Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A modern üzleti ismeretekben jártas, külföldi szakembert már nem szükséges lopnia a maga számára Észak-Koreának, ahogy azt tette korábban egy jó nevű filmessel. Akkor az volt a cél, hogy a rendező segítségével lendítse fel az ország, némileg egysíkú alkotásokat szállító filmiparát. Most azonban más a helyzet. Igaz, Geoffrey See – állítása szerint – nem áll semmiféle kapcsolatban a phenjani vezetéssel, és önkéntesen választotta azt, hogy Észak-Koreába járjon vállalkozási ismereteket oktatni, ráadásul nonprofit alapon. Véleménye szerint, munkájára érzékelhető igény van az ottaniak körében, noha a képzési programokat bárhol megtartja, ahová hívják.
Geoffrey See kezdeményezése az utóbbi években a szélesebb nyilvánosság előtt is ismertté vált. Meghatározó médiaorgánumok (BBC, The Economist, Financial Times) mutatták be Észak-Koreában végzett munkáját, sőt, a Harvard Üzleti Iskolájában esettanulmányként oktatják azt a tevékenységet, amit a világ legelzártabb országában végez. See-t egyre többször emlegetik úgy,
mint azt az embert, akinek meghatározó szerep juthat az észak-koreai társadalom és gazdaság fejlődésében.
A magasan kvalifikált, sikeres üzleti tanácsadói karrierjét feladó See 2010-ben, Szingapúrban hozta létre Choson Exchange nevű nonprofit szervezetét, hogy annak égisze alatt, üzleti ismereteket oktathasson Észak-Koreában.
2010 óta több mint 1300 hallgatója volt, akik többsége sikeresen adott számot tudásáról üzleti információszerzés, tudástőke, vállalkozási ismeretek és jogi tudnivalók tárgykörében.
See ugyanis úgy véli, a felügyeletével megvalósított képzési- és mentorprogramok, az átlagos észak-koreai állampolgárok számára érdekesek a leginkább. Vagyis az a döntő többség – See szerint 22 millió ember –, amelynek tagjait nem érdekli és ráhatásra sincs arra, hogyan lép fel a nemzetközi színtéren Kim Dzsongun. Ellenben
keresik a kitörési pontot, hogyan alakíthatják az életüket jobb irányba a szankciókat most mind jobban megérző országban.
A Choson Exchange vezetője továbbá azt is mondta, tisztában van azzal, hogy az ország gazdasági berendezkedése hivatalosan még mindig szocialista-kommunista irányultságú. Jelzése szerint ebből rengeteg, a nyugati típusú modellekben megszokott szabályozás hiányzik a magántulajdon védelme, a jogok érvényesítése és hasonlók vonatkozásában.
Az oktatás során ezért kerüli azt, hogy a gazdaság kapitalista megközelítését oktassa, illetve annak nevezze az elhangzó tudnivalókat.
Inkább arra figyel, hogy olyan témákat tárgyaljanak hallgatóival, amelyekből az ottani viszonyok között is megvalósítható ötleteket meríthetnek.
See elmondása szerint, ő és vele együtt – szintén önkéntes alapon – dolgozó munkatársai, nincsenek kapcsolatban Phenjannal. A vállalkozói ismeretek oktatását és az üzleti kezdeményezések támogatását, az utóbbi években egyébként számos, nyugati jellegű reformintézkedéssel felfrissített észak-koreai ökonómiai környezetben képzelik el.
Az Origo is többször írt arról, hogy Észak-Korea legnagyobb kereskedelmi partnere Kína. De nem csak a dandongi határhídon zajló fizikai áruforgalomban nyilvánul meg az ország erős Kínára utaltsága, hanem a szellemi javak beáramlásában is. Míg az észak-koreai rezsim saját internetes hálózatot üzemeltet az országban, azt is erős felügyelet alatt, leválasztva a globális hálózatról, addig
a Kínától és a kínaiaktól szerzett tapasztalatok, megjelentek az önálló vállalkozásra és a technológia iránt fogékony észak-koreaiak körében.
A zártság ellenére, Észak-Koreában növekszik a mobiltelefonok száma, sőt, See egy interjúban azt is elmondta,
ottani fejlesztésű étel-házhozszállítási applikációt is látott egy készüléken
– igaz, arról nem tudott meggyőződni, valóban használható-e.
Az üzleti ismeretek oktatója szerint, Észak-Koreában megfigyelhető az igény arra, hogy országuk a világgal „normális módon" tartson kapcsolatot, és ennek megfelelő fejlődési útra lépjen.
Véleményével nincs egyedül. A Foreign Policy Research Institute elemzőintézet munkatársa szerint, az utóbbi évek mind innovációban, mind az országon belül gyártott termékek minőségében jelentős fejlődést mutatnak. Ugyanakkor kérdés, mire lehet elég az utóbbi években tapasztalt változás a mostani, szankcióktól sújtott helyzetben.
