Sung vagy sang? Nem könnyű érzékeltetni a két kínai kifejezés összekapcsolódását és jelentéstartalmát. Az még egyszerűen elfogadható, hogy a két szó kiejtése nagyon hasonlít egymáshoz. De míg az előbbi egy teamárkát, pontosabban egy teázóláncot takar, addig az utóbbi kifejezés a kínai fiatalok online közösségi viselkedésének jellemzőjévé vált az utóbbi időben. Ennek magyarázata, hogy
az egyik kínai írásmód alapján, a „sang" karakterei kísértetiesen emlékeztetnek annak a szónak a képírásos formájára, amely az "elföldelés" és "temető" jelentésekkel társul.
Így lesz a teából áttételes asszociációval a kínai fiatalok kiábrándultságát és nem kevés öniróniáját mutató szimbóluma. Az ok alapvetően gazdasági természetű: a mostani kilátások mellett sokak számára már nem olyan jó érzés Kínában fiatalnak lenni.
A sang-ot egyre inkább úgy emlegetik, mint a főként az online közösségi terekben feltűnő, mindinkább kulturális arculatú kortárs jelenséget. Ennek oka az is, hogy a sang-ot a kínai internet celebjeinek megnyilvánulásai, sőt mobiltelefonok játékai és tévéműsorok is táplálják. Vagyis azok a kulturális termékek, melyeket főként a fiatal generáció tagjai fogyasztanak. Ezekben egyre-másra tűnnek fel szomorkodó emojik vagy pesszimista szlogenek.
Úgy tűnik, a kínai fiatalok csalódottsága mögött az áll, hogy kénytelenek belátni: az utóbbi évek sikerlendülete megtörni látszik, és mindazok az elvárások, amiket eddig magukkal szemben támasztottak vagy környezetüktől kaptak, egyre irreálisabbá válnak.
A gyengébben fejlődő kínai gazdaságban ugyanis többségüknek nem lesz lehetősége arra, hogy életszínvonalával jelentősen túllépjen szülei és nagyszülei lehetőségein.
Mint a Kínai Társadalomtudományi Akadémia kutatási eredményei is jelzik, a kínai fiatalok, különösen az egyetemisták, frusztráltak és céltalanok.
Ezt a sang életérzést ragadja meg a Sung Tea alapítója, a 29 éves vállalkozó, Hsziang Huancsong. Ő úgy gondolja:
a mai fiatalok jelentős része nagy elvárásoknak van kitéve, különösen az idősebb generációk tagjainak részéről.
Hsziang idén júliusban nyitotta meg első teázóját Pekingben, és azóta már további 12 városban megjelentek a sang-hangulatot megragadó teák. Ezek között a fönt jelzettekkel éppúgy találkozni, mint szolidabb, kevésbé áthallásos elnevezésekkel.
A teázólánc alapítója azt mondta, a 18 jüanos teák elnevezéseinél különösen ügyelt arra, hogy olyan neveket válasszon, melyek az áthallás megőrzése mellett még nem ütik meg a kínai cenzúra ingerküszöbét. Azzal ugyanis ő is tisztában van, hogy
a Kínai Kommunista Párton belül külön szekciókban és rendezvényeken foglalkoznak az internet szabályozásának és tartalomkorlátozásának kérdéseivel.
A sang pedig elsősorban a felhasználók internetes, szarkasztikus és nem éppen optimista megnyilvánulásaiban érhető tetten. Olyannyira, hogy a kormányzó párt legutóbbi kongresszusán is külön tárgyalt téma volt, miként lehetne a kibertér szabályozásával elősegíteni azt, hogy az online audiovizuális tartalmak „pozitív energiát" sugározzanak.
A sang sokak szerint nem más, mint a fiatalok lázadása az urbanizálódó Kína társadalmi elvárásaival és a sikerorientált életvitellel szemben.
A fiatal generáció tagjai ugyanis úgy vélik, lehetőségeik mind messzebb távolodnak attól, amit reálisan megvalósíthatnak életpályájukon és karrierjükben.
Az idősebbek részéről ugyanakkor csak növekszik az elvárás irányukba, aminek mind nehezebben tudnak és mind kevésbé kívánnak megfelelni.
Különösen a szerényebb családi háttérből érkező, felsőoktatásba bekerülő fiatalok érzik magukat kényelmetlenül, hiszen szüleik általában sokat várnak tőlük. Ugyanakkor a kínai gazdaság már nem úgy szárnyal, mint a korábbi években.
A főiskolai végzettségűek átlagos kezdő fizetése idén 16 százalékkal visszaesett 4000 jüanra (nagyjából 600 dollár), mivel a kínai intézmények csak idén már 8 millió felsőfokú végzettségűt bocsátanak ki a munkaerőpiacra.
Ez tízszerese a 20 évvel ezelőtti számnak. Még azok a fiatalok is, akik külföldi sztárintézményekben szereznek képesítést, a korábbinál jóval kevesebb havi fizetésre számíthatnak, ha hazatérnek.
A hazatérők fele 6000 jüannál kevesebb fizetésért talál csak munkát, ami jóval kevesebb, mint amire korábban számítani lehetett.
Eközben olyan életcélok elérése is még távolabb kerül a kínai fiataloktól, mint a saját lakás, amely általában a házasságkötés egyik előfeltétele is.
A kínai társadalomban kivételesen fontos szerepe van a saját lakóingatlannak,
mert társadalmi státusztól függetlenül lényegében egységes és hagyományos értéket jelent.
Mindeközben a lakásárak őrületes tempóban emelkednek. Pekingben egy átlagos, kétszobás lakás 6 millió jüanért (kb. 900 000 dollár) kapható, ami bődületes, 36 százalékos növekedés a tavalyi átlagárakhoz képest. De nincs könnyű dolga annak a Pekingben élő nyolcmillió fiatalnak sem, akik lakást akarnak bérelni.
A 2700 jüanos átlagos havi albérleti díjak a pekingi átlagos havi jövedelem 58 százalékát teszik ki.
A digitális technológiai robbanással együtt növő fiatalok karriercéljai így mind kevésbé ambiciózusak. Csalódottságuknak az online felületeken tudnak hangot adni, miközben életérzésükre a populáris kultúra egyes szereplői is ráerősítenek.
Érthető, ha az internetes vonatkozások mellett a Sung Tea ötlete szemet szúrt az állami vezetésnek is. Legalábbis augusztusban a párt hivatalos orgánuma szerkesztőségi állásfoglalást közölt a sang kultúra „extrém, pesszimista és reménytelenséget sugárzó attitűdjéről, mellyel mindenképp foglalkozni kell". A cikk szerzője így zárta írását:
Légy bátor, ne fogyassz sung teát (áttételesen: ne a csalódottságodnak adj hangot), hanem vállalj küzdelmet, és járj a helyes úton."
A kínai Információs Hivatal egyelőre nem kommentálta a cikket, a Sung Tea alapítója szerint ugyanakkor az írás nem veszi komolyan magát a jelenséget. Többen pedig úgy vélik, bár lehet, hogy a sang életérzése sok iskolázott fiatalnál nem több, mint póz, a jelenség tömeges, és komoly aggodalomra adhat okot a kormány számára is.
A kínai vezetésnek ugyanis elemi érdeke a társadalmi stabilitás megőrzése, hogy megoldást találhasson a lassuló gazdasági növekedés szerkezeti problémáira.
Eközben a populáris médiában lassan új hangsúlyok jelennek meg. A szociális médiában és az online játékok piacán is erős Tencent Holdings nem titkolt ellentámadást hirdetett meg a sang kultúra ellen, és pozitív kampányba kezdtek termékeikkel és a szolgáltatásaikon belül. A Sung Tea hálózatának fejlődése ugyanakkor emellett is töretlennek látszik.