Az Ovum nevű londoni elemzőcég jelentése szerint, a mobil szélessáv elterjedése a nagysebességű internetes gerinchálózatok kiépítésének és az okostelefonok olcsóbbá válásának köszönhető. A jelentés szerint, ez Afrika térségeinek fejlődésére kedvezően hat, mert elhozza a digitális médiát, a mobilon keresztül bonyolított pénzügyek világát, és egyes esetekben az okoseszközöket.
Az impozáns növekedésért érzékelhető nyomás nehezedik a vállalatokra azért, hogy folyamatosan fejlesszék nagysebességű hálózataikat. Ezek nélkül nem lehetséges a digitális szolgáltatások kihasználása. Emellett óriási jelentőségű az, hogy számos vidéki, infrastruktúrával nem, vagy csak gyengén ellátott területeken megjelenhet a digitalizáció.
Afrika több országának számos vidékén jelenleg sincs olyan kiépített infrastruktúra, mint amilyen az európai országokban.
A mobilhálózatok fejlesztésével azonban úgy lehet bekapcsolni a lakosságot a digitális szolgáltatások világába, hogy előtte nem kell a hagyományos vezetékes infrastruktúrát kiépíteni.
A jelentés megerősíti egy másik társaság következtetését Afrika mobil-elátottságának fejlődésről. A GSM Association is azt várja, hogy
2020-ra nagyjából 1 milliárd SIM-kártya lesz használatban Afrikában.
Ezzel a döbbenetes arányú ugrással a kontinens válik a mobil infokommunikáció legggyorsabban növő piacává.
Ahogy a The Economist összeállítása is felhívja rá a figyelmet, a mobiltelefonok milliók életmódját változtatják meg. A hatalmas távolságok miatt, sokszor ezek
az eszközök jelentik az elszigetelt környezetben élők legfontosabb kapcsolatát a külvilággal.
Ugyanakkor a technológia, bár megoldani nem képes Afrika minden problémáját, segíthet azok kezelésében. Például egy becslés szerint, az M-Pesa nevű mobilfizetési szolgáltatás a kenyai háztartások 2 százalékát emelte ki a szegénységből 2008 és 2014 között.
Az ilyen alkalmazások szemléletmód-váltást hozhatnak magukkal,
és megteremtik például a banki szolgáltatások elérésnek lehetőséget ott is, ahol ez a megszokott módon nincs kiépítve.
Ez persze egy másik problémára is ráirányítja a figyelmet. A kontinens több országában
az emberek jelentős része nem fér hozzá az elektromossághoz a központi ellátórendszerekből.
Ugyanakkor érdekes, hogy például azokban szubszaharai országokban sem sokkal rosszabb a mobil-penetráció aránya, ahol többen élnek folyamatos áramszolgáltatás nélkül. Ezt mutatja be a következő illusztráció. (A The Economist infografikáját az országnevek magyarítása nélkül közöljük.)
Az elemzők úgy vélik, egyértelmű, hogy a szegényebb országokban nem, vagy nem csak a hagyományos földi hálózatokat, hanem mobil hozzáférési megoldásokat kell fejleszteni. Míg előbbieknek elsősorban a kormányzati és vállalati szektorban lehet nagyobb jelentősége,
a vidéki térségek bekapcsolása a digitális vérkeringésbe, inkább a vezeték nélküli kapcsolatok számát növelhetné.
Emellett a bővülés kulcsát vélhetően nem az jelenti, ha a felfutó ágazatban működő szolgáltatók bevételeiből próbálja a gazdasági növekedést beindítani az állam.
A cikk folytatásában arról olvashat, mit várnak a szolgáltatóktól az afrikai kormányok, valamint arról, mennyibe kerülne ezzel összefüggésben, villamos energiával ellátni kontinenst - és hogy ez megérheti-e. Lapozzon!