A terrorizmus okozta globális gazdasági kárérték 2014-ben érte el eddigi csúcsát. Az azt követő két évben némileg kevesebb veszteség keletkezett - írja a Global Terrorism Index 2017 jelentés. Az Institute for Economics Peace (IEP) intézetének évente kiadott tanulmányából az is kiderül, melyik tíz ország gazdasága szenvedte el a legnagyobb károkat.
A 2001-es, az Egyesült Államokat ért terrortámadásokat, illetve az azt követő időszakot tartják a globális gazdaság szempontjából is értelmezett első, nagy szakasznak, napjaink terrorizmusának történetében. A számítások szerint az akkori támadássorozat közvetlen kárértéke – a halálesetekből számított értékeket és az infrastruktúra pusztulását is figyelembe véve –,
2016-os dollárértéken számolva 65 milliárd dollár volt.
Az erre rakódó közvetett gazdasági veszteséget a számítások 190 milliárd dollárra teszik, ami az USA GDP-jének közel 1 százaléka.
A másik nagy szakasz 2007-ben kezdődött, és legfontosabb jellemzője az al-Kaida nevű terrorszervezet iraki megerősödése volt. 2013 óta a rendkívül erőszakos cselekményeiről is ismert Iszlám Állam megjelenéséhez köthető a gazdasági károkozás Szíriában és Irakban.
A legnagyobb veszteséget 2014-ben kellett elkönyvelni, mintegy 104 milliárd dollárt.
Ez több mint 2700 milliárd forintnyi összeg. S bár 2016-ban a károk „csak" 84 milliárd dollárra rúgtak, az al-Kaida utáni legveszélyesebb fenyegetés, az ISIS, kiterjesztette működését alapvetően békés országok területére is.
A terrorizmustól leginkább sújtott országok többsége a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a szubszaharai régióban, valamint Dél-Ázsiában található. Az IEP módszertani megfontolása alapján, célszerű az egyes országokban történt eseményeket szakaszokra bontva, külön-külön értékelni, mert ennek alapján pontosabban meghatározható a nagy egész értéke. Az elemzők szerint, a kicsi és fejlődő országok gazdaságai jobban megsínylik a terrorcselekményeket, mint a nagyobb, diverzifikált gazdasággal rendelkező államok.
2016-ban ennek a tíz országnak a gazdasága veszített a legtöbbet a GDP-jük arányában a terrorizmusnak köszönhetően:
Viszonyításként: Irak bruttó nemzeti összterméke 171,5 milliárd dollár, Afganisztáné alig 20 milliárd dollár volt 2016-ban.
A listán Irak mellett épp Afganisztán a másik olyan állam, ahol a GDP-arányos veszteség meghaladta a 10 százalékot. Bár 2010 óta több ország – köztük Pakisztán és India – kötött szerződést a szövetségesek támogatta afgán vezetéssel, ahogy az Origo is megírta, nincs könnyű dolga a nemzetközi közösségnek.
A szemléletformálás és a főként mezőgazdaságra, azon belül is a máktermesztésre berendezkedett gazdaság szerkezetének rétegzetté tétele is nehézkesen halad.
A helyzetet bonyolítja, hogy a közép-keleti ország lehetőségei iránt érdeklődő két potenciális partner, India és Pakisztán riválist lát egymásban, és mindkettő magára nézve biztonsági fenyegetésként értékeli a másik afganisztáni térnyerését.
A szövetségesek mellett, az Iszlám Állam a másik erő, amellyel az al-Kaidának és a talibok vezetőinek szembe kell nézniük. A közelmúltig önhatalmúan kikiáltott kalifátust létrehozó és működtető terrorszervezet ugyanis – pakisztáni csatornákon keresztül – előszeretettel csábítja át a tálib harcosokat és katonai középvezetőket soraiba.
Ám minden jel arra mutat, a tálibok - és más terrorszervezetek - nemhogy lemondtak volna elképzeléseikről egy szélsőségesen ortodox iszlám berendezkedés megvalósítása érdekében, hanem újra megerősödtek.
2016-ban megalakult a legtöbbször „Red Unit" néven emlegetett tálib katonai alakulat.
A „Vörös Egységre" általában úgy hivatkoznak, mint a tálibok saját elitosztagára. Helmand és Kandahár tartományban nagyjából 1200 harcost szerveztek meg úgy, hogy sokan közülük közvetlen társaikról sem tudtak, illetve nem voltak tisztában azzal, kit választottak ki még arra vezetőik, hogy elit iszlamista harcos legyen. A beszámolók szerint, az egység tagjai mind képességeiket, mind felszereltségüket tekintve, felette vannak az átlag tálib harcosoknak. De veszélyt jelentenek az afgán biztonsági erők tagjaira nézve is, akiknek felszereltsége és kiképzettsége is gyakran gyengébb a tálibok kommandójának tagjaiénál.
Éjjellátó szemüvegek, nehézgéppuskák, orosz gyártmányú 82 mm-es rakéták, de amerikai M4-es karabélyok is megtalálhatók arzenáljukban.
Ezeket pedig nem is félnek használni, amikor éjjelente rajtaütnek egy-egy katonai ellenőrzőponton.
Ilyen felszereltséggel bíró ellenfelekkel szemben az afgán és a szövetséges erők is kénytelenek a legjobb alakulataikat bevetni. Kérdés, mire lesz képes az afgán vezetés akkor, ha a nemzetközi támogatás nem áll már mögöttük.
A tálibok szóvivője arra hivatkozott a decemberi összecsapások után, hogy fegyvereiket az afgán hadseregtől zsákmányolták. A szövetségesek ezzel szemben úgy vélik, hogy
egy pakisztáni feketepiacról szerezték be a többségében orosz gyártmányú eszközöket.
Azt, hogy a terrorizmus elleni globális fellépés közel sem ért még a győzelmi szakaszba, jól mutatják az afgán állapotok. Ez attól függetlenül így van, hogy a decemberi összecsapásokban az afgán és a szövetséges alakulatok végeztek a Vörös Egység egyik magas rangú vezetőjével. Ám miközben a nemzetközi figyelem még az Iszlám Állam maradványainak felszámolására irányul, addig a komoly áldozatokat követelő és óriási gazdasági kárt okozó, szélsőséges tálib befolyás elleni meccs sincs lefutva.