A magánnyugdíjpénztári rendszer reformja egyszerre jelentette egy drágán és rossz hatékonysággal működő rendszer kivezetését, az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságának biztosítását, valamint a költségvetési konszolidáció egyik sarokkövét, olvasható a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Magyar Nemzeti Bank közös elemzésében, melyet Banai Péter Benő, az NGM államháztartásért felelős államtitkára, és Palotai Dániel, a jegybank ügyvezető igazgatója jegyez.
Eszerint
2011 előtt a magánnyugdíjpénztárak fix bevételét jelentette a költségvetés által számukra átengedett járulék, amely fokozatosan emelkedett, és 2006 után már évente 250-350 milliárd forint közötti összeget tett ki.
Az egyes pénztárak közötti verseny gyenge, az egész rendszer bevétele viszont szinte garantált volt (hiszen a pályakezdőknek kötelező volt belépni valamely magánnyugdíjpénztárba), ami csökkentette a hatékonyságot és magas költségekhez vezetett.
Eközben a kiengedett járulékbevétel évente 1,0-1,5 százalékponttal emelte a költségvetés GDP-arányos hiányát, amit az állam adósságból finanszírozott.
A magánnyugdíjpénztári rendszer 2011-es átalakítása ezt a negatív spirált törte meg azzal, hogy az állami rendszerbe visszalépők járulékbefizetései visszakerültek a költségvetésbe, aminek köszönhetően úgy emelkedtek a költségvetés bevételei, hogy az nem adóemelésből származott.
Az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépések nélkül aligha lehetett volna megszorítás nélkül egyensúlyba hozni a költségvetést,
csökkenő pályára állítani államadósságot és egyidőben végrehajtani az adó- és járulékcsökkentéseket, valamint a családtámogatási rendszer bővítését.
A szerzők véleménye szerint
a magánnyugdíjpénztáraktól 2011 májusában átvett, közel 3000 milliárd forintos vagyon szintén segítette az államadósság csökkentését, valamint lehetővé tette az állami vagyon növelését a stratégiailag fontos ágazatokban.
A 2011-ben meghirdetett Széll Kálmán Terv intézkedéseivel együtt a nyugdíjreform összességében évtizedekre „zárta" a nyugdíjkasszában tátongó rést, kiszámíthatóvá és fenntarthatóvá téve a hazai nyugdíjrendszert és költségvetést.
A végrehajtott reformok kedvező hatása már hét éve látható a költségvetési statisztikákban, elszámolásukban az elmúlt években nem történt változás, olvasható Banai Péter Benő és Palotai Dániel elemzésében.