A vacsora, amely megváltoztatta a pénzügyi világot

Ma már jól ismert a hitelkártya fogalma, viszont ez nem mindig volt így. Az 50-es évek elején az Egyesült Államokban egy cég vezetője gondolt egy merészet, és létrehozta a hitelkártya első változatát. A találmány meghódította a világot, és jelenleg is az egyik legtöbbet használt pénzügyi eszköznek számít. A hetente megjelenő cikksorozatunk második részében bemutatjuk a Diners Club és a hitelkártya történetét.

A pénzügyi világ rengeteget változott az utóbbi néhány évtizedben. Ma már nem meglepő, hogy az emberek nem visznek magukkal készpénzt, ha ruhát akarnak venni, vagy étteremben szeretnének vacsorázni.

A legtöbb dologért bankkártyával fizetnek.

Abban sincs semmi újdonság, hogy sokan hitelre vásárolnak olyan termékeket vagy szolgáltatásokat, amiket az adott pillanatban még nem engedhetnek meg maguknak. A hitelkártya segítségével idő előtt meg lehet szerezni azokat.

Brooklyn, New York az 1950-es években Forrás: AFP

A XX. század elején viszont még mindenért készpénzben fizettek, nem igazán volt más lehetőség. Ugyan néhány bolt már kínált az ügyfeleiknek egyéni hitelkeretet, de maga a hitelkártya, mint eszköz egészen az 50-es évekig nem jelent meg a piacon. Akkor változott meg minden, amikor Frank NcNamara és két barátja elmentek vacsorázni.

A vacsora, ami felforgatta a pénzügyi világot

1949-ben McNamara, a Hamilton Hitelintézet feje, Alfred Bloomingdale (a Bloomindgale Store alapítója), illetve McNamara ügyvédje, Ralph Sneider úgy döntöttek, hogy belevetik magukat a New York-i éjszakába. A helyszín a híres Major's Cabin Grill étteremben volt. A találkozás apropója az volt, hogy McNamara szerette volna megbeszélni barátaival a Hamilton Hitelintézet egyik ügyfelének érdekes helyzetét.

Az ügyfél hitelt vett fel a cégétől, viszont nem tudta időben visszafizetni az összeget. A problémás ügyfél akkor került nagy bajba, amikor szegényebb szomszédjainak kezdte bérbe adni a boltok által, a nevére kibocsátott kártyáit. Ezekkel benzinhez és alapvető árucikkekhez lehetett jutni (hitelkártya ugyan még nem létezett, de néhány üzlet és benzinkút adott az ügyfeleknek hasonló kártyákat, amiket csak az adott boltban lehetett használni).

Diners Club, hitelkártya Forrás: flickr.com

Az ötletes ügyfél cserébe azt várta, hogy a szomszédok térítsék meg neki a felhalmozott hitelt, valamint néhány százaléknyi plusz pénzt is fizessenek neki. A szerencsétlenségére a legtöbben nem tudták visszafizetni a pénzt, ezért kölcsön kellett kérnie a Hamilton Hitelintézettől.

A vacsora végén McNamara szerette volna fizetni a számlát,

és nagy megdöbbenésére észrevette, hogy nincs nála a pénztárcája.

Ezért felhívta feleségét, hogy hozza el neki. Nagyon szégyellte magát a történtek után, ezért megfogadta, hogy ilyen soha többet nem történhet.

A fejében megszületett egy ötlet, ami összevegyítette a saját és az ügyfele problémáját, és mindkettőre megoldást nyújtott. Létre akart hozni egy olyan eszközt, ami lehetővé teszi, hogy készpénz nélkül is lehessen fizetni dolgokért, valamint kölcsönt lehet adni az ügyfeleknek,

akik később a hitel törlesztése mellett, valamennyi plusz összeget is fizetnének a szolgáltatásért.

Az igazán új ötlet az elképzelésben az volt, hogy a vevő és a cégek között immáron egy közvetítő állna, a hitelkártyát kibocsátó vállalat.

Diners Club, az első hitelkártya

A hitelkártya fogalma már egy ideje létezett a pénzügyi világban, viszont teljesen máshogy, mint ahogyan azt McNamara értelmezte. A repülőgépek és az autók elterjedésének köszönhetően az emberek képesek voltak több helyen megvásárolni az általuk kedvelt termékeket. Annak érdekében, hogy a boltok meg tudják tartani az ügyfeleket, hitelkártyákat bocsátottak ki.

Ezeket a kártyákat viszont csak az adott helyen tudták használni.

A problémát az jelentette, hogy ha valaki szeretett volna vásárlással tölteni egy délutánt, akkor több tucat kártyát kellett magával cipelnie, hiszen minden boltba más kellett.

McNamara ötlete az volt, hogy egy darab kártya elég, amit minden helyen elfogadnak. Két barátjával megvitatták az ötletet, majd egy kis tőkegyűjtés után, 1950-ben McNamara, Sneider és Bloomingdale megalapították a Diners Clubbot.

Frank McNamara ünnepélyesen megnyitja a Diners Clubbot Forrás: Youtube

A Diners Club lett a közvetítő a vevők és az eladók között. Ahelyett, hogy egyéni vállalkozások hitelt ajánlottak fel az ügyfeleknek, amit később kiszámláztak nekik, most a Diners Club ajánl majd hitelt a vásárlóknak, majd ők fizetik ki a céget.

A boltok eddig úgy jutottak pénzhez, hogy a kártyák segítségével megtartották a vásárlókat, és így fent tudták tartani az eladások számát.

A Diners Clubnak viszont más módszert kellett kitalálnia a profitszerzésre, hiszen ők nem árultak semmit.

A hitelkártyakamatot csak később vezették be, ezért a cégeknek, akik elfogadták a Diners Club hitelkártyát, minden tranzakció után 7 százalékos használati díjat számoltak fel, az ügyfeleknek pedig 1951-től 3 dolláros éves díjat kellett fizetni.

A legfontosabb ügyfelek a cég számára az értékesítők és az éttermek voltak, hiszen az értékesítők gyakran vitték ebédelni vagy vacsorázni az ügyfeleiket. A Diners Clubnak tehát meg kellett győznie az értékesítőket, hogy érdemes előfizetni a hitelkártyára, valamint az éttermeket, hogy érdemes elfogadni azt.

Andrej Damaskin, az orosz Diners Club elnöke Forrás: AFP/RIA Novosti/Boris Babanov

Az első Diners Club hitelkártyákat 1950-ben adták ki 200 előfizető részére, valamint 14 New York-i étterem fogadta azt el. A kártya ekkor még nem műanyagból készült, hanem papírból, aminek hátuljára rá volt nyomtatva az elfogadóhelyek neve.

Eleinte nagyon nehezen haladt a kártya népszerűsítése, mivel az éttermek nem akarták kifizetni a 7 százalékos díjat, az értékesítők pedig csak akkor voltak hajlandóak előfizetni, ha sok étterem elfogadta a Diners Club kártyát.

Azonban 1950 végére a problémák ellenére is már 20 000 előfizetővel rendelkezett a cég.

A Diners Club folytatta a növekedést, és második évében már 60 000 dolláros profitot tudott felmutatni.

McNamara viszont nem érezte úgy, hogy a koncepció hosszú életű lesz, ezért 200 000 dollárért eladta a részesedését két partnerének. A Diners Club jól ment, mivel egészen 1958-ig nem kapott vetélytársat, amikor is az American Express, valamint a Bank Americard (később VISA) beszállt a piacra. Onnantól pedig nem volt megállás, és a hitelkártya, mint fizetőeszköz hamar elterjedt az egész világon.