Az új Polgári Törvénykönyv 2014 márciusi hatályba lépésével széles körű szakmai kritikai visszhangot kiváltó vezető tisztségviselői felelősségi rendszer lépett életbe - írja Bögös Tímea és Mangliár Vanda, a Horváth és Társai Ügyvédi Iroda DLA Piper munkatársai az iroda szakmai blogján, az Advocatuson. Az akkori szabályok értelmében a jogi személy vezető tisztségviselőjének e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott kár esetén a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felelt volna. A jogalkotó 2016 júliustól hatályon kívül helyezte ezt a minden bizonnyal jelentős jogalkalmazási bizonytalanságot magában hordozó rendelkezést, és konzekvensebb jogi alapokra helyezte a kérdés szabályozását.
Ha a vezető tisztségviselő ügyvezetési tevékenysége során harmadik személynek okoz kárt, a károsult harmadik személlyel szemben főszabály szerint a társaság köteles helyt állni
azzal, hogy a társaság utóbb a belső felelősség szabályai alapján a vezető tisztségviselőtől követelheti az így keletkezett kárának megtérítését, kivéve a vezető tisztségviselő szándékos károkozása esetén (ekkor a vezető tisztségviselő és a társaság egyetemlegesen felelős), és a vezető tisztségviselő jogszerűtlen gazdálkodásért való felelőssége esetén.
A munkavállalói státuszú vezető tisztségviselő polgári jogi felelősségére a munkajogi kártérítés szabályai az irányadók.
Eszerint a munkavállaló a munkaviszonyából származó kötelezettségének megszegésével okozott teljes kárt köteles a munkáltató (a társaság) felé megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható
- a kötelezettségszegést és a felróhatóságot a társaságnak kell bizonyítania.
Amennyiben a vezető tisztségviselő megbízási jellegű jogviszonyban áll a társasággal, felelősségére a Polgári Törvénykönyv szerződésszegésért való felelősségre vonatkozó szabályát kell alkalmazni, vagyis a társaságnak okozott kárt köteles megtéríteni, kivéve ha bizonyos szabályok szerint mentesülhet alóla.
Ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőivel szemben, amennyiben a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. Ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható.
Sikeres hitelezői igényérvényesítés esetén a vezető tisztségviselő teljes magánvagyonával felel a hitelezői követelés kielégítéséért.
Egy felszámolási eljárásban megszűnt társaság hitelezői közvetlenül léphetnek fel a rosszhiszemű, a hitelezői érdekeket súlyosan megsértő vezető tisztségviselővel szemben.
Itt a társaság vezetőjének minősül az a személy is, aki a társaság döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt (ún. "árnyékvezető").
Ha a cégbíróság a társaságot kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, a társaság vezető tisztségviselője ─ ideértve a kényszertörlési eljárás előtt a cégjegyzékből törölt vezető tisztségviselőt is ─ az okozott hátrány erejéig felel a kielégítetlenül maradt hitelezői követelésekért, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembe vételével látta el, és ezáltal a társaság vagyona csökkent, illetve a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult, kivéve a felmentő eseteket.
A vezető tisztségviselőnek büntetőjogi felelőssége is lehet,
mely - bármely más természetes személyhez hasonlóan - akkor lesz megállapítható, ha a Büntető Törvénykönyv különös részi tényállásainak valamelyikét megvalósítja.Ilyenek lehetnek például a
korrupciós, vagy a vagyon elleni bűncselekmények (például vesztegetés, vesztegetés elfogadása) és a gazdaság rendjét sértő bűncselekmények
(például a számvitel rendjének megsértése, csődbűncselekmény, tartozás fedezetének elvonása, saját tőke csorbítása, gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása, bennfentes kereskedelem, tiltott piacbefolyásolás, gazdasági titok megsértése); valamint a fogyasztók érdekeit és gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények közül jellemzően a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban.
A fentieknél jóval részletesebb állásfoglalás az Advocatus blog cikkében olvasható.