A nyugdíjba vonulás után sokan éreznek még erőt és energiát arra, hogy tovább dolgozzanak – illetve sokan sajnos kénytelenek keresőtevékenységet folytatni. Ezt meg lehet oldani úgy, hogy a nyugdíjas nem kéri a nyugdíj folyósítását, hanem helyette tovább dolgozik. És meg lehet oldani úgy is, hogy nyugdíjas szövetkezet keretében keres magának új feladatot nyugdíj mellett.
A munkaviszony megtartása melletti nyugdíjas foglalkoztatás esetén arra érdemes figyelni, hogy a bér ne csökkenjen.
Ez akkor tűnhet kézenfekvőnek, ha a nyugdíjas saját vállalkozásában dolgozik tovább, a spórolás érdekében pedig csak a minimálbér után fizeti meg a közterheket. Valójában ez nem túl jó ötlet, mert ez esetben a nyugdíjszámítás része lesz ez az időszak is. Márpedig ha a beszámítandó bér jóval alacsonyabb, az kihat a nyugdíj összegére is – mutat rá az Adózóna szakértője.
Ez azt jelenti, hogy akár rosszabbul is járhat a nyugdíjas, hiszen a megállapított nyugdíja alacsonyabb is lehet, mint a pluszmunka előtti összeg.
Hiába nyer ugyanis a plusz szolgálati idővel, az alacsonyabb biztosítotti összeg miatt az extra évek nem sokat érnek. Más a helyzet, ha megkapja a nyugdíjba vonulásakor megállapított bért, ez esetben ugyanis nőni fog a később megállapított nyugdíja. Azt is érdemes kiszámolni, hogy ez többet hoz-e, mint az a plusz, amit vállalkozóként az államkasszába be kell fizetni.
Kézenfekvőnek tűnik hát a szövetkezeti munka, hiszen ez bár nem számít bele a nyugdíjjogosultsági időbe, így a nyugdíj nem lesz magasabb, ám adózni sem kell túl sokat, mindössze 15 százalék szja-t. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy a szövetkezeten keresztüli munkavégzést nem könnyű összehozni, a rendelkezésre álló munka ugyanis meglehetősen szűk. Vagyis a már említett példából kiindulva saját cégben nem lehet szövetkezeti tagként dolgozni. A rendelkezésre álló munkalehetőség így erős kompromisszumokat követel.