Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az utóbbi időben békés, túlkínálati közel-keleti olajpiac felbolydult. A legváratlanabb fordulat az iraki kurd területeken történt, ahol a múlt héten függetlenségi népszavazást tartottak, ami kiélezte a kurd-iraki, és a kurd-török kapcsolatokat is.
A referendumon elsöprő többség támogatta az elszakadást, a függetlenedési törekvéseket azonban egyelőre fel kell függeszteni.
Az Egyesült Államok nem ismeri el az autonómiával rendelkező iraki Kurdisztánban a függetlenségről szeptember 25-én tartott népszavazás eredményét"
- adta tudtul pénteki közleményében Rex Tillerson amerikai külügyminiszter.
A referendum eredményét sem az iraki vezetés, sem a környező államok nem ismerik el, és végül Maszúd Barzani, a kurd autonóm területek elnöke bejelentette, hogy két évig "jegelik" a népszavazás eredményét.
Az olajban gazdag iraki kurd területekről az utóbbi években Törökországon keresztül adták el az olajat, és a virágzó kereskedelem mindkét félnek előnyös volt.
A mostani olajár-emelkedésben nagy szerepet játszik Recep Tayyip Erdogan török elnök azon bejelentése, miszerint
a függetlenedési törekvések miatt embargót vezetne be az Irak északi részén elhelyezkedő kurd területekkel szemben.
Az embargó hatására hozzávetőlegesen félmillió hordó olaj eshet ki a globális piacról.
Ugyancsak megzavarta a piacokat, hogy az USA és az Irán között, két éve kötött megállapodással kapcsolatban bizonytalanságok merültek fel. Az egyezség véget vetett Irán nukleáris programjának, a két fél ugyanis megegyezett annak megfelelő ellenőrzéséről, cserében viszont megszüntették az Iránnal szembeni korlátozásokat, ami lehetővé tette, hogy újra felfusson az iráni olajexport.
Végül Szíriában van egy olyan gócpont, amely ugyan nem közvetlenül érinti a piacot most, viszont a jövőben komoly hatása lehet.
Az ország keleti részében, az Eufrátesz folyó és az iraki határ között található egy nagy olajmező, amely régebben Szíria olajkitermelésének javát adta, de 2014-ben elfoglalta a területet az Iszlám Állam.
Ők egy ideig illegálisan, csempészve adták el az olajat, de amióta csökken az általuk ellenőrzött terület, megszűntek eladási lehetőségeik is.
Viszont a szövetségesek olyan jól haladnak az Iszlám Állam szíriai területeinek visszafoglalásával, hogy nemsokára ki is szorítják őket onnan. Csakhogy arra két, egymással versengő jelentkező is van: az Oroszország által támogatott szír kormányhadsereg és az Egyesült Államok által támogatott kurd-arab SDF szövetség.
Kérdés, ki ér előbb oda, és meg tudnak-e egyezni, hogy kié lesz az olaj.
A kurdkérdés több szempontból is bonyolult. Amikor megdöntötték Szaddam Husszein iraki rendszerét, a kurd területek nagyfokú autonómiát kaptak, és egy olyan megállapodás jött létre, amely szerint a kurd területeken kitermelt olajat Irak értékesíti, és annak jövedelméből mind az iraki költségvetés, mind a kurd regionális kormányzat részesül. A kurdok azonban kevesellték azt a részesedést, amit így kaptak, vita alakult ki Bagdaddal, majd ráadásul 2014-ben megjelent az Iszlám Állam, elfoglalta Irak közel harmadát, beékelődött az iraki és a kurd területek közé.
Ilyen körülmények között a bagdadi kormány pozíciója is meggyengült, és az olaj szállítása is problémás volt.
A kurdok találtak megoldást: Törökországon keresztül kezdték el értékesíteni az olajat, és ez máig is így történik.
A helyzetet bonyolította, hogy az Iszlám Állam kurd területeket, köztük olajmezőket is elfoglalt, de a kurdok hamar összeszedték magukat, és eredményesen vették fel a harcot az Iszlám Állammal. Hamarosan ki is űzték, de nemcsak saját korábbi területeikről, hanem a vitatott, illetve vegyes lakosságú területekről is, többek között
Kirkuk városából, amely körül nagyon komoly olajlelőhelyek vannak.
Miután ez megtörtént, a kurdok sajátjukként kezelték ezeket a területeket, így az ott kitermelt olajat is magukénak tekintették. Most, hogy sor került a kurd függetlenségi népszavazásra, ezeken a területeken is feltették a kérdést, de nem tudni, visszatérhetnek-e a területek Irakhoz.
Így egyrészt bizonytalan, hogy mennyi olaj lesz a kurdok kezén, de ami még bizonytalanabb, hogy hol fogják azt eladni.
Törökország, amely a legnagyobb kurd kisebbséggel rendelkezik, mindent megtesz, hogy ne jöhessen létre a független kurd állam, most azzal is megfenyegette a kurdokat, hogy elzárja az olajcsapot, így nem tudják majd eladni az olajukat.
Ez a piacokat érthetően megijesztette, hisz rögtön elkezdtek a kurd olaj kiesésével kalkulálni. A helyzet ugyanakkor nem ilyen egyszerű, mivel Oroszország is vásárol a kurd olajból, és elképzelhető, hogy megpróbálja meggyőzni Törökországot az embargó mérsékléséről.
Ugyanakkor jó esély lehet arra, hogy most a kurdok és a bagdadi kormány mégis tárgyalásokat kezd, és esetleg akár az olajról is megegyeznek.
Irak ugyanis nincs abban a helyzetben, hogy diktáljon, hiszen még mindig élet-halál harcát vívja az Iszlám Állammal, ami csak erős amerikai katonai segítséggel megy. A háború természetesen óriási költségeket jelent, Bagdadnak tehát jól jönne minden további bevétel, ráadásul egy újabb konfliktusra sincs szüksége.
Így nem kizárt, hogy Irak megegyezik a valamilyen szinten függetlenedő kurd területekkel a gazdasági kapcsolatokról, különösen a kurd olaj eladásáról, és ebben az esetben olyan mértékben oszthatja meg a két fél a bevételt, ami mindkettőjüknek elfogadható. Ráadásul az olaj szállítása elől is elhárulnak az akadályok: az Iszlám Állam már csak egy kis részt ellenőriz a kurd területek határán, Kirkuk közelében, és ezt épp most számolja fel az iraki hadsereg, együttműködve a kurd pesmerga katonai erőkkel.
Ha egy ilyen megoldás létrejönne, az végül megnyugvást hozhatna az olajpiacra, legalábbis a kurd olaj tekintetében. Ugyanakkor nemcsak az olaj esetében függnek a kurdok a külső piacoktól, mivel
a legtöbb élelmiszer és fogyasztási cikk importból érkezik, mégpedig Törökországon és Iránon keresztül: ha ezek az országok blokádot vezetnek be, hasonló kényszer alakulhat ki az Irakkal történő megegyezésre,
de végül az sem kizárt, hogy a nagyhatalmak közvetítésére lesz szükség egy olyan megoldás érdekében, ami a kurd gazdaságot is működőképessé teszi, és a szomszédos, kurd kisebbségekkel rendelkező országokat is megnyugtatja.
Amíg mindez nem rendeződik, érthető módon marad a bizonytalanság, ami erősíti Irán pozícióit. Az országgal hat hatalom által megkötött, Irán nukleáris programjának befagyasztására vonatkozó egyezséget negyedévente vizsgálják felül, és eddig mindenki mindent rendben talált, így a hosszabbítás mellett döntöttek.
Most azonban nem biztos, hogy az október 15-én esedékes meghosszabbításban az USA is részt vesz, így felborulhat az egyensúly. Persze a többi aláíró ország valószínűleg meghosszabbítja a szerződést, és nem kezdi korlátozni az iráni olajkivitelt, de
a feszültség megnövekedése megijeszti a piacokat.
A kurd függetlenedési törekvések, az iráni-amerikai kapcsolatok változása után a harmadik bizonytalansági tényező a szíriai olaj kérdése. Ez önmagában nem zavarná meg a piacot, hisz onnan jó ideje nem érkezik olaj, viszont az Iszlám Állam megszűnése után mindenki azt várja, hogy felfut a kitermelés. A közelmúltban úgy tűnt, nem is aktuális a kérdés, hisz messze még az olajmezők felszabadítása, de a nyár folyamán
az orosz támogatású szír katonai műveletek annyira felgyorsultak, hogy a csapatok a közelmúltban elérték az Eufrátesz folyót az érintett területen, sőt át is keltek rajta, és hídfőt létesítettek.
Ezt látva az amerikai támogatású SDF erők is megindultak észak felől, hogy elfoglalják az Eufrátesz keleti partját, noha hosszú ideje nem tevékenykedtek aktívan a területen, Rakka városának felszabadítására koncentráltak. Úgy nézett ki, hogy a két fél között komolyabb incidens és kialakulhat, mivel korábban született egy elvi megegyezés, hogy az Eufrátesz képezi a két haderő által elfoglalandó területek határát.
A konfliktus azonban nem mérgesedett el: a két nagyhatalom tárgyalásokat folytatott egymással, és megegyeztek, hogy tudnak úgy tovább tevékenykedni a területen, hogy nem kerülnek egymással konfliktusba. Elképzelhető, hogy arról is szó volt, ki melyik területet foglalja el, és az olajmezők sorsáról is döntés született, de ezt nem hozták nyilvánosságra.
Mindenesetre a műveletek gyorsan folynak, és az látszik, hogy
az Iszlám Állam rövidesen teljesen kiszorul Szíriából, az olajmezőket pedig bárki is foglalja el, vélhetően gyorsan megkezdi a kitermelést a kutaknál.
Ha a szír kormányerőké lesz (ami a valószínűbb), akkor viszonylag egyszerű a helyzet:
a már meglévő, esetleg megrongálódott, de könnyen kijavítható vezetékeken át Szíria központi részeibe és földközi-tengeri kikötőibe szállítható a kőolaj, ahogy ez a polgárháború előtti Szíriában is zajlott.
Sok tehát a bizonytalanság a térség olaját illetően, nem is véletlen, hogy az amerikai WTI könnyű olaj és a Brent típus közötti árrés kitágult a szokáshoz képest, több mint tíz százalék a különbség. Amerikában ugyanis továbbra is nagy a kínálat, míg a közeli-keleti esetleges termeléskiesés jobban megemeli az európai és közel-keleti olajárakat.
