Az egész brit zeneipart lejtmenetbe küldheti az, hogy az iskolákban mindinkább háttérbe szorul a megfelelő zenei képzés, ami az utánpótlás elapadásához vezethet – vagyis könnyen lehet, hogy a jövőben hiányoznak majd a világ kortárs könnyűzenei palettájáról az igazán nagyformátumú előadók. Ez nem csak kulturális, hanem komoly gazdasági érvágás is lenne.
Ahogy a The Economist felhívja a figyelmet, hosszú távú problémát jelenthet az, hogy az Egyesült Királyságban mind több helyen a zenei oktatásra fordított támogatások csökkentéséről döntenek.
Például Észak-Wales legfontosabb városában, Wrexhamban, a városi tanács arról döntött, hogy tovább csökkenti a település költségvetéséből az egyes zenei szolgáltatásokra fordított támogatást.
2008 óta már 72 millió dollárnak (kb. 19 milliárd forint) megfelelő összeget spóroltak meg ezen a területen,
és következő két évben újabb, 20 millió dollárnyit akarnak visszavágni, miközben egyes helyi adók mértékét pedig emelik.
Mindez azért problémás, mert ennek a pénznek közel háromnegyedét arra fordították, hogy ingyenes zenei képzéseket és tanfolyamokat szervezzenek az érdeklődő gyerekeknek, túl a tanrendi oktatások keretein.
A városi vezetés azt mondja, nincs más választásuk, tekintettel a települési költségvetés egyensúlyára. Jelzésük szerint, a tanács mindenütt lefarag a kiadásoktól, ahol csak tud, és fontos kulturális értéknek tekintik a zenét, de ennek ellenére meg kell lépniük ezt.
A fejlemény nem egyedülálló. Bár a legtöbb walesi iskolában még tartanak zenei képzéseket, az 1950-es évektől az 1990-es évekig bezárólag a legtöbb település további forrásokat áldozott arra, hogy az iskolákban,
kiscsoportos formában, hangszeres képzésekben részesítsék a diákokat profi és hivatásos zenészek.
Napjainkra 22 település közül már csak hétnek működik ilyen programja. Wrexham városa a következő évtől 50 ezer fontot biztosít arra, hogy a rászorultság elvén, átvállalja, illetve támogassa a legszegényebb családok gyerekeinek zenei képzését, de mindenki másnak borsos árat kell azért fizetnie.
Hasonló hírek érkeznek más országrészekből is.
Skóciában például az egyik helyi oktatásügyi szakmai intézet arról számolt be, hogy a településeken mindenütt szorgalmazzák a diákok zenei képzésbe való bevonását. Ám a Művészeti Tanács, egy brit kormányzati szerv, mely évi 75 millió fontos támogatási büdzsé felett diszponál, nem rendelkezik pontos információkkal arról, ez a több mint 30 település közül hol valósul meg, és hova kellene esetleg forrásokat biztosítani.
A 2010-ben bevezetett oktatásügyi rendelkezések szerint ugyanakkor az iskolai oktatás színvonalát és az intézmények milyenségét, illetve a diákok felkészültségét, a matematikai, történelmi, geográfiai és a nyelvi oktatás alapján határozzák meg, és
nem veszik figyelembe a művészeti irányú képzések sajátosságait.
Kimutatható, hogy a művészi irányú képzések iránt 2007-től folyamatosan csökken a brit gyerekek érdeklődése, a tendenciát ezek a változtatások felerősítették.
Brit vonatkozásban azonban a zene jóval több, mint a szabadidő eltöltésének kérdés. Egyesek úgy tartják, hogy a brit zene globális viszonylatban afféle „soft power”, vagyis olyan jelenség, melyhez jelentős gazdasági és kulturális dominancia társul, illetve ami a világ zenei palettáján a briteket megkerülhetetlené teszi.
Nagy-Britannia zeneiparának éves teljesítményét 4,4 milliárd fontra, azaz több mint 1500 milliárd forintra becsülik.
2016-ban az öt, munkásságával a legtöbb bevételt produkáló zenei előadó közül három brit művész volt. (David Bowie, a Coldplay és Adele). A Spotifyon a 200 legtöbbet hallgatott dal hatoda brit, az amerikai slágerek csak a második helyen állnak.
Épp ezért aggódnak a brit zeneipar szereplői. Michael Dugher, az UK Music vezetője azt mondja, a zene még a világ legszegényebb nyomornegyedeiben is jelen van és fontos szerepet tölt be az életben.
A gyerekeknek azonban szükségük van a formális zenei képzésre ahhoz, hogy tehetségük kibontakozhasson.
Márpedig úgy tűnik, a briteknél ez egyre inkább a drága magániskolák szolgáltatásai révén valósulhat meg. A Sutton Trust nevű szervezet úgy találta, hogy azoknak a művészeknek a 19 százaléka, akik 1977 és 2016 között elnyerték a British Awards-díjat a „legjobb szólista” kategóriában, magániskolákba jártak. A teljes népességnek ugyanakkor csak 7 százaléka tanult magánintézményben. A nagyhírű Királyi Zeneakadémián 2016-ban csak a hallgatók 44 százaléka érkezett állami iskolából, a többi magánintézményből nyert felvételt. Ez rosszabb arány az összes egyetem hasonló mutatóinál.
A konzervatóriumokban pedig úgy látják: a támogatási összegek megvágása csak ront a helyzeten.
A szülőknek mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, ha gyermeküket klasszikus zenével kapcsolatos pályára küldenék, ahol a minőségi hangszerek ára a több millió forintnak megfelelő fontot is elérheti. Úgy, hogy közben a zenei kultúrájukra különösen büszke walesi iskolákban, egyedül az ukulelén való játék alapjai az, melyet minden gyermeknek megtanítanak.