Az energiafelhasználás mellett, az acélipari termeléshez kapcsolódó széndioxid kibocsátás is jelentősen csökkent az elmúlt 40 évben. Az acéliparban lezajlott fejlemények szinte minden iparágra kihat a fenntarthatóság vonatkozásában.
Az acélipari változások akkor is jelentősek, ha abból a szélesebb közvélemény kevesebbet vesz észre.
Ha az Eiffel tornyot ma újra felépítenénk, akkor a mérnököknek a modern acélból már csupán harmad annyira lenne szüksége"
– mondta el Móger Róbert, a MVAE igazgatója a szimpóziumon. Azzal, hogy vékonyabb lemezekből képesek az autógyártók ugyanazt az ütközési ellenállást biztosítani, vagyis kevesebb acélt használva könnyebb autókat gyártanak, egy személygépkocsi széndioxid kibocsájtása 2,2 tonnával csökkent az életciklusa során – tette hozzá a szervezet vezetője.
A szakember szerint
az elmúlt 40 évben a jelentős, 40 százalékos energiafelhasználás-csökkenés,
ha nem is teljesen egyedülálló, de mindenképpen figyelemre méltó egy olyan iparágban, amelyet a közgondolkodás talán elsőre kevésbé tart környezettudatosnak.
A rendkívül energiaigényes acélgyártásnál minden megtakarításnak jól értelmezhető haszna van.
Akár 1 százalékos energia megtakarítás 100 milliós költségcsökkenést eredményezhet. Ilyen tekintetben a gazdasági és fenntarthatósági érdekek egyáltalán nem ellentétesek, sőt bizonyos szempontból egymást segítő folyamatokat generálnak – hívta fel a figyelmet a MVAE igazgatója.
A hazai acéliparban a Dunaferr és az ÓAM Ózdi Acélmű is hatalmas lépéseket tett az energiatudatos fejlesztésekkel a fenntarthatóbb, környezettudatosabb működés felé.
Az igazgató idézte a világ legnagyobb globális szakmai szervezete, a World Steel Association tanulmányát, amely szerint 1 tonna acél előállítása ma annyival kevesebb energia felhasználással jár, amennyivel egy átlagos személyautó kétszer, parttól-partig keresztülhajthatna az USA-n közel 20 ezer kilométert megtéve.
Bár a hazai acélipar fellendülőben van, az uniós széndioxid-kibocsátási szabályozás hatalmas nyomást jelent az iparágnak.
A törvény 2020-ig 20 százalékos széndioxid kibocsátás csökkentést irányoz elő, ám eközben ugyanilyen mértékű energiahatékonyság-javulást vár el a cégektől.
Az unió 2030-ra még szigorúbb feltételeket szab: 40 százalékos széndioxid kibocsátás csökkentést és további 27 százalékos energiahatékonysági javulást. Azt ugyanakkor a szakember is megjegyezte, hogy
az unió célja előremutató, azt szeretnék, hogy ne a széndioxid kvótakereskedelme erősödjön,
hanem a vállalatok fejlesztésekkel érjék el a szénmonoxid kibocsátás csökkenést. Ugyanakkor szerinte az unió által meghatározott elvárások nem reálisak, jelenleg még nincs olyan technológia, amellyel biztosíthatóak lenne ezek elérése.
Az iparág Magyarországon emellett küzd a munkaerő-hiánnyal is.
Az ágazatban nem csak több mérnökre, hanem szakmunkás dolgozókra is szükség lenne. A technológiai fejlődés ellenére ugyanis itt még mindig jóval magasabb arányban vannak a fizikai munkát végzők, mint más, szintén modernizált ágazatokban.