A szuperszonikus repülés felélesztését a denveri Boom Technologies találta ki. Az ígéretesen hangzó ötlet iránt már többen érdeklődnek, sőt befektetők is akadtak.
A Japan Airlines (JAL) az elsők között jelentkezett, hogy saját flottájukba szeretnének viszontlátni néhányat a következő évtized leggyorsabb utasszállítóiból. A JAL a gyártás beindítása után 20 darab gépet kap majd a Boomtól.
Blake Scholl, a Boom alapítója és vezérigazgatója elmondta a JAL befektetése kapcsán, hogy remek jelzés ez az egész iparágnak, mert azt mutatja, hogy a szuperszonikus repülés iránt nem csupán egy szűk réteg, hanem mindenki érdeklődik.
A civil utasok utoljára 2003-ban vehettek jegyet szuperszonikus repülőgépre, a Concorde-ra.
A légitársaság rendszeresen indított járatokat Európa és az USA között. Végül aztán aztán 27 év után befejezte pályafutását a Concorde, mert irdatlan magasak voltak a fenntartási költségek, a zajszennyezés, valamint történt egy katasztrófa, amelyben 113 ember vesztette életét.
A JAL befektetésével a Boom eddig 51 millió dollárt szerzett a támogatóitól.
Ez a pénz elegendő arra, hogy a vállalat egy kétüléses tesztjárművet építsen, ami a tervek szerint már a jövő évben megkezdheti a próbarepüléseket.
A projekt még korántsem küzdött le minden akadályt, hiszen a neheze még csak most jön. Az eddig szerzett néhány tízmillió dollár eltörpül a több milliárdhoz képest, amire a cégnek szüksége lesz, ha a gyártás valójában megkezdődik.
A modern repülés történetében, még sosem volt olyan új szereplő a légi utasszállításban, mely jelentős állami támogatás nélkül tudott betörni a piacra.
A Boom alapítója ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy jelenleg öt légitársaság is érdeklődik a termékük iránt. Az egyikük a Virgin Atlantic Airways, amely a Boom sikeres piacra dobása után az elsőnek elkészült tíz gépre tart igényt.
A közelmúltban is megfigyelhető jelenség volt, hogy amint néhány nagyobb társaság beszállt egy induló projekt mögé, ahogyan tette a japán All Nippon és a JAL a Boeing 787 Dreamliner esetében, az hatalmas lökést ad az egész ütemtervnek.
Japán nagyon vonzó helyszín a szuperszonikus repülés számára, mivel ott a gépek ritkán repülnek szárazföld felett és ezáltal a zajszennyezés nem jelent akkora problémát, mintha folyamatosan lakott települések környékén szállnának.
Valóságos mérnöki csodának számított a Concorde, amikor a brit és francia mérnökök megalkották 1969-ben.
A repülőgép 100 utas szállítására volt alkalmas és elképesztő 2250 km/h száguldott, a hangsebesség duplájával.
Ekkora sebesség mellett megnőtt a légellenállás is, aminek következtében a repülőgép négyszer annyi üzemanyagot égetett utasonként, mint a hagyományos utasszállítók, így a repjegyek ára emelkedett, valamint a káros környezeti hatások is megszaporodtak.
Egy egyirányú jegy az Egyesült Államok Atlanti partjainak átszelésére, a Concorde végnapjai felé 6000 dollárba került. Az átlagos utasok számára ez nagyon magas árnak bizonyult, de még a kormányzati tisztségviselők és az üzletemberek sem voltak hajlandók kifizetni a nehéz gazdasági időkben.
Robert van der Linden, a Smithsonian's National Air and Space Museum kurátora elmagyarázta, hogy a sebesség és a kifejtett erő miatt annyi üzemanyagot égettet el a szuperszonikus repülőgép, hogy egyszerűen nem lehetett olcsóbb, mint a klasszikus társai, és ez az oka annak, hogy
ugyanazzal a sebességgel utazunk ma, mint tettük 1957-ben.
Még nagyobb csapás volt a Concorde számára, amikor a hangsebesség okozta zajszennyezés miatt a hatóságok korlátozták a repülhető útvonalak számát. Azonban a július 25-én történt baleset volt kétségkívül az az esemény, mely a szakadék széléről a mélybe lökte a szuper repülőt.
Az Air France Concorde gépe a párizsi Charles De Gaulle repülőtérről kísérelt meg felszállást. A vizsgálat szerint egy törmelékdarab kilyukasztotta a repülő kerekét, majd a szárnyakat elérve átszakította az üzemanyagtartályt.
A gép egy szállodába csapódott, mind a 109 utas meghalt a fedélzeten, míg további négyen a földön vesztették életüket.
Néhány évig még repültek Concorde-ok, de 2003-ban végleg kivonták őket a forgalomból. Ahhoz, hogy a szuperszonikus repülőgépek sikeresek lehessenek a jövőben, mindenképp ki kell küszöbölni az olyan hibákat, mint
Az utakon egyre jobban elterjednek az elektromos autók, de úgy tűnik, a repülésre is hat az új, környezettudatos világszemlélet. Az Airbus, a Siemens és a Rolls-Royce közösen vágnak neki egy hibrid-elektromos repülőgép tervezésének.
A céljuk, hogy a négy repülőgépmotor közül az egyik helyére be tudják illeszteni az E-Fan X névre keresztelt hibrid-elektromos erőforrást.
A motorokat 2020-ig tesztelik majd, ha pedig sikeresnek bizonyulnak a kísérletek, akkor a jövőben a gépek meghajtásának 50 százalékáért felelhetnek az E-Fan X motorok.
A projekt következő lépésében a német Siemens, két megawattos motor gyártásával próbálkozik, mely várhatóan a Teslat hajtó erőforrásnak a hétszeresére lesz képes.
Az Airbus korábbi becslése szerint egy 100 fős repülőgép működtetéséhez nagyjából 20 megawattos erőkifejtésre lenne szükség.
Mindez az Európai Bizottság szigorításai miatt valósulhat meg, mely 2050-re 75 százalékkal szeretné csökkenteni a légi közlekedés szén-dioxid-kibocsátását, valamint 65 százalékkal a repülők zajszennyezését.
A három vállalat közös sajtótájékoztatón beszélt arról, hogy ezeket a szigorításokat a jelenlegi technológiákkal nem lehet megvalósítani, ezért fontos, hogy közösen találjanak megoldást a problémára.