedig ott van a világ legnagyobb pandarezervátuma.

Ugyancsak ide tartozik a svájci Les Giettes mellett található Whitepod kemping is. A 2005-ben átadott,

ötcsillagos létesítmény különleges sátrai minden igényt kielégítenek, pazar kilátással az Alpokra.

A szolgáltatások között csak a környezetet csekély mértékben terhelő kikapcsolódási formák találhatók. Igaz, mindennek itt is megkérik az árát. De nincs ez másként Ecuador luxusvonata esetében sem, amely az esőerdőben, vulkánok között haladva, UNESCO világörökség-védelmi területen viszi keresztül utasait, egy luxus haciendára.

A vonatúthoz kapcsolódó szolgáltatások biztosítása mintegy 5000 helybélinek ad munkát.

A nemzetközi példák arra hívják fel a figyelmet: a luxus ökoturizmus nem hogy ellentmondásos kategóriát jelent, hanem jelenleg a fenntartható turizmus és a fejlődés egyik legstabilabb modelljének tűnik.

Igaz, csak az igazán gazdagok számára.

A gyakran kifejezetten drága pihenést csak a legtehetősebbek engedhetik meg maguknak, a pénz egy része viszont nem tulajdonosi profitként hasznosul.

Ökoturisztikai célpont Svájc Valais kantonjában Forrás: AFP/ Hemis.fr/Montico Lionel

A Tetiarora szigetén megnyílt luxus üdülőhelyen szóvivőként dolgozik jelenleg is Marlon Brando unokája, a 29 éves Tumi. A szigeten működő kutatóbázis kialakítására több amerikai filmsztár is jelentős támogatást adott. A nő úgy véli, ha nem is a környezetvédelmi elhivatottságáról ismert Leonardo DiCaprio számára, de

sok gazdag vendégnek egyfajta bűntudattól való felszabadulást jelenthet a szigeten töltött idő.

Tudják, hogy otthagyott pénzükkel ezúttal nem károsanyag-kibocsátásban gazdag életstílust támogatnak.